Baranyai György et al. (szerk.): 1848/49. zalai eseménytörténete - Zalai Tükör 1974/1. (Zalaegerszeg, 1974)

Kerecsényi Edit: A szabadságharc kora a Zalakomár környéki nép emlékezetében

mondta Petőfi, hogy „Talpra magyar, most vagy soha ..Meg azt is mondta Petőfi, hogy ne vigyék ki a magyar katonát az országból, de mégis csak a Habs­burg parancsolt és kivitték. De csak azért tudták kivinni őket, mert elveszett a szabadságharc. Meg azt is mondták, hogy a nemest is megbüntetik és a sze­gényt sem húzzák deresre .. Sh 48 célja: az osztrák járom alóli felszabadulás, de az osztrák ház nem en­gedte. Ez nem volósult meg ... Sajtószabadság volt Kossuth és Petőfi segítségé­vel, de csak a szabadságharc alatt. 67-ig csak papíregyenlőség volt. 48-ban a ro­botföldet örökre kapták, de csak 49-ig, mert utána a magyar nemzet le lett veretve. Ki minél jobban tudott szolgálni, meg gügyörészni, úgy kapott földetJ13) A szabadság hírét Petőfi emberei, meg oskolatársai hozták meg. Jobban lovon jöttek, mert a vonat akkor még nem járt erre. A faluban igen örültek neki. Már igen várták, mert nagy híre volt, hogy a költők azon dolgoznak. A fa­luban nagy megbeszélések voltak. Aki nem akart elmenni az őrseregbe, azt agyon akarták verni. A saját ruhájukban mentek és kaszát, kapát, fejszét vit­tek magukkal .<8) Már előre jelezték a falu népének, hogy készüljenek, mert Kossuth meg akarja a magyarságot váltani a nemességtől, az osztrák háztól, mert mi csak fejős tehenei voltunk az osztrák háznak. Mert minden jót maguknak vittek, itt meg semmit sem hagytak. A szabadság hírét lovas hírvivők hozták, mindenhol értesítették a népet, hogy készüljenek katonának. A katonatisztek meg a megyei hatóságok verbuválták a katonákat a magyar nemzeti honvédségbe. A hírt Kos­suth és Petőfi emberei hozták. A nép igen boldog volt. Sokan önként jelentkez­tek,'7 hogy az osztráktól megszabadulhassanak. Lélekben már 47-ben is várták, akkor Kossuth meg Petőfi (voltak a vezérek), meg Széchenyi, aki simán akarta elintézni a dolgot... A parasztság nem hitte, hogy az urak harca. Tudta, hogy az ő ügye, csak a papság nem akarta, mert nekik akkor jól ment. Nekik csak a király kellett. A nemesség lázította a népet az osztrák ellen. (?) Mindenki maradt a hivatalá­ban, csak a katonákat vitték. Együttéreztek a néppel. Ezen a téren igen jóindu­latúnk voltak. Azt hozták be, hogy a nemesnek is kell adót fizetni, a jobbágy meg felszabadult, az őr sereg magyar lettS13> Mindenki ment szívesen a honvédségbe, hogy megvédjék a 48-at. Mert jött a német meg az orosz, hogy az uraság visszavehesse a földet, mert akkor is akar­tak földosztást. Mondta is a mester úr nagyapámnak: Gyura megládd, baj lesz ebbül ... Aztán maradt minden, de csak nem sokáig .. J7> Az Imre nagybátyám 12 éves katona volt 48-ban. Bosznia felé járt (1900 körül halt meg, 78 éves korában), csak egyszer volt szabadságon. Meg a nagy­apám is ott volt dobos. Nem■ önként ment, hanem besorozták... De mikor meg­hallották, hogy itthon elfoglalták a papnövelde földjeit és kitört a szabadság, hazaszöktek, és foglaltak ők is földet maguknak .. .8 Megérdemelték, meghar­coltak érte ... aztán mikor toborozták az őrsereget áz illérek ellen, jelentkeztek a Csányi tábornoknál az őrseregbe. Mentek szívesen, mert híres verekedők vol­tak, de a verbuváláskor nem szívesen mentek S2®! 151

Next

/
Thumbnails
Contents