Zala vármegye története. Oklevéltár 2. 1364-1498 (Budapest, 1890.)

• Ugyanannak fordítása A királynak Zalán innen és túl lakozó összes szolgái, minden bíráknak ós másoknak, kikhez jelen levelünk elérkezend, üdvöt az úrban. Közönségteknek értésére akarjuk juttatni, hogy a midőn vidékünkön a bűnös indulatú emberek gonoszságuktól vezéreltetve, sok rosszat, jogtalanságot, kárt és sérelmes dolgokat cselekedének, s többen a vagyonosabbak közül hamisan elnyomatának, kik a bírák távollakása és más akadályok miatt a maguk igazságát semmiképen Bem kereshették : urunk királyunktól mély alázattal kértük, hogy adna nekünk szabadságot, hogy bíráskodhassunk s az elnyomottaknak és végtelen sérelmeket szenvedőknek igazságot szolgáltathassunk mind azok ellen, a kiktől méltatlanul sértettek. Urunk királyunk pedig kérésünket kegyesen meghallgatván, -a tőle kért szabadságot beleegyezése szerint kegyelmesen megadta; melyet elnyervén, midőn a gonosz cselekedetek vizsgálásához fogtunk volt, tisztelendő Bertalan atya veszprémi püspök úr, minket mint ítólőbírákat tekintvén, s hogy a jogtalanságot elkövetők ellen teljes igazságot szolgáltathatunk, Oguz bánt, ki közöttünk ül vala, előttünk perbe fogta, arról vádolván őt, hogy egyházának bizonyos Vezmech nevü, az egyház alapítója Gizela királyné által adományozott földjét, mely a Dráva és Mura között a varasdi réven innen fekszik, törvénytelenül elfoglalta, és mint erőszakkal elfoglaltat hatalmasan birtokában tartaná, s azt neki többszörös megintés után sem vissza nem adná, sem adatná; más részről pedig Oguz bán azt vitatja, hogy azon föld neki öröksége és azt örökjogon bírja vala. Meghallgatván mindkét fél előadását, őket a bizonyításra utasítottuk, olyképen, hogy Oguz bán nemzetsége embereivel bizonyítsa a földhöz való birtokjogát és a püspök is bizonyítsa, a mint azt jobban és nyilvánvalóbban teheti/ hogy az a föld az ő egyházáé; kik is a bizonyításra készeknek nyilatkoztak. A mindkét fél részére kitűzött határ-