Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)
Vajda László–Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc idején
utasítást adott a csapatparancsnokoknak, amelynek értelmében ha Jellasics támad, a magyar seregnek harc nélkül vissza kell vonulnia. Csányi erről tudomást szerzett és értesítette a minisztériumot, majd augusztus 10-én bejelentette lemondását a kormánybiztosi tisztségről. Legfőbb indoka: Ottinger áruló magatartása, a forradalmi politikai és a megalkuvó katonai vezetés közt egyre inkább kibontakozó ellentét. Közben Batthyány Lajos miniszterelnök, aki még mindig hitt a békés megoldás lehetőségében, ismét tárgyalásokat folytatott Jellasiccsal. A tárgyalásokon megállapodás született, miszerint kölcsönösen visszavonják csapataikat a határról. Természetesen ezt csak a magyar hadügyminisztérium tartotta be: Ottingert csapataival együtt átvezényelték a Duna-Tisza közére. Áruló magatartását ott is folytatta. Lemondott, majd átszökött Jellasicshoz és dandár-parancsnokságot vállalt seregében. Augusztus végére a kormány végre belátta, hogy minél előbb meg kell erősíteni az ország délnyugati határvidékét. Gróf Teleki Ádámot vezényelték le csapataival együtt, hogy szervezze meg a védelmet. Teleki a csapatok jelentős részét a Dráva vonalán helyezte el. A védelem azonban nem sokat erősödött, mert a felében örökös tartományokból származó csapatok közt ismét kibontakozott az ellenforradalmi aknamunka. A tisztek jelentős része, s maga Teleki is a Jellasiccsal való megegyezésen munkálkodott.72 Ilyen körülmények között Csányinak nehéz dolga volt. Igyekezett a kormánnyal összhangban a nemzetőrséget minél nagyobb számban felhasználni a határ megerősítésére. A belügyminiszter augusztus 14-i rendeletében újból felhívja a megye figyelmét a horvát veszélyre, s kéri a törvény- hatóságot, hogy Csányi Lászlóval állandó kapcsolatot tartsanak fenn, hogy szükség esetén mozgósítani tudják a nemzetőröket. Augusztus 15-én Batthyány rendelete önkéntes nemzetőrök kiállítását kéri. Az önkéntes nemzetőrséget átmeneti formaként, ideiglenes megoldásként kívánta létrehozni a rendkívül sürgető körülmények között a kormány. Toborzással és sorshúzással kellett összeállítani századaikat és a harc végéig voltak fegyverben.73 Ezt a rendeletet tárgyaló augusztus 20-i megyei bizottmányi ülés még nem teljesítette a felhívást. Arra hivatkoztak, hogy minden fegyverforgató ember már beállt nemzetőrnek, több önkéntes ajánlkozó nincs. Két héttel később a veszély hatására azonban már újabb erőfeszítéseket tesznek az önkéntes nemzetőrség kialakítására. Döntés születik, hogy minden 200 lakos után a 22—40 éves korosztályból egy önkéntes nemzetőrt kell kiállítani és felszerelni. így hozzávetőlegesen 1300 önkéntes nemzetőr felállítására került később sor.74 Ezekkel az intézkedésekkel párhuzamosan országszerte újabb lépések történtek a reguláris katonaság, a honvédség megteremtésére. Augusztus 29-én Szemere Bertalan belügyminiszter meg sem várva a katonaállítási törvény szentesítését, felszólította a törvényhatóságokat az újonc-összeírás megindítására. A bizottmány ennek is eleget tesz: „A haza veszélyben van” — felhívással mozgósítják, írják össze a 19—22 éveseket.75 Ezalatt az ellenség sem tétlenkedett. Jellasics, miután a szeptember 4-i királyi leirat visszahelyezte méltóságába, táborát Varasd körül összpontosította. Teleki 8-án, megtudva Jellasics készülődését, a lovasságot Kanizsán vonta össze, míg a hadsereg többi részét a Dráva partján védelmi állásba helyezte, de nem sokáig. Másnap a horvátok varasdi parancsnoka eljuttatja / 21
