Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)

Szemle - Rácz Endre: Ördög Ferenc: Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén

elénk, és csak 8,6%-ban állnak egyedül. Az egyedül állóknak jelentésadta hangulatuk expresszív: Füles, Hasas stb., tehát képesek önmagukban is az identifikálásra.

Ha viszont a nyelv metaforával fejezi ki a megragadott külső tulajdonságot, akkor a nevek hangulatának zöme (86,7%-a) nagyobb részben gúnyos, kisebb részben kedveskedő hangulatú. A nyelvi eszköz teremtette névhangulatot alakszerkezeti változás is kíséri, mert ezek a nevek egyediek, tehát önmagukban is képesek ellátni a névnek legalapvetőbb szerepét, az azonosítást. Ugyanez vonatkozik a hangulatfestő, a hangutánzó, valamint a gyér előfordulású antonim szavakból keletkezett ragadványnevekre is. A fenti megállapítás a hangutánzó (kiejtést utánzó) nevek szerkezetére csak részben érvényes, mert közöttük valamivel több a kételemű (RK RV típusú) név, mint az egyelemű. Ennek viszont az az oka, hogy ezek inkább hajlamosak az öröklődésre, mint a metaforával vagy a hangulatfestéssel alakult nevek. Amikor pedig egy ragadványnév öröklődik, csaknem kivétel nélkül megjelenik mellette az egyedítést szolgáló keresztnév, vezetéknév is.

Amíg a termet, a haj- és arcszín, a testi fogyatékosság, az öltözködés és viselet kifejezésére nyelvünk legtöbbször a tulajdonságot megnevező szóval teremti meg a ragadványnevet (Pici, Fekete, Sánta, Kalaptalan stb.), addig a járásmód megragadására a hangulatfestő szavak szolgálnak (Cicélla, Lütyi stb.), a valakihez való hasonlóság kifejezése pedig természetesen metaforával történik: Tito, Kenedi stb. A beszédhibának és egy-egy szó helytelen ejtésének pedig legfőbb névteremtő eszköze a hangutánzó (kiejtést utánzó) szó vagy név: Kebbecsém, Pizsdi stb.

Mindez viszont azt mutatja, hogy nemcsak nyelvi eszközük és hangulatuk, illetőleg hangulatuk és használati formájuk (szerkezetük) között van összefüggés, hanem a névadás indítéka és a névhangulat között is, mert a haj-, arc- és bőrszínre, a járásmódra, az öltözködésre, Valamint a beszédhibára, egy-egy szó helytelen ejtésére utaló ragadványnevek gúnyos hangulatúak, a termetre és a testi fogyatékosságra vonatkozók pedig nagyobb részben közömbösek.

Mindent egybevetve, a testi tulajdonság alapján keletkezett ragadványnevek a) több mint a fele (52,9%) gúnynév, van hét bóknév, a többi közömbös hangulatú ragadványnév; b) nyolc szerkezeti formában tűnnek föl, de nem egyforma arányban: háromnegyed részük két- vagy háromelemű (RK 210, RV 30, VR 1, RR 4; RVK 29, VKR 1, RRK 16), negyedrészük egyelemű (R 104).

Öröklődés! hányadosuk alacsony: 1,1 N”. (176—178).

Velük szemben a lelki (belső) tulajdonságra vonatkozó neveknek elsődleges nyelvi eszköze a hangulatfestő és más átvitt jelentésű szó, így többségüknek a hangulata is expresszív. Ezért önmaguk is képesek az azonosításra: sokszor szerepelnek egyelemű ragadványnévként. Ezeknek is alacsony az öröklődési hányadosuk, sőt a metaforával, az antonimával és a hangulatfestő szóval alakultak, nem is öröklődnek. — Hasonló elemzések olvashatók a szava járási, a valamilyen eseményre utaló stb. ragadványnevekkel kapcsolatban is.

197