56 vidéken. Zalaegerszegen 1991. november 13-án rendezett Levéltári Napon elhangzott előadások (Zalaegerszeg, 1992)

Tyekvicska Árpád: HELYI FORRADALOM. Önszerveződés Nógrád községben, 1956-ban

Érdekes, hogy számos környező községtől eltérően, Nógrádon nem került sor az egyházi jelképek föltételére az iskolában, illetve a vallási jellegű sérelmek, jelszavak sem jelennek meg dokumentumainkban. Összesen hetvenhat résztvevő vallási hovatartozását sikerült meghatároznunk. Közülük hatvannégyen (87 %) voltak katolikusok és mindössze tizenketten evangélikusok (12%), így - az összes résztvevőt tekintve - az utóbbiak résztvételi aránya alacsonyabb. De a jelölőbizottságban már 12:4, a nemzeti tanácsban pedig 14:4 a két felekezet képviselőinek aránya. Az evangélikusok szerepét növelte gazdasági súlyuk (Az összesített földtulajdon szerint, a tizenkét résztvevő átlagos földtulajdona igen magas, 10 kh körüli volt!) és erős rokonsági rendszerükből is adódó összetatásuk. A POLITIKAI ATTITŰD Az egykori, nem kommunista politikai múlt, párttagság gyakori vádpontja a későbbi MSZMP jelentéseknek. Szerepe, motiváló ereje valóban megjelenik vizsgálati csoportunknál is. Igen kevés - csak néhány fő - az MKP és az MDP, illetve a termelőszövetkezet kilépett, netán aktív tagja. A jelölőbizottságban, a nemzeti tanácsban és a nemzetőrségben már egyet sem találunk. A községben mindig is voltak egységes, meghatározott politikai attitűddel, állandó közéleti szerepvállalással jellemezhető családok, amelyek - nem egyszer egymás vetélytársaivá válva - más-más politikai párt tagjai lettek (kisgazdák voltak például a Klucsikok, Molnárok, Bajnógelek, Dobosok, parasztpártiak a Czermanok és a Burikok. Az iparosok egy része szocdem volt, míg mások az MKP-be léptek be). A négy koalíciós párt azonos számú taggal vett részt a nemzeti bizottságban, illetve a képviselőtestületben. Ez a tény önmagában is kibővítette a szereplők körét, ennyiben - a háború előtti állapothoz képest - átrendeződött a helyi közélet. Sajnos - megbízható források híján - csupán a nemzeti tanács esetében tudtuk vizsgálni a politikai kontinuitás kérdését. Itt két főről sikerült megállapítanunk, hogy az NPP, négyről, hogy az FKgP és egyről, hogy egykor a szociáldemokrata párt tagja volt. Körük jelentősen bővült volna, ha közvetlen rokonságuk politikai hovatartozását is figyelembe vesszük (például a nemzeti tanács elnökének apja, Piroska István bírósága mellett - a Kisgazdapártnak is elnöke volt). Azonban sem a visszaemlékezésekben, sem pedig a föltárt dokumentumokban nem sikerült a pártélet föléledéséről, a