Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Vajda László–Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc idején
rablás, fosztogatás miatt, amely a megszállás alatt érte őket, még az ott állomásozó csekély katonai erőket sem tudják ellátni élelemmel. Ezenkívül félő, hogy a Murán túlra szorított Nugent csapatai visszatérnek és nem tudnak ellene védekezni." Védelmezőre azonban már nem sokáig kellett vámiok. A Roth felett Ozoránál aratott győzelem után az Országos Honvédelmi Bizottmány Perczel Mórt a Muraköz felszabadítására rendelte. Perczel mintegy 3000 főnyi seregével és 8 ágyúval október 16-ára Nagykanizsára vonult. Itt csatlakozott seregéhez a somogyi és soproni nemzetőrök, valamint a zalaiak egy önkéntes zászlóalja. Ez utóbbi lett a híres 47. zászlóalj, amely részt vett a szabadságharc szinte valamennyi híres hadjáratában: a tavaszi sikerektől a világosi fegyverletételig.100 A horvátok és a császári seregek egyrésze Kottorinál, másik része Lete- nyénél összpontosult, Nugent vezetésével. A támadás október 17-én indult. Perczel két részre osztotta n most már mintegy 6000 főre gyarapodott hadtestét. Az egyiket Gáspár András őrnagy vezetésével Szepetnek—Molnári úton Kottori felé, a másikat maga vezette Letenye irányába. Ezt a két fontos murai átkelőhelyet kívánta megszerezni a további terve végrehajtásához. Gáspár tüzérségi előkészítés után kierőszakolta a folyón való átkelést és megfutamította a közel 1900 főből álló ellenséges erőket. Azok Alsódombo- ruba vonultak, ahol ismét ütközetre került sor és ismét győzelem következett. A megfutamodó ellenség Letenye felé tartott, hogy egyesüljön az ott állomásozó horvát csapatokkal. Addigra azonban Perczel is sikerrel járt — felszabadította Letenyét és átkelt a Murán. Így a Kottori felől menekülők két tűz közé kerültek, közülük mintegy 800-an kerültek fogságba. Perczel beszámolt jelentésében a kormánynak a győzelemről, egyben megjelölte további úticélját is: „ma Csáktornyára indulok”.101 Október 18-án az ismét egyesült sereg végre is hajtotta a tervet: Csáktornyáról a Dráván túlra fu- tamította Nugent 4000 főnyi seregét. Két nap alatt tehát megtisztította a Muraközt az ellenségtől. Győzelmében szerepet játszott a muraközi nép is. Nugent katonái ugyanis többször végigrabolták, pusztították ezt a területet, így a horvát ajkú, de magyar érzelmű lakosság örömmel fogadta a magyar seregeket. Perczel ezután néhány napot serege pihentetésére és újjászervezésére fordított. Ekkor csatlakozott hozzá a másik zalaiakból álló zászlóalj — a későbbi 56-os. Az erősítésre szükség volt, mert a stájer határ mentén Friedau- nál Burits császári tábornok vonta össze csapatait. Október 26-án 30 lovasa átjött a határon, megközelítette Csáktornyát, de a magyarok a határon túlra üldözték őket. November 1-én harangzúgás és ágyúdörgés hallatszott át Varasdról Csáktornyára, — a bécsi forradalom elbukását, Becs elfoglalását ünnepelték a horvátok. Az október 18 óta tétlenül Csáktornyán állomásozó seregre ez a hír rendkívül rossz hatással volt. Különösen azok az értesülések voltak aggasztók, amelyek szerint igen jelentős erőket vontak össze a Dráván túl egy november 9-re tervezett támadáshoz. Légrádnál Theodorovich, Varasdnál Dahlen vezetésével a horvát seregek, Friedaunál (ma Ormož) mint már említettük, Burits osztrák császári csapatai gyülekeztek. 30
