Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)

Kerecsényi Edit: A szabadságharc kora a Zalakomár környéki nép emlékezetében

gítségére és az előtt tette le a jegyvert. Sokat összeszólalkozott a Kossuth-tal, mert Görgey mindig mondta, hogy ha nem lesz elég katona, nem tudnak ellenállni. <15> Görgey is igen derék hazafi volt. Azért tette le a fegyvert, mert tudta, hogy az oroszok ellen úgy sem tudnak már harcolni.<30> Csak kevesen vallották Vilák Józseffel: Azt mondták, Görgey adta el a hazát, amikor lerakatta a fegyvert...^

VI. A szabadságharc bukása — Az elnyomatás

1849. tavaszától — úgy mondták a régi öregek — az említett falvakban jelentősebb események nem zajlottak le. Maradt minden a régiben, nem volt különösebb változás. <13>

A parasztok hol meghunyászkodva, hol lázadozva, de végezték megszokott munkájukat, mert az országos harcok közepette a nagy és nemes tervekből csak kevés valósulhatott meg. A néphit ellenére nem történt meg a tagosítás, a robot és dézsma eltörlése sem. Jöttek-mentek a hírnökök, így tudták a Komárváros környékiek is, hogy a nemzet élet-halál harcát vívja. Mindegyik faluból 30—40 ember harcolt honvédként valahol, de csak ritkán érkezett hír felőlük.

Komárváros környékén még a legegyszerűbb, legöregebb emberek is tudják, hogy a szabadságharc elbukásának legfőbb oka a reánk támadt orosz hadsereg volt: 48-ban majd egy évig ellenálltak, sokat legyőzték az osztrákot, de hogy 49-ben jött az orosz, akkor nem bírtak velük. A leveretést itt is hamar megtudták. Olyan szomorúság volt, hogy mesélték az öregek, hogy sokan agyonlőtték lovaikat, olyan bánatosak voltak. Olyan eset is előfordult, hogy a német és a magyar egy kútnál itatott. A magyar azt mondta „félre innen, neki semmi 100 ilyen német. De a (németek) tisztje megparancsolta a magyaroknak, hogy ha 100 német semmi neki, akkor hát küzdjön meg 100 némettel. De a magyarok a legjobb lovat adták a katonának, aztán úgy csinált, hogy előugratott, aztán követték, de aki legjobban beérte, azt mindig levágta. Utóbb a többi nem merte követni...№)

... Orosz, horvát, román volt mind az ellenség . .. Ügy jöttek, mint a sáskahad. El volt a nép keseredve, mesélte az öregapám, hogy megint végünk van, mert azok (a németek) barmai között kellett szenvedni. Nagy volt az elnyomás... Jöttek a németek a honvédeket összefogni, kettőt—hármat is elfogtak, de a többit, amennyire csak lehetett, bújtatták őket, kivitték őket a hegyre.. .<13) Az elnyomatás iszonyatát talán a 92 éves Németh Imréné fejezte ki legmegrázób- ban. Aztán jöttek az ekzekuciós zsandárok... Es vackába húzódott mind, aki éltJ3)

Az oroszok segítettek a németnek. Ellenállni senki sem próbált. Örültek, hogy meglapulhattak. Errefelé is sok honvéd bujkált, de nem volt szabad mondani, hogy itt voltak. Legjobban a szőlőhegyen bújtak meg. Szívesen fogadták

165