Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)

Bevezető

kézírásával, így kizárható, hogy a korábbi években kezdett perek között is lennének még Deák-szövegek. Az 1833 utáni büntetőperek iratai (egészen 1838-ig) jórészt megsemmisültek, a fennmaradt néhány csomó pedig szintén nem tartalmaz Deákiratokat, így nagy valószínűséggel Deák valamennyi fellelhető (büntetőjogászi) ügyészi irata rendelkezésünkre áll. Akadt ugyan néhány ügyészi vélemény, amelynek eredeti kézirata sem a közgyűlési iratok, sem a büntetőperek közül nem került elő, de ezeknek tartalma lényegében fennmaradt a közgyűlési jegyzőkönyvekben. Az 1824 és 1828 közötti ügyészi vélemények zömében Deák sajátkezű munkái, míg az 1830-ban és 1831-ben készített ügyészi vélemények többségét a Deák állandó munkatársának tekinthető, Kökényesmindszenten lakó Fitos Bernard tiszteletbeli esküdt tisztázta le, ez utóbbiakon csupán a keltezés és aláírás Deáké.31 Az ügyészi vélemények egyike-másika idegen kéz munkája, akárcsak néhány, szintén Deák nevével fémjelzett bejegyzés a büntetőperek jegyzőkönyveiben. A Deák által indított fenyítő és büntetőperek perfelvételei és vádlevelei általában sajátkezűek, és valamennyi esetben megnevezik az eljáró alügyészt. Ha azonban Deák csak a per későbbi szakaszában kapcsolódott be, akár vádlóként, akár védőként, előfordult néhány alkalommal, hogy nem nevezték meg, csupán a kézírása bizonyítja, hogy róla van szó. Deák a mások által előadott szövegeket csupán azokban az esetekben jegyezte be a perek jegyzőkönyvébe, ha azok közvetlenül az ő előterjesztése előtt vagy után kerültek rögzítésre, így Deák kvázi jegyzőként csak akkor tevékenykedett, ha vádlóként vagy védőként már amúgy is részese volt a pernek. Kifejezetten jegyzői feladatokat csupán egyetlen alkalommal, egy gyújtogatási ügyben Sümegen 1826. augusztus 10-én indított büntetőperben látott el Deák. Ekkor valószínűleg unokahúgának a férjét, Nedeczky Lajost helyettesítette, aki a törvényszéki üléseknek szinte állandó jegyzője volt.

32 Néhány esetben csupán a kézírás alapján tulajdoníthatók Deáknak egyes, a védelem vagy a felperes ügyész részéről előterjesztett bejegyzések, mert az ilyenkor hivatalból eljáró alügyészt általában sem a törvényszékek ülésjegyzőkönyvei, sem a perjegyzőkönyvek és azok mellékletei nem nevezik meg. A fiatal Deák kézírásának jellemző sajátossága egyébként, hogy az 1830-as és 1840-es évekbeli leveleiből országosan ismert, jellegzetes vonalvezetése kialakult ugyan már 1824 őszén, de ez a fajta kerek, mondhatni "gyöngybetűs" írásmód Deák munkáiban sokáig csak ünnepnapinak számított. A kehidai kúriájában, ráérősen letisztázott ügyészi vélemények ugyan kezdettől fogva ezt a fajta írásképet mutatják, míg a perjegyzőkönyvek sebtében befirkantott bejegyzései hanyagok, kuszák, rendetlenek és nehezen olvashatók. Részben igaz tehát az az Aldor Imre által lejegyzett legenda, amely szerint Deákot hivatali főnöke, Csesznák József is figyelmeztethette a ronda, olvashatatlan kézírásra. Ezt a gyorsan papírra vetett, de Fitos Bemard tiszteletbeli esküdtről: ZML. Nemesi lajstrom 1829.; Az azonosításhoz alapul szolgáló írásmintája: ZML. Büntetőperek 1832. Fasc. 37. No. 140. (Fitos Bernard Felsőcsányban, 1832. aug. 18-án kelt s.k. igazolójelentése) ZML. Büntetőperek 1826. Fasc. 33. No. 26.