56 vidéken. Zalaegerszegen 1991. november 13-án rendezett Levéltári Napon elhangzott előadások (Zalaegerszeg, 1992)

Belényi Gyula: Párhuzamos falurajzok. Kistelek és Mórahalom 1956-ban

A falvak és a nagy mezőgazdasági régiók helyzetét súlyosbította, hogy a számottevő ipari beruházások távoli vidékeken történtek; helyben és a lakóhely környékén nem volt munkaalkalom. Az Alföldön például 19491956 között mindvégig súlyos a munkanélküliség. Másrészt a gazdasági javak központi újraelosztás (redisztributív) rendszere segítségével a mezőgazdaságból óriási erőforrásokat vontak el és csoportosítottak át az állami nagyiparba. Ennek, az erőszakos állami beavatkozáson alapuló gazdasági erőforrás-átcsoportosításnak a következtében viharos ütemben csökkent a mezőgazdasági és nőtt az ipari keresők aránya. Az átrétegződés túlhajtottságára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy Magyarországon 20 év alatt zajlott le olyan mértékű foglalkozáscsere, amilyen Németországban 80, Angliában 100 év alatt. A folyamatot nagyarányú belső vándorlás és az ingázás ugrásszerű növekedése kísérte. (A lakosság, különösen a fiatal férfiak elköltözése Kistelekről és Mórahalomról is tömeges volt - utóbbi 1949-1960 közötti vándorlási vesztesége 16,7 %-os volt!) A mezőgazdasági munkaerő iparba vándorlása csupán egy kisebbség, a mezőgazdasági munkanélküliek esetében zajlott le az ipar vonzó hatására (a migrációval foglalkozó angolszász szakirodalom terminológiájával: a "puli" tényezők dominanciája mellett). A többség ezzel szemben a taszító tényezők, a mezőgazdasági megélhetés ellehetetlenülése miatt hagyta ott saját kisgazdaságát, vagy esetleg a tsz-t, ahová előzőleg belépett - esetükben tehát a "push" tényezők domináltak. (A tsz-tagok kilépése és ipari munkavállalása nem mondott ellent a hatalom szándékainak, az sokkal fontosabbnak tartotta az állami nagyipar munkaerőellátását, mint a tszek munkaerő- problémáit.) Hogy ez az újmunkás és elsőgenerációs munkás réteg falun és városon olyan fontos szerepet játszott az 1956. őszi eseményekben, amilyent játszott, az sajátos, igen nehéz helyzetével magyarázható. Többségük ugyanis földmagántulajdonának elvesztését és az ipari munkássá válást lesüllyedésként élte meg, amihez az alacsony jövedelem, a nehéz testi munka és az ingázás nem csekély terhei társultak. Ezt tetézte, hogy a rendszer lényegében államosította a munkaerőpiacot és a szabad munkaerőmozgás korlátozása egyben a személyi szabadság korlátozásává is fajult. (A munkahelyről történt engedély nélküli kilépést büntetőjogilag torolták meg és példát éppen ezen az újmunkás rétegen statuáltak előszeretettel.) Sőt, 1951-ben már azt mérlegelték, hogy a férfiakat országosan kötelező behívóval mozgósítják és központilag