56 vidéken. Zalaegerszegen 1991. november 13-án rendezett Levéltári Napon elhangzott előadások (Zalaegerszeg, 1992)

Tyekvicska Árpád: HELYI FORRADALOM. Önszerveződés Nógrád községben, 1956-ban

Meglepőbb a harmincöt évesnél idősebb munkások, illetve az egyéb foglalkozásúak szinte teljes kimaradása a történésekből. Utóbbiak között találjuk a párt- és államigazgatás dolgozóit, vezetőit, a kereskedelmi szféra alkalmazottait, a helyi értelmiséget is. A legnagyobb létszámú csoportot a hivatásos katonák képezik, akik többnyire a falutól távolabb, elkülönült szervezetben éltek és a helyi eseményekben csak kevés szerepet játszottak. A VALLÁSI MEGOSZLÁS w Az ötvenes évek során a közösség érzelmi ellenállása a nyilvánosan is fölvállalt vallásosságban öltött testet. Feljelentések, a pártszervezet ismétlődő kérvényei tanúskodnak a katolikus plébános össztartó, véleményformáló szerepéről, vagy a lakosság negyedét kitevő, gazdaságilag igen erős evangélikus közösség elzárkózó, csöndes önszervezést mutató ellenállásáról: "Az evangélikus vallásúak ... folytatják a vallásos esték szervezését, ami a következőket szüli: nem vesznek részt a hírszolgálaton, pártnapokon olyan benyomást tesznek, mint egy méhraj - összetartok -, azonban nem a párton, a Függetlenségi Népfronton belül hanem kívül. A közmunkákban nem vesznek részt, szinte érezhető, hogy elhúzódnak a szocializmus építésétől, mintegy önálló államot- képeznek a községi államban." - jelezte a problémát már 1949-ben a község jegyzője.11 Habár a vb-titkár utólagos jelentése hangsúlyozza a katolikus egyházvezetők szervező szerepét ("... az ellenforradalom előtt és alatt is Bea Antal esperes többbet mozgott a községben kint, mint máskor szokott, házról-házra járva, míg Csáki József esperes a plébánia előtt, kint a kapu előtt állt és megállítva az arra menőket beszélgetett az utcán az emberekkel."^), a valóságban nem avatkoztak közvetlenül az eseményekbe. Véleményük mégis megjelent a történések alakításában, főként az egyházi képviselőtestület tagjainak közvetítésével. Az evangélikus presbitérium, illetve a katolikus testület tagjai többször egyeztették véleményüket, így minden bizonnyal nem csak tekintélyüknek volt köszönhető, hogy mind a jelölőbizottságba, mind pedig a nemzeti tanácsba többen bekerültek: a tizennégy presbiterből hatan lettek vizsgálati csoportunk, közülük pedig hárman a nemzeti tanács tagjai. Mellettük a katolikus egyháztanács is három fővel volt képviselve, így e tekintetben egyfajta paritás jellemezte a testületet.