Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 (Zalaegerszeg, 1995)

Deák Ferenc Ügyészi Iratai

is, minekutána a nemes vármegyén ellene már bűnper rendeltetett, nemhogy a bosszúállp igazságnak ellene már felemelt kezétől rettegett volna, hanem inkább azt mintegy megvetve tovább is folytatta vétkes kiszökéseit, nem kémélést tehát és irgalmasságot, hanem példás és kemény büntetést érdemelvén az alperes, kéri a felperes tiszti ügyész azt a törvények szoros értelme szerént megbüntettetni, ítélet alá bocsátván. Az alperes védője Deák vádjai ellen azzal próbált védekezni, hogy részrehajlással vádolta a vád tanúit, arra hivatkozva, hogy ők egyben sértett felek is. A védő azzal is gyöngíteni kívánta a vádat, hogy az eredeti vádlevélben nem szereplő vétket nem ráhatja fel vádként a felperes ügyész. A fölpörös tiszti ügyész részéről. Az alpörösi ügyész úrnak az E és F alatti tanúk ellen tett azon kifogására, hogy mivel azok a D alatti kérelemlevélben panaszolkodók voltak, egyszersmind tanúk nem lehetnek, a C alatti véleményben mondottakon kívül mégcsak azt válaszolja a fölpörös tiszti ügyész, hogy azok közül, kik az említett kérelemlevelet aláírták, csak hármon léptek föl az F alatti vizsgálatban mint tanúk, ezeken kívül pedig még tizenkilenc meghitelesített bizonyság terheli az alpöröst, kik nemcsak általában beszélnek, hanem egyes eseteket számlálnak elő, melyeknek ők szemmel látott tanúi voltak. Ami pedig azon alpörösi ellenvetést illeti, hogy a későbbi irományokban foglalt kiszökések eránt az A alatti vádlevélben semmi említés nem tétetik, nem lesz felesleges itt megjegyezni azt, hogy ezen vétkekről, melyeket folyó 1828. esztendőben követett el az alpörös, az 1827. esztendőben felvett bűnpörnek vádlevelében még szó nem lehetett, mivel tehát ezen utóbbi kiszökések tetemesen terhelik az alpörös vétkességét, ezeket is elkerülhetetlenül szükséges méltó figyelembe venni. Kéri tehát a fölpörös tiszti ügyész a bírói ítéletet. Eredeti, de csupán a második részlet s.k, az első idegen kéz írása. ZML. Büntetőperek 1827. Fasc. 6. No. 147. (perjegyzőkönyv). A megye törvényszéke 1828. november 29-én hozott ítéletet. Miután a vádak többsége bebizonyosodott, Pálfy Annát egy évi, katonai keresztvasban eltöltendő és heti egy napi böjttel súlyosbított fogságra, valamint kártérítés fizetésére ítélték.