William Penn, 1965 (48. évfolyam, 1-24. szám)
1965-06-02 / 11. szám
8-IK OLDAL 1965 junius 2. William Penn AZ AMERIKAI ESKÜDTSZÉK A CSODASZEREK ÁLDOZATAI Az amerikai polgár időnként esküdtszéki szolgálatra kap behívót. Tizenegy más amerikai polgár társaságában az a feladata lesz, hogy eldöntse, hogy az ügy vádlottja bünös-e vagy ártatlan; polgári ügyek tárgyalásán afelett kell határoznia, hogy az, aki másnak kárt okozott, mekkora jóvátétellel tartozik . Ha a jövendőbeli esküdt ki tudja és akarja mutatni, hogy a szolgálat különös megterheléssel járna rá nézve, valószinüleg felmentik kötelessége alól, de a jó polgár úgy gondolkozik, hogy nemcsak joga, hanem kötelessége is, időnként esküdtként szerepelni. A kitűzött napon tehát jelentkezik a beidézett a kijelölt helyiségben, ahol beosztják egy nagyobb csoportba s ezek közül sorsolják ki az esküdteket. Órákig, néha napokig kell igy várakoznia, amig nevét az urnából kihúzzák. A legtöbben újságot, könyvet hoznak magukkal időtöltésképen. Amikor a nevünket halljuk szólítani azt jelenti, hogy egy szükebb csoportba osztottak be, amelyből egy bizonyos peresügy esküdteit választják ki. Több nevet olvasnak fel, mint ahány résztvevőre szükség van, mert úgy az ügyésznek, mint a védőnek joga van bárkit visszautasítani. E célból kérdéseket intéznek az esküdt jelöltekhez, hogy megállapítsák, elfogulatlanul hozhatnak-e Ítéletet a szóban forgó ügyben. Ha a polgár maga is azt hiszi, hogy elfogult, köteles ezt azonnal bejelenteni, az ügyvédek azonban bárkit visszautasíthatnak indokolás nélkül is. Ha például az egyik fél képviselőja azt hiszi, hogy az esküdtjelölt a háziurakat gyűlöli és a pár a háztulajdonos és lakó közti viszonnyal van összeköttetésben, “peremptory” challenge”-el élhet az ügyvéd, azaz minden további indokolás nélkül vétót emelhet a polgár beiktatása ellen. Nem sértés, ha valakit visszavetnek; az illető visszatér a “panel”-hez, a szélesebbkörü csoporthoz, ahol ismét addig vár, amig nevét kisorsolják. Az esküdt napidija, amely egyébként igen szerény, akkor is jár, ha nem vesz részt érdemleges tárgyaláson, hanem csak jelen van és vár. A legtöbb amerikai cég nem vonja le alkalmazottja fizetéséből azt az időt, amelyet az esküdtszéken töltött. Ha esküdt szerepében bejutottunk a tárgyalásra, meghallgatjuk a két fél képviselőinek megnyitó beszédét. A panaszos ügyvédje- vagy büntető ügyekben az ügyész-, előadja, hogy milyen tényeket szándékozik bizonyítani. A vádlott vagy alperes képviselője a védelmét írja körül. Először a panaszos tanúit hallgatják ki, azután kerül a sor védőtanukra és a vádlott nyilatkozatára. A panaszos újabb tanukat vonultathat fel, hogy a védelmet megcáfolja, majd a vád- és védő-beszédekre kerül a sor. Végül az elnök ismerteti a szóban- forgó kérdéseket amelyek felett dönteni kell az esküdteknek. Az elnök nyilatkozata után az esküdtek egy külön helyiségbe vonulnak vissza, ahol maguk között vitatják meg az ügyet. Végülis a hozandó ítélet felett szavaznak. Csak egyhangú határozatban állapodhatnak meg, s igy a szavazást addig ismétlik meg, mig egyöntetű véleményre nem jutnak. Ha ez semmiképen sem sikerül, uj tárgyalásra kerül a sor. Az ilyen esküdtszéket “hung-jury”-nek nevezik. A rendes “jury”-n kiviil, “grand jury” is működik. Ez rendszerint 23 személyből áll, a hivatása: dönteni afelett, hogy elegendő bizonyíték merült-e fel bizonyos személy vád alá helyezésére. Az esküdtszéki intézményt, az angolul beszélő nemzetek a polgári szabadságok biztosítékának tekintik. Az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat a legnagyobb sérelmek között említi meg, hogy az angolok “megfosztották az amerikai gyarmatokat az esküdtszéki tárgyalás kiváltságától”. Nem angol-nyelvű nemzetek k evésbbé méltányolják ezt a polgári jogot. Magyarorság ezeréves történelmében csak rövid ideig volt érvényben az elfogulatlan esküdtszék intézménye. ACNS Better than a *50 hill] A valamilyen betegségben szenvedő emberek közül az arthritis áldozatait zsákmányolják ki a legkiméletlenebbül. Az Arthritis and Rheumatism Foundation alapos tanulmány tárgyává tette a csoda-gyógykezeléseket; az erről szóló füzetet a Public Affairs Committee adta ki New Yorkban, 1959-ben. Kiderült, hogy az arthritisben szenvedők évente 250 milliót költöttek értéktelen gyógyszerekre, eszközökre és kezelésre. Mindezek igen költségesek, többnyire semmi értékkel sem bírnak s van olyan is közöttük, ami határozottan veszedelmes. Például: Texasban több férfi- és női csoport ült óráról-órára, sőt napról-napra elhagyatott uránium-bányákban. Személyenkint $10-t fizettek naponta azért a kiváltságért, hogy a bánya egészségtelen levegőjét szívják, abban a tévhitben, hogy gyógyitó kisugárzásban részesülnek. Californiában sokan vásároltak $300.-ért “Atomotrone”-okat. Az egész országban isszák a “rádióaktiv” vizekéit, eszik a “gyógyitó” élelmet, nagy összegeket áldoznak melegítő párnácskákra és keztyükre, melyek “rádióaktiv ásványokat” tartalmaznak, és megvesznek akármilyen orvosságot, ha még olyan drága is. Több mint 11 millió egyén szenved arthritisben Amerikában. Átlag minden ötödik családban van arthritiszes beteg. Ezek a bántalmak több szenvedést és nyomort jelentenek, mint bármely más kóros folyamat. Tízszer annyi embert tesz nyomorékká, mint a tüdővész vagy a cukorbaj és hétszer annyit, mint a rák. Az arthritis tűrhetetlen fájást okoz. Meggörnyeszti a hátat, gyulladást okoz valamely végtagban, megmerevíti az ujjakat, összezsugoritja az izmokat, megtámadja a szivet és vesét. Felemésztheti egy családapa idejét és bevételét, megakadályozhatja a családanyát, hogy gondozza családját. Sőt teljes rokkantságot is okozhat. Évenkint 115 millió munkanapot mulasztanakaz arthritisben szenvedők, amelynek gyógyítását eddig még nem találták ki. A sarlatánok persze csábitó gyógyszerekkel halmozzák el a betegeket, gyógyulást és enyhülést Ígérve nekik. De rövid ideig tartó enyhülésen kívül nem várhat senki többet ezektől az orvosi reeept nélkül árusított “orvosság”októl. Némi enyhülést nyújt az aszpirin, a meleg fürdő és a beteg testrész melegen tartása. A csodaszereket árusítók trombitálva kínálják szereiket és legalább 5 millió beteg, úgyszólván minden második, megveszi a “gyógyszer”-t, ami csak kidobott pénzt jelent. De nemcsak pénzüket tékozolják el ilymódon, hanem igen gyakran a még értékesebb idejüket is. Nagysokára, amikor végre belátják, hogy a saját szakállukra beszerzett szerek semmit sem érnek s amikor a baj szinte reménytelenül kifejlődött, akkor térnek észre. Hányán váltak állandó nyomorékokká, mert nem mentek idejekorán orvoshoz és csak a csodaszerekben bíztak! A fentemlitett tanulmány az első, amely a sarlatánok leleplezésével foglalkozik. A kutatások során felhasználták a Federal Food and Drug Administration, a Federal Trade Commission, a Posta Állami ügyosztályának adatait és egyénektől, valamint ügynökségektől beszerzett információkat. De más forrásokat is felhasználtak, például az American Medical Association tájékoztatását, a hirdetéseket, a gyógyszerkereskedemi adatokat és kihallgattak több mint ezer beteget. A tanulmány csak a recept nélkül árubabocsátott szerek, eszközök és kezelésekkel foglalkozik. Ethikai gyógymódokra és orvosok által előirt kezelésre nem terjed hi. Noha a federális törvény alapján véve szigorú, alkalmazása gyakran ütközik nehézségekbe. A közönség védelmére felállított állami központok személyzete nagyon korlátolt és nem tudják megakadályozni azt, hogy a sarlatánok valamilyen egérutat ne vegyenek. Ha büntetés fizetésére Ítélik őket, az rendszerint oly csekély összegű, hogy lefizetése után megint csak visszatérnek a portékájukkal való üzérkedésükhöz. Három federális szerv van megbízva a lefüleléssel: a Postahivatal állami ügyosztálya, mely fel van hatalmazva arra, hogy felbonthassa a küldeményeket, hogy nyomára jussanak a megtévesztési szándékból eladott szerek forgalmának az azokért küldött pénzösszegek alapján, — továbbá a Food and Drug Administration, mely feljelentheti az élelmiszerek, gyógyszerek, gyógyeszközök és szépitőszerek hamis vagy megtévesztő címkéit, — végül a Federal Trade Commission, mely a címkéken kívüli hamis és megtévesztő hirdetéseket leplezi le. Sajnos mind a három szervnek túl kevés pénze és személyzete van ahhoz, hogy a törvényt érvényesítsék. Csak a törvény néhány áthágóát üldözhetik, a többiek azalatt vigan nyerészkednek. A bizonyítás terhét az állami központok viselik. Ha valaki nem hisz valamely szerben, azt a törvény előtt bizonyitani is kell, hogy milyen okból nem hiszi el értékes voltát. Ezek a lizonyitó eljárások hosszas és költséges klinika megfgyeléseket vesznek igénybe. Ezalatt a csodaszerrel üzérkedő tovább árusítja az értéktelen gyártmányokat. Meg is ölhet valakit, mig a kufárkodás tilalma utoléri. Az egyik állami szerv döntése nem kötelező a másik két szervre nézve. Például nemrégen sikerült a postahivatalnak egy bizonyos csodaszert a levelezés megvizsgálása alapján lelepleznie, de bár megállapították a szer hamis voltát, azt mégis lehetett az üzletekben törvényesen árulni. Ilyen esetekben a vádat, amelyet az egyik szerv felhoz, sőt bizonyít, a másik szervnek is bizonyítania kell. A törvény ilyen sekélyes alkalmazásának eredménye nyilvánvaló. Levelezés utján több egészségügyi készítményt adnak el, mint valaha is a történelem folyamán. YOUR RED CROSS NEEDS HELP ... JOIN AND SERVE TODAY!
