56 vidéken. Zalaegerszegen 1991. november 13-án rendezett Levéltári Napon elhangzott előadások (Zalaegerszeg, 1992)

Litván György: Kié 1956?

rendszeresen megemlékeztek 1956-ról. írtak, beszéltek róla és a maguk módján mindent megtettek a forradalom emlékének a megőrzésére. Itthon, voltaképpen az '56-osoknak és azután a börtönviselteknek egy nagyon szűk csoportja volt az, amelyik 1986 előtt az évfordulókon, az október 23-ákon, illetve Nagy Imréék kivégzésének az évfordulóin lakásokban, kisebb csoportokban megemlékezett. Elsősorban Krassó Györgyöt és társait kell megemlíteni. Krassó György volt '56 emlékének egyik legszilárdabb, leglelkesebb őrzője és élesztgetője. Az emigráció természetesen többet tehetett. Az 1958-as kivégzések után Brüsszelben alakult meg a Nagy Imre Intézet, amely három nyelven adta ki Szemle című folyóiratát. Ez a csoport később, a hatvanas évek nagy paktumának a hatása elmúltával más formában folytatta munkáját. Hiszen 1963-ban az általános amnesztia Kádárék részéről egy olyan magyar-amerikai egyezményben öltött testet, hogy Kádárék a politikai foglyok többségének (mert nagyon sokakat még benntartottak) megadják az amnesztiát, az amerikaiak viszont levétetik az ENSZ napirendjéről a magyar kérdést, ugyanakkor megszüntetik ezeknek a magyar emigráns szervezeteknek a támogatását. így szűnt meg a brüsszeli Nagy Imre Intézet támogatása is, és vele a Szemle, illetve Review és Etudes című folyóirat. Ennek következtében - bár néhány könyv, pl. a Ten Years After című szép gyűjtemény akkor is megjelent - a hatvanas évek bizonyos fokig mélypontot jelentettek a forradalom szellemének külföldi ápolásában. A hetvenes évek hoztak ismét föllendülést. 1976-ban a 20. évfordulón rendezték meg Párizsban az első nemzetközi tudományos konferenciát a magyar és lengyel '56-ról. Itt magyar részről Szabó Zoltán, Fejtő Ferenc, Király Béla, Molnár Miklós, Kende Péter és mások voltak jelen és szólaltak fel. Másrészt neves külföldiek, franciák, mint Gilles Martinet: lengyelek, mint Brus, Kolakowski, Michnik, Pomjan és mások. Ami az itthoni fejleményeket illeti, 19S6-ban került sor az első hazai nem hivatalos, Donath Ferenc által kezdeményezett és Eörsi István lakásán megtartott konferenciára, amelyen '56-osok, írók, történészek, a demokratikus ellenzék vezető képviselői összesen mintegy hetvenen vettek részt. Többségükben hozzá is szóltak. Vásárhelyi Miklós és Kis János, Széli Jenő és Mécs Imre előadásai ismertek, de magának az ülésnek a jegyzőkönyve is megérdemelné, hogy megjelenhessen és több alapvető kérdés tisztázásához hozzájárulhasson.