Szentpéterúr-Tótszentmárton - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 22.

Tótszentmárton 22.462. 53

13*/ A korábbi években nagyobb-részt fehér volt a festés és néhol vegyült sárgával. Napjainkban az uj házak festése; galambszürke, mustárszinü, erősebb barna, vajszinü-sárga, és ez pirossal vegyitve. Legújabban már különböző Valkid festékeket alkalmaznak. 14. / A község épitkezési, telekbeosztási, épületi jellegzetessége nem tér el a környező községektől. 15. / Az 1920-as években nem volt. 16. / Olyan nagycsaládi telek, amelyen 2-3 lakóhoz megépülhetett volna, a községben nem volt. 17. / A borospincék általában a felszabadulás előtt épültek, mig egy kis részük, kb. 7-10 %-a az után. 18. / A felszabadulás előtt épült pincék anyaga; föld, karóközé sározva, és faabyag, a tetőzet általában zsúpos. 19. / Régi nagy szőlőprésekmég most is vannak. III. Munkáselvándorlás 1. / A községből a felszabadulás előtt kb. 5 %-a járt el dolgozni, rendszeresen, főle

f a postához. A munkaerő kb. 13-18 %-a járt el dolgozni mez.gazdasági idény-munkára. A mg-i munkát végzők a szomszédos urasági birtokokra, egy részük pedig tovább volt /pl. Buslak, Barcs. 2. / Ma naponta kb. 50-60 dolgozó jár el vidékre, hetenkinti hazajárással pedig kb. 250-300 dolgozó jár ki a faluból. A női munkaerő egy része a közeli Bánfa-i gazdaságban, mig a másik része a kertészetben dolgoznak. /Budapest és Balaton környéke. A férfi munkaerő az ország minden részében található 3. / A felszabadulás óta 7 család költözött el végleg. 4. / Pontos meghatározást adni nem tudok. 5. / Két család Pesten, egy Székesfehérváron, a többiek mező-gazdaságban, falvakban. 6. / Az első nagyobb arányú elvándorlás a felszabadulás utáni évekre esik, mig a másik nagyobb mérvű elvándorlás az 1960-as évekre esik. Az elsőnek oka: az ország iparositása, a falusi emberek igényének megnövekedése a jobb élet után; látták azt, hogy a korábban megvolt 3-5 kat.hold föld elgondolásukat nem birja biztosítani. - De mivel a régi módón sem akartak élni, az életük megjavítását csak a vidéki munkavállalásban látták. Ebben az időszakban az elvándorlást az 1950-es években is elősegitették, amikor az irányzat a városi élet felé irányitotta a falvakat és főleg az ifjúságot.