William Penn, 1965 (48. évfolyam, 1-24. szám)
1965-06-02 / 11. szám
1965 junius 2. 7-IK OLDAL William Penn kellett megtenni a doktorátusig, tizenhét év alatt megtörténhessék, ilyen körülmények között! Gondoljuk el, hogy Keller Helénnek, szellemi előrehaladottsága mai fokán is, minden uj lépéséért, a továbbhaladás minden csekélységéért, olyan nagy nehézségekkel kell küzdenie, amelyeket mi nem ismerünk. Mennyire fel kellett használnia minden idejét! Fáradtságot gyakran érezhetett, de pihenni sohasem pihenhetett. És neki is vannak rossz napjai; panaszkodik, hogy néha minden jóakarata hiábavaló; ilyenkor órákkal többet kell fordítania valaminek a megtanulására, mint máskor, a jó napjaiban. Kétségtelen, hogy energiájának nagy segítségére lehetett a folyamatosan sóvárgó ambíció úgyszólván mindennapos kielégülésének hasonlíthatatlanul édes öröme. Neki az előrehaladás minden egyes határjelzője fokozott, hatványozott gyönyörűségeket jelentett, nem csupán annyit, amennyit más embernek. Azon való öröme, hogy megtalálja az utat a tőle elzárt világhoz, hogy egyre több és több módja van közlekedni az emberekkel, hogy végül azok sorába léphet, akik hasznos munkások az emberiség szolgálatában, az oly nagy fáradság árán elért becses sikerek bizonyára megkettőztették energiáját s ha nem is könnyítették meg, de okvetlenül megédesítették munkáját. Mindamellett az ő helyén hányán dőltek volna ki, talán a feleuton! Akármilyen sok jóleső érzéssel járt nehéz munkája, annyi bizonyos, hogy ebben a vak és süket leányban gyönyörű akarat lakozik; olyan lelkierő, amelyet érdemes volt megmenteni. De a Keller Helén történetében még egy csodának kellett szerepelnie, amelyet csak a természet csodájának mondhatni. Tizennyolc vagy tizenkilenc hónapos koráig Keller Helén látta az ég kékjét, a fák zöldjét, hallott hangokat, voltak benyomásai. Ezeknek a benyomásoknak soha semmi nyoma nem mutatkozott többé; abból, amit a másfél esztendős gyermek látott és hallott, semmi se maradt meg a vak és süketnéma gyermek emlékezetében. De akármennyire öntudatlan agyvelő volt az, mely ama benyomásokat magába fogadta, akármennyire eltokolódhattak és elrejtőzhettek ezek a benyomások a kis nyomoi'ék teremtés agy velejében: hogy ezek a benyomások örökre, egészen, tökéletesen elvesztek volna, hogy a lélek titokzatos műhelyében nem tehettek-e valamelyes szolgálatot, nem járulhattak-e bármily csekély részben a leányka szellemi képességeinek fejlődéséhez: senkise tudhatja. És kérdés, hogy ha Keller Helén már születésétől fogva vak és süketnéma, akkor is eljuthatott volna-e a szellemi fejlődésnek ugyanarra a fokára, amelyről most tanúságot tesz. Föltéve, hogy: igen, — csak még inkább áll az, hogy Keller Helén esete nem történhetett volna meg a természetének csodaszámba menően ritka, rejtelmesen jótékony segitsége nélkül. S bizonnyal igazuk van azoknak, akik a Keller Helén esetéről szólva, a “hatodik érzék”-ről és a titokzatos “belső látás”-ról beszélnek. Mindez nem mond egyebet, csak utal arra a jelenségre, amelyet a köztapasztalat is régóta ismer, hogy t. i. olyanoknak, akiknek egy vagy két érzékszervük nem működik, egyik vagy másik működő érzékszervük, nevezetesen a tapintó érzékük, fejlettebb, mint a normális emberé és valószínűen nem csupán történelmi eredményképpen, (mert emezt a rendesnél nagyobb mértékben használják). És ez természetes, mert hiszen az érzékelő erő voltaképen egy, csak funkcionáriusai vannak öten. Azért a paradoxonok kedvelői úgy mondhatnák, hogy: ebben a süket és vak leányban bámulatos az érzékelő erő és azokat az eredményeket, amelyekre hivatkozik, Keller Helén sohasem érhette volna el a természet ama csodaszámba menően ritka adománya nélkül, amelyet' ám nevezzünk “belső látás”-nak. De mik ezek az eredmények? Mit ér, szubjektív, az a diadal, melyet Keller Helén ennyi csoda segítségével, minden poklok ellenében kivívott? Mi a Keller Helén személyes sikere? Egy német iró ilyenformán felel meg erre a kérdésre: Mi haszna van? A képzelhető legnagyobb haszon: a boldogság! Keller Helén ma a legboldogabb lény a földön. Mert csak az a boldog, aki maga kovácsolja a boldogságát. Rendeltetésünk, hogy minél nagyobbra, a lehető legnagyobbra törekedjünk; s ha elérjük a magunk emberségéből azt, amire törekszünk: megszereztük a boldogságot. Ez a világrend. Minden féreg rajta van, hogy javítson a helyzetén; a világegyetemben kaotikus ködtömegek akképpen helyezkednek el, hogy világokká alakulnak át. Az egész mindenséget átható fejlődési törvénynek feljebbtörő lelkűnkkel való harmóniájából származik a legtisztább, legtökéletesebb boldogság. Azért az az ember a legboldogabb, aki a legjobban érzi ennek a fejlődésnek a szükségét s aki egyszersmind, akaratának és képességeinek erejénél fogva, a lehető legtöbbet érheti el abból, amire törekszik. Minél nagyobbak az akadályok, minél több és többféle a leküzdeni való nehézség: annál tökéletesebb a diadal s annál nagyobb az ezen való boldogság-érzet. Minél tökéletlenebbek eszközeink, amelyekkel a küzdelembe bocsátkozunk, annál bizonyosabb a boldogságunk!” HELEN KELLER az American Foundation for the Blind, Inc. (15 West 16th Street, New York, N.Y. 10011) vezetője, amely áldásos intézmény minden segítséget megad a vakok társadalmának, amit csak lehet. Egész életén át igyekezett a nagy amerikai vak höl^y, hogy könnyítsen azok helyzetén, akiket ugyanaz a balsors ért, mint őt. Milyen tündöklő példája HELEN KELLER az amerikai kooperációnak! A WILLIAM PENN FRATERNÁLIS EGYESÜLET is, fennállása óta, mindenkor megértette azok szerencsétlenségét, akik nem láthatják többé a Mindenható alkotásait, nem gyönyörködhetnek a környező világ szépségeiben. A William Penn Fraternális Egyesület több Ízben juttatott csonkulási segélyt világtalanná vált tagsársainak, hogy szenvedésüket némileg megkönnyítse. IS YOUR POLICY UP TO DATE? SEE YOUR WILLIAM PENN REPRESENTATIVE SOON! GYÁSZJELENTÉS William Penn Fraternális Egyesület szomorodott szívvel jelenti az alant felsorolt tagok elhunytát 1965 ÁPRILIS HAVÁRÓL Fiók Név Fiók Név 1 Funk Ella E. 51 Bodnar William 1 Komonyi Charles 51 Sándor Joseph 1 Rajtár Mrs. John 51 Weber Mrs. Mary 3 Herman George 56 Pafka Mary 3 Prinz Hans J. 56 Zatik Mrs. Paul 3 Smilanczky Mrs. Paul 59 Homer Balint 8 Kuchma Michael Jr. 62 Pecze Julius 11 Balazs Mrs. Andrew 63 Szabó Mrs. Mary 13 Belagyi John 69 Cogswell Cecil H. 13 Horvath John J. 73 Wagner Joseph 13 Krainacker Anton 76 Sokorai James 14 Bublavek Istvanne 80 Bakai Imre 14 Orosz Mrs. Katherine 82 Solyom Jozsefne 15 Germanusz Rózsi 88 Mészáros Joseph G. 15 Kantor Katalin 89 Nagy Mrs. Joseph 15 Lovenyak Stephen 127 Toth Istvanne 15 Zeman Steven 129 Varga Stephen 16 Falaguerra Mrs. Joseph 130 Toth Albert 16 Mihalkovits Marie 130 Toth Janos 17 Bálázik George A. 132 Varga Ferenc 17 Beresh James 172 Wagner Joseph 17 Janik Mrs. Martin 174 Bertoti József 18 Lapatinszki Louis 174 Kozik John 18 Sule Ferenc 187 Hideg Sandorne 18 Toth Mrs. Emery 187 Petes Mrs. John 19 Karsay Stephen 189 Tosha Mrs. Louis, Sr. 19 Krivacska Imrene 197 Rocskar John 20 Ban Peter 214 Nagy Rev. Andrew 20 Fedak Janos 230 Szilagyi George 20 Titterington Virgil 248 Gall Barbara 20 Zalanka Frank 248 Simon Mrs. Joseph 22 Liptak Mrs. Michael, Sr. 284 Bodi Mrs. Andrew 26 Yince Louis 291 Kabli Janos 31 Pastirco Michael 348 Lukacs Stephen 32 Dudás Joseph 383 Pinter Mrs. Mary 38 Meiczinger Mrs. M. 383 Vakay Gyorgyne 40 Seres Jozsefne 408 Ferraro Mrs. Severio 40 Üveges Janos 466 Forgács András 42 Czelecz AntOn 1 477 Belenyi Mrs. Antal 42 Koller Mrs. John 525 Groza Sándor 42 Mezei Nicholas 525 Rabéi Andrasne 46 48 Szabó Maria Banfi Wende’l 581 Juhasz Mihály 48 Herche Joseph 581 Kady Mary Mrs. 48 Tenke Mrs. Julius 581 Walyus Elizabeth Mrs. LEGYEN ÁLMUK CSENDES! ALWAYS THERE... WITH MIß HELP * •/ GIVE TO YOUR RED CROSS
