56 vidéken. Zalaegerszegen 1991. november 13-án rendezett Levéltári Napon elhangzott előadások (Zalaegerszeg, 1992)

Bán Péter: A Pécsi Megyei Bíróság büntetőperes iratainak néhány társadalomtörténeti tanulsága

Az összképet Pécsett, sőt Baranya megyére kiterjedően nem csekély mértékben módosíthatná - s feltehetően majd módosítja is - az egyetemifőiskolai tanárok és hallgatók körének vizsgálatba vonása. Csak egy példa: több településről tudjuk, hogy egy-egy csoport vagy névtelen magányos egyetemista megjelenése erjesztőként hatott, ugyanakkor tanintézetükben esetleg a második-harmadik vonal képviselői voltak, a falvakban viszont már szervezők. Analóg jelenségekről van nem is egy híradásunk a Tolna megyével határos községekből: ott a Bonyhádról érkezett nemzetőrök (foglalkozásukra nézve: feltehetően munkások, beosztásukat tekintve: nem parancsnokok) radikálisabb felfogása csapódott le. A globális értékelésnek e kísérlete után hadd említsek egy konkrét helyi példát. Helyszíne Szászvár, jellegzetesen vegyes foglalkozású mecsekvidéki falu. Nemzeti Tanácsának összetétele: elnök XY "volt kulák", elnökhelyettes NZ "repülős továbbszolgáló őrmester (horthysta)", tagjai "a parasztság részéről 13, a bányászok részéről 7, a kisiparos és értelmiség részéről 2-2". A tagok között négyet minősítettek pártállásuk szerint: ketten voltak MDP tagok, egy a pártból kizárt kommunista, egy "jobboldali szocdem". Ezen a ponton felmerülhet a kérdés: lakóhely (azaz kis-, nagyváros, falu, puszta), ill. megyei, járási székhely szerinti bontásban nem lehetett volna-e megkísérelni a megyei összkép árnyalását? Sajnos a mozaikdarabok térben nem illeszthetők hézagmentesen vagy inkább átfedések nélkül, s ennek döntő oka a munka- és lakóhely nem ritka szétválása. A bányászcsaládok nagy százaléka kétlaki volt, többen ingáztak az állami gazdaságok külterületi pusztáira, s az ide-oda áthelyezett értelmiségi és alkalmazotti réteg egy részét is szinte csak ott találta az október végi robbanás. A probléma mindenesetre önálló kutatás tárgya lehet, mert ezeken a csatornákon hozták-vitték a híreket, amint az október 26-i, pénteki utazási nap eseményei több helységben jelezték. Az organikus közösségeknek a Rákosi-korra oly jellemző bomlasztása hol bumerángként, hol kiszámítható egyenességgel válhatott forradalmasító indikátorrá. Típusos példa az utóbbira: a jövevénynek, nyakukra ültetettnek tekintett kommunisták hangsúlyozott ellenszenvnek örvendhettek a falusi tüntetéseken, az új közhatalmi szervek választásakor. A társadalmi térszín és közhangulat reális és teljes képének felméréséhez hozzá tartozik néhány mellékhadszíntér és mellékzönge,