Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)

Kerecsényi Edit: A szabadságharc kora a Zalakomár környéki nép emlékezetében

Végül azt a versikét, mely nyilván Zalában, vagy valahol Dél-Dunántúlon termett, hisz itt volt csak aktualitása:

Kossuthnak, Perczelnek dombon van a háza Jellasics és illér nem juthat hozzája d. 3, 7)

Üjabb lendületet adott a Kossuth-kultusznak, hogy Kossuth 1894. évi halála után a hamvait hazahozó különvonat a komárvárosi vasútállomáson is megállt néhány percig. Az ünnepélyes fogadtatás mély nyomot hagyott a környék lakosságában. <u>

Kinn voltak az állomáson, mikor hozták haza, volt annyi nép, ki volt virágozva az egész vonat, mert hosszú volt, mert sok volt a kísérő. Itt vitték keresztül a pályaudvaron. Az egész falu nagy pompával várta. Kimentek virágokkal, meg zászlóval. Minden csionosan ki volt díszítve. Meg a cigányok muzsikáltak szép sirató énekeket. Még a cigányok is igen szerették. A falu apraja- nagyja kint volt. Hosszú vonat volt, mert igen sokan kísérték. De csak rövid ideig állt itt. <4. 13)

A nép Kossuth iránti rajongását talán az bizonyítja legjobban, hogy — bár a Kossuth-bankóknak elértéktelenedése nagyon érzékenyen érintette a Ko- márváros környéki lakosságot is, — az általa nyomtatott bankjegyeket mégis nagy becsben tartották, emlékként hagyományozták apáról-fiúra, s még ma is található belőlük jó néhány.

Az iránta érzett rajongást később átruházták Ferenc fiára is, aki 1895-ben Tapolcán országgyűlési képviselő lett, s a komárvárosiak emlékezete szerint a választások alkalmával többször járt Komárvároson és Kiskomárómban is, sőt 1885-ben meglátogatta Péntek Györgyéket. (1. 8)

Kossuth kultusza annyira elhomályosította vidékünkön a szabadságharc többi jeles egyéniségét, hogy még Petőfiről is csak mint a szabadságharc lánglelkű költőjéről, s a Nemzeti dal szerzőjéről emlékeztek meg. Ezenkívül alig tudták akár egy versének címét is megemlíteni. Viszont mindenki tudta, hogy az oroszokkal folytatott csatában Segesváron esett el, sőt sokan azt is, hogy Bem szárnysegéde volt. Bem apót sokan emlegették szeretettel.

Rajtuk kívül Perczel Mórról folyt a legtöbb szó, úgy is, mint a dunántúli végek védelmezőjéről. Ügy tudták, hogy székhelye Kanizsán volt. „A Perczel Mór volt itt a legfőbb parancsnok, Kanizsáról a Koronából küldte a huszárjait szanaszét a hadparancsnokkalS8> Perczel Mór a szabadságharc híres tábornoka volt. Itt is járt Komárvároson toborozni a honvédeket. Később a követválasztáskor itt lett képviselő valaholA7>

Klapka nevét szintén jól ismerik, talán leginkább a Klapka indulóról: Klapka György volt Komárom helyőrség-parancsnoka. Nem adta meg magát, csak úgy, ha az osztrák szabadon bocsátja valamennyiüket. Az osztrák állta is, haza is engedte valamennyit. Öregapja mesélte. <13)

Görgeyről csaknem mindannyian tudtak valamit mondani. A vélemények általában igen ellentétesek. Többségük becsületes hazafinak hallotta emlegetni, aki csak azért tette le a fegyvert, mert el akarta kerülni a felesleges vérontást. Görgeyt igen simfölik, pedig nincs igazuk, mert 60 000 orosz jött a német se164