Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)

Bevezető

csak nehezen kibetűzhető kézírást csupán hosszú évek (nem pedig, mint Áldor állítja; három nap) alatt küzdötte le teljesen Deák. Barátja, Kerkapoly István még 1830-ban is olvashatatlan kézírásán tréfálkozott.33 Deák Ferenc ügyészi irataiból készített kötetünk - amely előmunkálata egy majdani, csupán a legfontosabb ügyészi iratokat közlő Deák összkiadásnak - elsősorban Deáknak a megyei büntetőperes eljárás során keletkezett iratait tartalmazza, egyetlen nemességigazolási ügy kivételével. Mielőtt magukról az iratokról szólnánk, elengedhetetlen a megyei büntetőperes eljárás legalább vázlatos ismertetése.34 A bűnvádi eljárás valamely büntetendő cselekménynek a megyehatóság tudomására jutása útján, mégpedig az előkészületi perszakkal indult meg. A feljelentést a sértett fél, annak hozzátartozója, az eset tanúja, vagy bárki, akinek tudomására jutott a bűncselekmény, a megyegyűlésen, vagy a területileg illetékes fő- és alszolgabírónál tehette meg. Utóbbi esetben, ha nemes volt a gyanúsított, úgy a közgyűlés elé, ha pedig nem nemes, akkor egyenesen az törvényszék elé terjesztette az ügyet a szolgabíró. Az állandó lakóhellyel rendelkező nemesek az elmarasztaló ítélet meghozataláig szabadlábon védekezhettek, őket csak tettenérés esetén lehetett vizsgálati fogságba vetni. A nem nemeseket viszont már a gyanú felmerülésekor is elfogathatta az eljárást vezető tisztviselő, és ők nemegyszer évekig voltak vizsgálati fogságban. Ellenük azonnal megkezdődhetett az eljárás, míg a nemesek ügyeiben szükség volt a közgyűlés hozzájárulására. Az előkészületi perszakhoz tartozó kihallgatásokat, a szemlét és látlelet felvételét egyaránt az illetékes szolgabíró hajtotta vagy hajtatta végre, akár saját hatáskörében, akár a megyei törvényszék utasítására, akár pedig a megyegyűlés határozata alapján intézkedett. O hallgatta ki a gyanúsítottat, az ő kötelessége volt a tanúk felkutatása és kihallgatása, valamint a helyszíni szemle, a bűnjelek felvétele és a házkutatás is. A látlelet felvételére a megye tiszti orvosának (vagy seborvosainak) közreműködésével került sor. Mindezek elvégzéséről és eredményeiről a szolgabíró egy összefoglaló jelentést, esetleírást (species facti) készített, és ezt terjesztette az őt megbízó megyegyűlés vagy megyei törvényszék elé. A megyegyűlés a vizsgálati iratokat véleményezés végett átadta az ügyészi hivatalnak. Az ügyészi véleményt előterjesztő ügyésznek a rendelkezésére bocsátott iratok alapján kellett eldöntenie, hogy a gyanúsított felmentését vagy perDeák kézírásáról: Áldor Imre: Deák Ferenc élete. Bp., 1878. 5. o. Kerkapoly István Malatinszky Ferenchez, Pozsonyban, 1830. november 16-án írott levele: ZML. Malatinszky család iratai. "Nedeczky s Deák barátainknak az írása nem javult" - írta többek között Kerkapoly. A megyei büntetőperes eljárásról: Szlemenics Pál: Fenyítő törvényszéki magyar törvény. 2. átdolgozott kiadás. Pest, 1847, Dombováry Géza: Fenyítő eljárás és büntetési rendszer Pest megyében a XIX. század első felében. Bp, 1906, Meznerics Iván: A megyei büntető igazságszolgáltatás a 16-19. században. Bp. 1933, Bonis György -Degré Alajos - Varga Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története. Bp, 1961. (Levéltári szakmai továbbképzés 13. A kézirat vonatkozó fejezetét Varga Endre írta.) A királyi curia eljárásáról: Varga Endre: A királyi curia 1780-1850. Bp, 1974. 253-256. o.