William Penn, 1965 (48. évfolyam, 1-24. szám)

1965-08-04 / 15. szám

2-IK OLDAL 1965. augusztus 4 William Penn Bozsvay Jánosék aranylakodalma Központi Elnökünk és Fáczán Igazgató kórházi tartózkodása CHARLES ELEMÉR központi elnökünk és FÁCZÁN J. MI­HÁLY igazgatónk műtét miatt kórházban tartózkodtak. CHARLES elnökünket a Western Pennsylvania Hospitalben operálták meg, Pittsburgh, Pa.-ban. Három hetet volt kénytelen a kórházban tölteni. Julius 9-én mehetett haza s otthonában láb­­badozik, 415 Orchard Street, Springdale, Pa. FÁCZÁN igazgatónk a Mercy Hospitalban, Johnstown, Pa.­­ban esett át műtéten, ő is három hetet töltött a kórházban. Julius 8-án engedték haza és jelenleg otthonában tartózkodik, 209 Luther Road, Johnstown, Pa. Szívből kívánjuk mindkét nagyrabecsült tisztviselőnknek, hogy mielőbb teljesen felépüljenek! Hogyan lesz a Kétszáznál több vendég ün­nepelte BOZSVAY JÁNOST és feleségét aranylakodalmukon, amelyre eljött a clevelandi amerikai magyarság szine-vi­­rága és a 14.-ik fiók számos tagja. Az ünnepeltek tiszteletére gyermekeik rendeztek vacso­rát a Cavalier Hallban, Maple Heights közelében. Az ünnepeltek 1915. április 27-én esküdtek örök hűséget egymásnak, a Neri Szent Fülöp róm. kát. templomban, Murray City, Ohioban. Bozsvay János Deregnyőn született, Zemplén megyében és öt éves korában került ki szüleivel Amerikába. Felesége, szül. Tóth Mária, Ó­­Malomsokban született, Győr megyében és 12 éves korában érkezett McKeesportra. A Bczs­­vay házaspár 1919 óta él Cleve­land városában. A Ur 6 gyermekkel áldotta meg őket: Vilmos, János, Fe­renc, Betty Marotto, Mrs. Wil­liam (Helen) Hall, Mrs. James (Mildred) Minichbaur. Kilenc unokájuk van. BOZSVAY tagtársunknak hosszú és változatos pályafutá­sa van Egyesületünkben, mind helybeli, mind országos vi­szonylatban. A clevelandi 14.-ik fióknál volt pénztáros, jegyző, alelnök és elnök, ő volt a cleve­landi Verhovay Otthonnak el­ső igazgatója. Országos vi­szonylatban mint Igazgatósá­gunk tagja és alelnöke műkö­dött, majd a Verhovay Segély Egyletnek volt központi elnöke 1929-től 1931-ig. Többször volt nagygyülési képviselő. A 14.-ik fiók tagjai közül megemlítjük az ünnep résztve­vői közül a következőket: Dr. KOVÁCS ANDOR, Igazgatósá­gunk tagja, Torda Edward és felesége, Semetko József és fe­lesége, Galco József és felesége, Oravis Ferenc és felesége és Balia L. János Division Mana­ger és felesége. Mi is minden szépet és jót kívánunk a nagyrabecsült ün­nepeiteknek! Már nyáron, a kőkeményre száradt tavalyi kolbászok (né­hány szál van belőle ilyentájt), az avasodó éves-szalonnák ide­jén eldől, hogy hol, hány hizó lesz az idén. Megmutatja a kukorica. Ha második kapálás­kor legalább közepes termést igér, jut minden ólba befogni való. A gazda, földbirtokos el­adásra hizlal többet, a kétkezi munkásembernek meg futja télirevalóra. Minden a kukori­cától függ. Ahogy a hideg nő, úgy gya­rapodik a hizó. A türelmetle­­nebbje meghizlalja tél elejére, mert annyi hideg kell, hogy ki­­faggyon a szalonna, még a kolbásznak sem árt a hideg csípése, mielőtt füstre kerül. Nincs nagyobb dolog tanyán a disznóölésnél. Úgy van vele az ember, hogy mikor rákerül a sor, még halasztaná is, hi­szen szinte napról-napra jobb étvágya van a hízónak. Már­pedig, ha eszik, zsírja, húsa mindennap több lesz. Végül csak dönt a gazda: — Holnapután disznót ölünk! Ami azt jelenti: meg kell vá­sárolni a hozzávalót; a rizská­sát, köménymagot, paprikát, sót, borsot, kikészíteni a gerez­dekre bontott fokhagymát. S ha a családban nincs elegendő segítség, hívni kell a jóismerő­sök közül. Kitelik minden se­gítség, ha közel laknak, előző estefelé még átjönnek felnézni a hízót. Téleleji, hát nem igen viszi másfél mázsánál többre, ha hagynák, elérné a két má­zsát is. De nincs kegyelem, mert a bödön alja kilátszik már a zsírból. — Hát akkor holnap reg­gel .. . Másnap, öt óra felé már tal­pon vannak. Mire a segítség előkerül, már kikészítettek a tanyabeliek néhány nyaláb szalmát a perzseléshez. Lega­lább két darab kétágú vasvil­lát. Húsvágó tőkéjük nincs, meleg szappanos, lúgos vízzel tisztára mosnak egy deszkaaj­tót, majd azon bontanak. Egy­­egy pohár magafőzésü kisüsti pálinkával szíveskedik a gazda, aztán megindul a férfinép az hízóból kolbász? ól felé, ahol a kövérségtől fúj­tató jószág azt hiszi, hogy ete­tés következik, mert tegnap óta koplaltatták. Amint nyílik az ólajtó, készségesen kezesbá­rányként megy a vaksötétség­nek, még arra sem ijedezik, hogy elkapták a fülét. Hanem amikor oldalára döntik éktelen rivásba kezd a félelemtől, fel­veri sivitásával a környéket, minden kutyát felmérgei. — Ide a tálat! — rikkant a böllér. Asszony dolga — bármilyen nehéz is, — hogy lekucorodjon a riadt mangalica mellé fel­fogni a vérét. A böllér frissen köszörült kése a lapockatáján belefut a vékonyába, meg sem érzi szegény, máris szavát vesz­ti, hörgésbe fog, most gégéjét, ütőerét metszette el az ügyes, gyors szúrás. Mire felvenné, hogy mi is történt vele, máris elcsöndesül, lefekszik, minden vére kifolyt rendjén a nagy cseréptálba. — Nem szalad el, sógorom? — incselkednek a böllérrel. — Én nem, mert nem zavar­nak és ez se, mert nem hallja a kukoricazörgést . . . Kis kupacot húznak a szal­mából, meggyujták és az ál­mosságtól didergő Jóska gye­rekre bízzák a tűzrakást. — No, Jóska, mindig vess a kismáglyára, ki ne aludjon, mert másé lesz a disznófarka! Egyszeribe kiszalad Jóska szeméből az álom, odavan az izgalomtól, amikor megenge­dik neki, hogy gyufát gyújt­hasson (máskor a tizkörmére vernének érte), gyufával szal­mát és még ügyelnie is kell a tűzre! A böllér felvesz egy villa szalmát, a kis tűz lángja fölé tartja és viszi a villa lángot a hizó fölé. Azt már hátára fek­tette a gazda — kétoldalt tég­lával támasztotta meg, hogy fel ne dőljön és körülrakta szalmával. A böllér meggyujt­­ja a szalmafödelet, egy lángba borul a hizó. Magasra, nagyra csapnak fel a lángok, bevilágít­ják a tanyát, az udvart s a tűz kilométerekre jelzi, hogy ma itt nagykanállal esznek majd! (Folytatás a 7-ik oldalon) First Aid Afloat First aid is taking to the waterways. The Red Cross and Coast Guard Auxiliary are combining forces to train boat owners in first aid so they can meet emergencies aboard their own craft, or another boat, far from land and from help. Here two Auxiliary members demonstrate how to care for an injured person in a boat. Such marine mobile first aid units carry Red Cross first aid decals on their windshields.

Next

/
Thumbnails
Contents