Ebergény-Felsőrajk - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 7.
Egyeduta (Ma: Letenye része) 7.129. 33
Egyeduta . Zala megye 1968. Összefoglaló leirás. A község közigazgatásilag már Letenyéhez tartozik, mégis külön tárgyalom, mert életmódjában, gazdálkodásában sem alkot szerves egységet vele. Ma sem épült teljesen össze Letenyével, Egyeduta a Mura menti lapályos területen fekszik, ezért a lakosság főfoglalkozása itt egyaránt a földművelés, állattenyésztés és halászat. A magasabb fekvésű, áradásoktól védett területen gabonát, kukoricát és burgonyát termelnek, a mélyen fekvő részein rétek vannak. A parasztság átlag 5 kh-n gazdálkodott, a nagycsaládokból és a kisebb földüek éppen ezért hat hónapos munkára sommásnak szegődtek, somogyi, tolnai és Fejér megyei uradalmakban. Az állattartás terén a marhatartás a legjenetősebb, makkoltató hizlalás itt nem volt, mangalicákat kukoricán tartották. Sok volt a baromfijuk, vörös és kendermagos magyar fajta. Eredetileg egyutcás település, féÉüs beépitettségü, átlag 800 •-es hosszú, keskeny telkekkel. Az udvart többnyire a keresztben épitett közös tető alatti istálló és pajta zárta el, azon tul volt- vagy az udvar végében - a fonottsággal körül keritett kis konyhakert, majd a szérűskert, a ki gyümölesös, végül a telkekhez t a rtozó szántó, ahol burgonyát, répát, kukoricát, babot, tököt termeltek, A kertből hasították ki az átlag öt lépés széles, 80100 lépés hosszú kenderföldet. Á második világháború után kezdték elhagyni a kendertermelést, addig minden háznál fontakm, sőt szőttek is. Himesszőtteseik nagyon szépek. Zsupőshazáik általában tömésfaluak voltak, vagy fatalpasak, karóközre épitve, %nek végéhez tapasztották a kamrát, majd az ólak következtek, szemben velük a fonott kukoricakassal - azután az istálló. Ez néha külön épület volt. Ez esetben a keresztben álló nagyobb mér/tetű pajta favázasra készült, középütt a kocsiszínnel, két oldalt egy-egy pajtafiával. Az ártéri réteken általában bőven volt kaszálójuk, ezért egy-egy gazda 6-8 marhát és növendéket is tartott istállójában. Régen a szilajmarhát, majd a piros-tarka szarvasmarhát tartották legszívesebben. Szerették a csiramarhát is, mert igénytelen volt, és jól tűrte az igázást, A halászathoz a falu apraja-nagyja értett, A Murában és a holt ágaiban halásztak. Emelőhálóval, varsával, tapogatóval, kis és
