Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Degré Alajos: Zala megye központi közigazgatása 1848-ban
Zala megye 1848. január 17-i közgyűlése még csak arra utasította ország- gyűlési követeit, hogy a szentesített törvények megsértését (ilyennek számított az adminisztrátor kinevezése is) vétessék fel az országgyűlésen a király elé terjesztendő gravamenek (sérelmek) közé.3 Február 21-én már azt kívánta, követeljék egyenesen a követek a „törvénytelenül behozott megyei kormányzói rendszernek még az országgyűlés tartama alatti megszüntetését”, és a megye főispánjának, gr. Batthyány Imrének főispáni jogaiba való visszahelyezését. Ez ügyben a kancelláriához közvetlenül is felírt.4 A március 15-i közgyűlésen, melyen Kossuth március 3-i felirati javaslatáról szóló követjelentést tárgyalták, és annak kiegészítését követelték, többek között a sajtószabadság törvénybeiktatásával és a magyar katonaság hazahozatalával, már úgy határoztak, hogy mivel a február 21-i feliratra semmiféle választ nem kaptak, többé nem is fordulnak az adminisztrátorhoz, hanem április 11-re közgyűlést hívnak össze, és ott maguk fognak intézkedni a néhány nappal előbb meghalt Kerkápoly István helyébe első alispán választásáról.5 Az április 11-i közgyűlést már előre értesítette az adminisztrátor, hogy hajlandó alispánválasztó közgyűlést összehívni. A közgyűlés azonban most már arra az álláspontra helyezkedett, hogy a megye soha nem ismerte el az adminisztrátort törvényes vezetőjének, csupán a kényszernek engedett. Most már a felelős minisztérium kinevezésével nemcsak az abszolutisztikus kormány, de annak „függeléke”, az adminisztrátori intézmény is megszűnt. Felhívta tehát az adminisztrátort, el se jöjjön a megyébe, a megye tisztviselőit pedig arra utasította, hogy ha bármilyen intézkedést kapnának az adminisztrátortól, azt olvasat- lanul küldjék vissza.6 Pedig az adminisztrátornak a kormány általi hivatalos felmentését Szemere Bertalan belügyminiszter csak április 26-án adta ki, és az csak május 10-én érkezett a megyéhez.7 Forradalmibb volt a közgyűlésnek a felsőtábla ellenállásával kapcsolatos állásfoglalása. Már 1833-ban is megtörtént, hogy az alsótábla határozatát a főrendek egyszerűen nem fogadták el, és ezzel megakadályozták a határozatnak a király elé juttatását. Zala megye közgyűlése ezt akkor is sérelmesnek találta, de csak arra utasította országgyűlési követeit, kezdeményezzenek olyan országgyűlési szabályozást, mely lehetetlenné teszi néhány főúr akadékoskodásával az alsótábla által kívánt törvények megalkotását.8 Ez persze naiv elgondolás volt, hisz ilyen törvény megalkotását a felső tábla eleve elutasította volna. 1848. március 15-én azonban a közgyűlés azt kívánta, hogy ha a főrendek nem járulnának hozzá Kossuth felirati javaslatának felterjesztéséhez, vigye azt közvetlenül az alsótábla küldöttsége a király elé.9 Ez az országgyűlés két évszázada megszokott rendjének teljes felborítása, tehát forradalmi lépés lett volna, amit március 14-ig a bécsi államkonferencia lehetetlennek tartott. Hisz Lajos főherceg addig elégnek tartotta a főrendek ellenállását. Ezzel megakadályozni vélte az alsótábla felirati határozatának a király elé jutását. Az alsótábla által közvetlenül való fölterjesztés gondolatát március 8-án az országgyűlésen Kossuth is felvetette, de ezt akkor az alsótábla sem tette magáévá. Zala megye e követelésének egyébként nem volt reális jelentősége, hisz a felsőtábla a bécsi forradalom hírére felbuzdult pozsonyi országgyűlési ifjúság és a most már erélyesebbé váló alsó tábla hatása alatt már március 14-én a nádor indítványára egyhangúan hozzájárult 45
