Zala vármegye története. Oklevéltár 2. 1364-1498 (Budapest, 1890.)

hanem arra is bő világot vet, hogy vármegyénkben a törvénykezésnek a fontosabb peres kérdésekre való kiterjesztése hogyan vette kezdetét. A nemesek «servientes regis» egyeteme már akkor is bírt némi egységes szervezettel, mint azt oklevelünkből látjuk; Zala vármegyében a nemesek a Zalán innét és túlról összegyülekezve, Ketudhidán tartottak gyűlést, mely helység Ketud személynévtől nyerhette elnevezését, s rövidítve ma Kehidának hivatik. Ez és a hozzá közelfekvő Mándhida szintén a Zala vize mellett, kedvencz gyülekező helye volt őseinknek; a későbbi századokban a megye nemeseivel különösen Mándhidán ültek össze nádoraink, midőn Zala vármegyében igazságot szolgáltattak. Őseink örömest időztek folyók mellett, kivált a Zala folyó melléke volt kedves tartózkodási helyük, ott építették főhelyüket Zalavárt, a vármegye nevét szintén ettől nyerte, s czimerébe is a Zala vizét vette föl; ezek mind megannyi ragaszkodás jelei a kedvelt folyóhoz. A hasonmásban közölt oklevélben említett Oguz bán felett ítélnek a nemesek, ki a veszprémi püspök Vezmech nevü földjét elfoglalta. Oguz bán egyike volt Zala vármegye főbb birtokosainak, régi nemzetségből származott, mire az I. kötet 75. lapján, valamint a Hazai Okmánytár I. köt. 79. lapján közölt oklevelek is tanúságot szolgáltatnak. E nemzetségről Szabar helység történetének megírásánál fogunk bővebben szólani.