Zala vármegye története. Oklevéltár 1. 1024-1363 (Budapest, 1886.)

41. A türjei convent előtt Anian fiai Egregy nevű birtokot Saul comesnek átengedik. 1268 körül. Nos A. prepositus et conventus monasterii de Jurla damus pro memória, quod sicut in literis Mauricii magistri tavarnicorum domini regis et Dionisii comitis Zaladiensis arbitrorum vidimus contineri, si Paris et Petur filii Peturke prestarent sacramentum quod Stephanum, comitem Paulum et Petrum filios Aniani, super eo quod idem Paris et Petur terram in Egrag usui ipsorum pertinentem Saulo comiti marito sororum ipsorum et filiis eiusdem non vendidissent, nec in pignore eidem Saulo comiti posuissent, sed in dono sibi contulissent; unde cum ad locum sacramenti pervenissent, dicti filii Aniani ab ipsis Paridé et Petro iuramentum non exigerunt, sed terram prenominatam prefato Saulo comiti et filiis eiusdem permiserunt pacifice possidendam. Dátum in sexta feria ante festum sancti Martini. Hátlapján kerek pecsét maradványaival; eredetije Körmenden a hg. Batthyány cs. ltárában : (Anyosiana.) Móricz 1263—1268-ig volt tárnok, Dénes pedig 1268-ban volt Zala megye főispánja, az oklevél kelte tehát megközelítőleg ez utóbbi évre tehető. Nagy Imre. 42. A fehérvári káptalan levele a Halom nevű hegy alatti dörgicsei szőllŐróí. 1269. apr. 3. (C)apitulum ecclesie Albensis omnibus Christi fidelibus presentes literas inspecturis salutem in dominó sempiternam. Ad universorum noticiam tenoré preseneium volumus pervenire, quod Zech et Vloud de Dergucbe pro se et pro Hyze fratre eorum ab una parte, Pechül de Menchel ex altéra coram nobis personaliter constituti, retulerunt, quod cum predicti Zech Hyze et Vloud quandam vineam dicti Pechül in territorio ville Derguche sub monte Hulum a plaga meridionali in duobus iugeribus adiacentem impedivissent, repetendo eandem a Pechül antedicto, tandem proborum virorum sentencia mediante ipsam vineam dicto Pechül et eius heredibus prefati Zech Hyze et Vloud, permittente magistro Feliciano ecclesie nostre thesaurario dilecto concanonico nostro, reliquerunt coram nobis perpetuo possidendam; quamquidem