Zala vármegye története. Oklevéltár 1. 1024-1363 (Budapest, 1886.)

nostro roboratas. Dátum per manus magistri Roberti lectoris ecclesie nostre, anno domini M° CC° sexagesimo ; venerabili in Christo patre nostro Zlando episcopo, Favo preposito, Lodomerio cantore, Johanne custode existentibus. Raj ki János fia György kérésére a zalavári convent által 1391-ben kiállított átiratból, meljnek eredetije a Rajki cs. ltárában Felső-Raj kon őriztetik. Véghely Dezső. 30. A veszprémi káptalan előtt Orosztoni László a zalavári egyház részére alapítványt tesz. 1261. Capitulum Wesprimiensis ecclesie omnibus presentes literas inspecturis salutem in dominó Jesu Christo. Ad universorum noticiam tenoré preseneium volumus pervenire, quod accedens ad nostram presenciam Laurencius filius Sebastiani de Vrustun, astante sibi domina Dominica uxore sua et consenciente, totam porcionem suam quam habere se dixit nullo participante in tribus possessionibus, videlicet in Vrustun, Berzencha et Zegued, pro remedio anime sue, quia heredum solacio carebat, ecclesie sancti Adriani de Zalawar reliquitpacifice perpetuo possidendam; hoc adiecto, quod si per divinam gráciám filios habere ipsi possent, pars earumdem porcionum ipsis filiis vei filio permanerent, cedente alia parte in iurisdicto (így) ecclesie supradicte; tamen quamdiu idem Laurencius cum uxore vixerit, in possessione sua manendi liberam habebit facultatem; dixit eciam eadem domina Dominica, quod dotem suam et res parafernales quorum solucio fieri debeat de predictis terris sicut dixit, dicte ecclesie sancti Adriani relaxasset; adiciendo, quod post mortem eiusdem pro remedio anime sue duo millia missarum conventus dicte ecclesie facérét celebrari. In cuius rei testimonium presentes concessimus literas sigillo nostro roboratas. Dátum anno gracie M° CC° sexagesimo primo; venerabili in Christo patre nostro Zlando episcopo, Favo preposito, Fabiano lectore, Lodomerio cantore, Johanne custode existentibus. Hosszúkás pecsét-töredéke hártyaszalagon függ; eredetije a zala-apáti convent házi ltárában. Ugyanezen adományról szól, csaknem hasonló szövegezéssel, a vasvári káptalannak 1269-ik évi, ugyanott másolatban őrzött oklevele is, ezen kiegészítéssel: «Cui