56 vidéken. Zalaegerszegen 1991. november 13-án rendezett Levéltári Napon elhangzott előadások (Zalaegerszeg, 1992)

Litván György: Kié 1956?

Litván György Kié 1956? Az 1956-os forradalom jelentőségét, hatását és történelmi helyét illetően a ma távlatából, és különösen az utolsó évek Európát megrengető eseményeinek a fényében, pontosan tudjuk, hogy ez a forradalom valóban a kommunista rendszer összeomlásának kezdetét jelentette vagy legalábbis jelezte. Ez a forradalom már akkor hatalmas erővel juttatta kifejezésre azt az egyszerű tényt, hogy egy európai nép nem viseli el azt a rendszert, amelyet a Szovjetunió 1947 után Közép- és Kelet-Európa népeire rákényszerített. Mára megvalósult az, amit néhány évvel ezelőtt is még sokan kétkedve olvastak, fogadtak, az, amit Raymond Aron és Molnár Miklós könyvének címében kifejezett: egy vereség aratott diadalt. Amikor a forradalom 19S9 elején az uralkodó párt reformelemei által is elismerten az ellenforradalom helyett a népfelkelés minősítést kapta, a párt és a rendszer egyszeriben elveszítette legitimitásának legfontosabb alapját. Ezzel egy időben - mintegy mellékesen - kiderült az is, hogy Mihail Gorbacsov nem osztja Hruscsovnak azt az 1956-os nyári álláspontját, hogy a Szovjetunió nem tűrhet cl semmiféle népmegmozdulást a csatlós országokban. Abból, hogy az átminősítés indította meg a rendszer lavinaszerű összeomlását, visszamenőlegesen következtethetünk arra, kik és hogyan őrizték '56 emlékét. Kádár és társai jól látták, hogy "az '56-os események" - ahogy azt legjobb esetben semlegesen jelölték - forradalmi jellegét, nemzeti és demokratikus jellegét elismerni nem lehet, nem szabad, azt tűzön-vízen át meg kell akadályozni, hiszen az "ellenforradalmi" jelleg adja a renszer legitimitását. Ennek a nyomásnak a hatására - amely később belső nyomássá is vált - történhetett meg, hogy itthon a társadalom - s benne az értelmiség - jelentős rétegei harminc éven át valósággal menekültek a forradalom emlékétől és üzenetétől. A rendszer előbb gyalázta '56-ot, "később igyekezett hallgatni róla, illetve az évfordulós alkalmakra szorította a lármás gyalázkodást. Kik és hol őrizték a forradalom emlékét? Természetesen őrizte, mert őrizhette az emigráció, a politikai emigráció. Azok, akik Európában, Amerikában vagy másutt egyesületekbe, közösségbe, társaságokba tömörülve, kisebb csoportokban vagy nagyobb szervezetekben,