56 vidéken. Zalaegerszegen 1991. november 13-án rendezett Levéltári Napon elhangzott előadások (Zalaegerszeg, 1992)

Bán Péter: A Pécsi Megyei Bíróság büntetőperes iratainak néhány társadalomtörténeti tanulsága

bizalmat kontinuusan élvező volt tanácsi és üzemi vezetők is, de pártfunkcionáriusok egyszer sem. A munkásság felszínre hozta saját vezető csoportját; átlagosan 15,4 %-ka! képviseltették magukat ritkábban a felső, inkább a közép- és alsószintű irányításban, miközben közel 40 %-át adták az ismert foglalkozású résztvevőknek. A parasztság önirányító képességét jelző arányszámok (12,7 %, ill. 30 %) megközelítően hasonlók voltak, de kizárólag a falvakat nézve jócskán magasabb mértékekre ugranának. Végső soron feltétlenül túlzás lenne az értelmiség politikai hegemóniájáról beszélni Pécsett és Baranyában, inkább egyszerűen csak képzettségének, látókörének megfelelően érvényesült - de önérdekeinek előtérbe állítása nélkül. Erre utal reprezentatív módon, hogy egyetlen szociális indíttatásúként értékelhető konfliktussal találkoztam, éspedig a szénbányászok egyik radikális munkásvezére és a pécsi, ill. megyei értelmiségi elit között. A nemzetőrparancsnokság szintén kulcspozíciót jelentett. Sajnos a Pécsett található bírósági iratok itt sokkal hiányosabbak, amelynek egyik oka, az elszórt utalások szerint, hogy kis számukhoz képest közülük emigráltak a legtöbben, másrészt ügyeik katonai bíróságok elé is kerülhettek. A szociális-foglalkozási megoszlás náluk egyébként arányosabbnak tűnik, de érthető módon a legtöbben a hivatásos fegyverforgatók közül kerültek ki. A 8 aktív katonatiszt és rendőr mellett egy hajdanvolt rendőrről, két volt honvédtisztről, két második világháborús veteránról és néhány tűzoltóról van adatunk. Kiválasztásuk alapszempontja tehát nem a politikai múlt, hanem a hozzáértés és mellette társadalmi, emberi megbízhatóságuk volt közvetlen környezetük szemében. Az önkéntes nemzetőrök számadatai a valóságban átlagosan tucatnyi szakaszlétszámokhoz képest itt olyan szűk spektrumban mozognak, hogy aligha adnak elegendő bázist megalapozott értékelésre. Mind az ő soraikban, mind az "egyszerű" résztvevők között ami feltűnő lehet, az a magasan kvalifikált értelmiség és részben az alkalmazotti réteg mérsékelt számaránya. Különösen az értelmiségről állapítható meg az, hogy ha forradalmi szerepet vállaltak, az egyúttal a többi társadalmi csoport tudatos orientálásának igényét is magába foglalta, ha viszont passzívak maradtak, akkor magatartásuk a megmozdulás egészének kockázatától való mcgriadást vagy legalábbis bizonytalanságot is jelentett. (Ezt támasztják alá más feltárt adatbázisok, pl. a tanácsülési és VB jegyzőkönyvek, a művelődési, egészségügyi osztályok iratai.)