Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)

Deák Ferenc Ügyészi Iratai

szentjét, teremtését káromolta, a 18. szám alatti tanú pedig jelen volt, midőn az említett alperes a nemes vármegyét illetlenül mocskolta. A 19. szám alatti tanú nem valamely vádbéli esetről beszélt, hanem egy, azoktól egészen különböző történetet mesél, mely szerént Pálfy Anna az őtet egy karóval megtámadó Pálfy Ignácot ékesen szólásával könnyekre indította, de ezen eset a vádnak pontjaival semmi összefüggésben nincsen, és ha elhinnénk is annak valóságát, még abból nem következnék, hogy mivel ekkor egyszer nem káromkodott az alperes, máskor is mindég oly szelíd volt az. A 20. szám alatti tanú csak azt erősíti, hogy ő Pálfy Annát káromkodni soha nem hallotta. De a felperesi számos tanúk hallották, és elő is számláljak szitkait; a 21. szám alatti tanú pedig csak egyes tanú, de vallása egyébként sem érdemel figyelmet, mert az abban felhozott környülállás még nem elég annak megmutatására, hogy Németh Antalné hamisan esküdött, és ha ez kimaradna is a felperesi tanúk sorából, a vádok bebizonyítása legkisebb csorbát sem szenvedne. Továbbá a NB alatti kinyilatkoztatáshoz ./.vei jelölve mellékelt bizonyságlevélben egy tanú azt vallja, hogy ő hallotta Szalay Jánostól, hogy ki fogja figurázni Körmendynét, de ebből éppen semmi nem következik. A .//. alatti egy meghitelesített tanú Pálfy Annának Szalay Jánossal lett összeveszését elbeszélvén, abban Pálfy Annát mondja bűntelennek, és káromkodását nem említi, de ezen bizonyítás a G alatti öt és L alatti egy meghitelesített tanúknak vallásával egyenesen ellenkezvén, tekintetet nem érdemel, a .///. alatti tanúnak hasonló tartalmú vallása pedig meghitelesítés nélkül szűkölködik. A .////. alatti tanú meghitelesítéskor oly világosítást adott vallásához, mely az alperesnek éppen nem kedvező, de anélkül is bizonyítmánya nem volna éppen igen nyomós. Az 5 ./. és 6 ./. alatti tanúknak vallásai semmit nem foglalnak magokban, ami a felperesi próbáknak ellenére volna, a 7 ./. alatti tanúk pedig az alperes asszonynak mentségére semmit nem érnek, mert az első önnön vallása szerint elszaladott tüstént, mihelyest Pálfy Anna pörölni kezdett, és így jelen nem lévén, a veszekedést nem is hallhatta, a második pedig csak egyes tanú. Végre a 8 ./. alatti tanúnak vallása semmit sem bizonyít, de amúgy is az, amit Szalay Jánosnak leányáról vallásában előad, sem e perhez nem tartozik, sem az alperesnek mentségére nem szolgál. Mindezek után, ha már a felperes tiszti ügyésznek próbái az alperesnek ezen mentségeivel összehasonlítva fontolóra vétetnek, láthatja akárki, hogy a sokszorozva ismételt fertelmes káromkodások, melyeket hazánk törvényei oly keményen tiltanak, a véres verekedések, a lármás megtámadások, utcán és más közhelyeken elkövetett illetlen szitkokkal felcifrázott botránkoztató mocskolódások, melyek a közbátorságot és közcsendességet annyira megzavarták, hogy a falunak egész közönsége kénytelen volt azoknak meggátlása végett a nemes vármegyére folyamodni, nemes Pálfy Anna ellen világosan és kétségbe hozathatatlanul meg vágynak bizonyítva. És mindezeket egy asszony cselekedte, kitől nemének tekintetéből szelídséget, nevelésétől jámborságot, élemedett kora miatt pedig, és úgyis, mint több gyermek anyjától, példás életet lehetne méltán kívánni. Nemcsak egyszer vagy kétszer követte el pedig ezen vétkeket, nem részegségében, vagy mód nélkül felingerelve, hanem józan fővel, majdnem minden ok nélkül és számtalanszor, sőt azután