Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)

Deák Ferenc Ügyészi Iratai

törvények értelméhez képest megbüntettetni, s a tömlöci tartás és okozott kár megtérítésére ítéltetni, a vádlevélnek, s az A betű alatt idecsatolt szabad vallásnak meghitelesítését és a tiszti vizsgálat megrendelését kérvén. Mivel pedig az A betűi szabad vallásból az világosodik ki, hogy nemes Csepely Mózes és Horváth János bűntársai voltak a vádlott alpörös rabszemélynek, a fölpörös tiszti ügyész kéri a tekintetes törvényszéket, hogy ezek ellen is a tiszti vizsgálatot megrendelni, és ha abból a vádbéli cselekedet érdemében valami terhelő környülállás világosodik ki ellenök, azoknak bűnpörbe leendő idéztetését annak útján eszközölni méltóztasson. Továbbá minthogy az annyiszor említett rabszemély és társai a vádbeü négy lopott ökröt a siófoki csordástól vásárlották, és így annak ezen ökrök eltolvajlójának, vagy legalább orgazdájának kellett lenni, azon csordás béfogatására teendő szükséges intézetekért, valamint szinte a barnagi csordásnak, aki ezen lopott ökröket csordájába fogadta, holott erántok csak azért is méltán gyanakodhatott volna, hogy nemespécselyi lakos azokat Barnagra hajtotta, s eképpen azok hollétét titkolni akarta, mint lopott portékák rejtegetőjének kérdőre vevéséért könyörög. Végre azon környülállás sem mellőztethetik el itt hallgatással, hogy Tótvázsonyban tekintetes nemes Veszprém vármegyében lakozó nemes Bükiek közül a kisebbik, kinek keresztnevét a rabszemély szabad vallásában megmondani nem tudta, a maga nemesi passusát Horváth Jánosnak kölcsönözvén, azt a vádbéli cselekedet elkövetésében ha nem egyenesen is, de csakugyan elősegítette, hogy tehát az efféle törvénytelen visszaélések amennyire lehet, ezentúl meggátoltassanak, s a földesuraknak és más egyes személyeknek a hidakon, vámokon, de különösen vásárokon a helypénz fizetésében ilyes kölcsönözött nemesi utazólevelek által gyakran történni szokott megjátszatásai adandó példa által jövendőre csak valamennyire is elmellőztessenek; óhajtaná a fölpörös tiszti ügyész, hogy a tekintetes törvényszék tekintetes nemes Veszprém vármegyétől ezen környülállásnak megírása mellett tótvázsonyi kisebbik nemes Büki ellen ez érdemben a tiszti nyomozódás megrendeltetését, és ha az a vádbéli cselekedetet világosságra hozná, annak példás megbüntetését hivatalosan kívánja. S.k.eredeti. ZML. Büntetőperek 1825. Fasc. 31. No. 80. (perjegyzőkönyv) Zala megye törvényszéke Tóth Jánost bűnösnek találta, és 1826. január 13-án félévi, nyűgvasban, közmunkával, heti két nap böjttel eltöltendő tömlöcre, valamint kártérítésre és afogvatartás költségeinek megfizetésére ítélte. Ezenfelül az ítélet kihirdetésekor (és negyedévenként) 30 pálcaütést kellett elszenvednie. Takács Istvánt viszont a "próbák hiányossága miatt a vád terhétől" feloldozták és szabadon engedték.