William Penn, 1962 (45. évfolyam, 5-23. szám)
1962-06-06 / 11. szám
8-IK OLDAL 1962 junius 6. William Penn LINCOLN ÉS A MAGYAROK Irta: VASVÁRY ÖDÖN ZÁGONYI KÁROLY, a springfieldi, Mo. híres lovas győzelem hőse szintén személyes kapcsolatba került Lincolnnal. 1862 februárjában, három hónappal a springfieldi győzelem után. amikor már a Frémont testőrséget feloszlatják, Frémont egy levelét Zágonyi által személyesen küldte el Lincolnhoz, dacára annak, hogy ő is, feleségével együtt, Washingtonban tartózkodott abban az időben) mint a Fehér Ház előtt “nem kedvelt” személy. Hogy beszélhetett-e a magyar hős az elnökkel, nem tudjuk. Az elnök Frémonthoz irt válaszában emliti, hogy a Zágonyi által küldött levelet megkapta. Washingtoni tartózkodása idején Zágonyi találkozott RALPH WALDO EMERSONNAL, a hires amerikai gondolkodó és Íróval is. Emersonnak egy, la leányához intézett leveléből tudjuk (1862 February 5), hogy amikor Washingtonban járt, Lincolnnal kétszer is beszélt a Fehér Házban és akiket otthonukban keresett, mind otthon találta őket, Frémont kivételével. Mivel Mrs. Fremont erősködött, hogy férje minden percben hazajöhet, Emerson várt vagy egy félóráig, amely idő alatt az épen ott tartózkodó Zágonyi Károllyal beszélgetett, de Frémont nem jött elő. Nagyon valószínű, hogy más magyarok is voltak, akik találkoztak és beszéltek Lincolnnal, de adataink ezekről nincsenek. így például szokásban volt, hogy az újonnan kinevezett vagy előléptetett tábornokok személyesen köszönték meg az elnöknek a kitüntetést és igy feltehetjük, hogy Asbóth, Kozlay, Schöpf, Pomutz és a többi magyar tábornok ugyanígy tett és beszélt Lincolnnal. Hasonló módon tisztelegtek a magasabb, különösen külügyi szolgálatra kinevezett személyek is az elnöknél s aki magyar Washingtonban járt, különösen újév napján, bizonyára nem mulasztotta el, hogy az akkor még fennálló szokás szerint kezet ne fogjon az elnökkel. Ilyen adatok valamikor bizonyosan elő fognak kerülni. ÖTÖDIK FEJEZET Néhány érdekes életpálya A polgárháborús magyarok legtöbbje sokat próbált ember volt, akiknek élete tele volt érdekesebbnél érdekesebb eseményekkel. Háborús veterán volt majdnem valamennyi, akiket nemcsak a magyar szabadságharc csatáiban láttunk, hanem úgyszólván mindenütt, ahol azokban az években az egyes nem-AZ ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG JELENTÉSE A William Penn Fraternális Egyesület 1961. julius 1-től 1961. december 31-ig terjedő hat hónapi időszakra vonatkozó könyveit és számadásait tüzetesen átvizsgáltuk és ezennel igazoljuk, hogy a fentemlitett idő alatti pénzügyek lebonyolítását és a pénztári mellékleteket rendben találtuk. Mindezek megegyeznek a William Penn Fraternális Egyesület által közölt hivatalos jelentések adataival. Minden bevételi tételt megvizsgáltunk. Az egyes fiókok pénztári szelvényeit, melyek a fiókok átutalásait igazolják, összehasonlítottuk azokkal az összegekkel, melyek a havidijak főkönyvében szerepelnek; az eladott és visszahívott értékpapírok tételeinek megvizsgálása alkalmával a részvényekre kapott osztalék-összegeket is ellenőriztük. A kamatjövedelmet az idevágó bankbetéti szelvények alapján vizsgáltuk meg, valamint ellenőriztük a Központi Hivatal épületei és telkei bérleti bevételét; a könyveinkben szereplő jelzálogkölcsön kamatait is rendben találtuk. Ugyancsak minden letétet is ellenőriztünk a bank-kimutatások alapján és azokat a bank elszámolásával egyezőnek állapítottuk meg. Értékpapirállományunk 1961. december 31-én $23,158,281.98-at tett ki, részvényeink értékét $l,725,062.90-re értékeltük. Vagyonunk 1961. december 31-én a következőképen oszlott meg; Értékpapírok ............................................................................$23,158,281.98 Részvények ..................................................................j.......... 1,725,062.90 Jelzálogkölcsönök .................................................................... 1,321,353.92 Központi Hivatal épület és más az Egyesület birtokát képező ingatlan ............................... 1,176,969.24 Fiókoknak nyújtott jelzálogkölcsön ................................... 45,963.61 Kötvény kölcsönök és terhek ............................................... 1,090,164.79 Készpénz és bankbetétek ...................................................... 194,068.53 Más vagyon ......... 55,763.44 Összesen $28,767,628.41 Tartozások ............................................................................... 8,485.91 Vagyonunk tiszta főkönyvi összege .............................. $28,759,142.50 Az Ellenőrző Bizottság tagjai a fent felsorolt tételek helyességét első kézből ellenőrizték és az elszámolásokat teljes rendben találták. Továbbá, a fenti tételekre vonatkozó igazolványoknak és pénztári mellékleteknek a könyveléssel és számadásokkal való összeegyeztetése teljes megelégedésünkre végződött. Sok időt szenteltünk az Egyesületünk különböző ügyosztályaiban felmerült kiadások megvizsgálására is, amelyek betegsegély-, jutalék-kiutalások, fizetések, osztalék, kölcsönök, letéti alap, haláleseti segélyek kiutalása, befektetési költségek, hivatalos lapunk, hirdetések és vegyes kiadások címén szerepelnek. E tételek megvizsgálásánál minden kiadásról szóló csekket ellenőriztünk és ez alkalommal is átnéztük a pénztári mellékleteket és igazolványokat minden egyes tételre vonatkozólag. Vizsgálatunkat 1962. április 23-án kezdtük el és 1962. május 5-én fejeztük be. AZ ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG PAPP GÁSPÁR, elnök KOHUT C. VILMOS, titkár HEGEDŰS MIHÁLY, a Bizottság tagja KERESZTI E. LÁSZLÓ, a Bizottság tagja KONYHA BÁLINT, a Bizottság tagja. zetek vitáit fegyverekkel próbálták elintézni. A külföldre menekült magyarok, akik az idegen országok polgári életében, főkép a nyelvtudás hiányában nehezén vagy sehogysem tudtak elhelyezkedni, szívesen álltak a befogadó országok háborús zászlói alá. Láttuk őket a Lopez féle utolsó cubai expedíció “filibustered’ között (1850), a lengyel felkelésben orosz földön (1853, a krimi háborúban ugyanott (1854-56), az indiai Sepoy lázadás harcaiban (1857), az olaszországi egyesitő (Risorgimento) küzdelmekben (1859-61), sőt a Habsburg Miksa császár ellen folytatott mexikói háborúban is (1862-67). Mindenütt jól megállták a helyüket és csak természetes volt, hogy amikor az Egyesült Államok testvérharca kitört, az itt élő magyarok sem maradhattak ki a küzrielemből. A következőkben egy néhány polgárháborús magyar érdekes életpályáját mondjuk el. (1) RóZSAFY ERNŐ MÁTYÁS (1828—1893). A washingtoni kormányhivatalok egyikében egy szives, mindig mosolygó, körszakállas idősebb úriember rótta a betűket a múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben. Senkisem sejtette, hogy milyen mozgalmas múlt áll mögötte. Ez a deres fejű úriember Rózsafy Mátyás volt, aki ugyan már angolosan “Rosafy”-nak irta a nevét, de épen olyan kemény magyar maradt, mint volt valamikor, amikor mint Kossuth honvédje segített hazája ügyének a harcmezőkön. Komáromi fiú volt, éleseszü, kitünően tanuló diák, akinek kortársai különösen bámulatos emlékező tehetségét emlegették. A papi pályára készült és mint a legjobb diákok egyikét főpásztora, Kopácsy József bíboros hercegprímás, esztergomi érsek Bécsbe küldte, hogy ott a hires Pazmaneum nevű intézetben és az egyetemen végezze tanulmányait. A sors azonban beleszólt jövő terveibe: a fiatal Rózsafy követte sok diáktársa példáját: a haza hivó szavára abbahagyta tanulmányait és honvédnek állott be. Később, amikor szülővárosának, Komáromnak napjai megnehezültek, egy újonnan alapított napilap szerkesztője lett. Komárom hosszú ostroma alatt ez a lap tartotta a lelket a szorongatott város és erőd népében. A lapot maga Kossuth Lajos is megdicsérte. Rózsafy húsz éves fiatalember volt ekkor, legjobb barátja egy Makk József nevű őrnagynak, aki a város tüzérségének parancsnoka volt. Komárom volt az ország utolsó erőssége, amely a világosi fegyverletétel (1849 aug. 13) után is próbált kitartani, Klapka György tábornok parancsnoksága alatt. Amikor a vár végre is kénytelen volt megadni magát, Rózsafy és Makk nem fogadta el a felajánlott menedéklevelet, hanem többedmagukkal Olaszországba mentek. A nyugtalan vérü, hazájuk sorsa fölött aggódó fiatalemberek nem tudták elhinni, hogy Magyarország ügye végleg veszve van. Forradalmak szitásán törték a fejüket, amelyek terveik szerint egyszerre törnének ki a magyar földet környező országokban. Magát Kossuthot is sikerült terveiknek megnyerni, aki p.énzt is küldött Rózsafynak, hogy keresse fel a kisázsiai Kutahiában, ahol kíséretével együtt internálva volt. Rózsafy 1851 elején nyolc napig volt Kossuth vendége. Később Makk is felkereste Kossuthot. A kormányzó megbizó levelet adott neki egy Ei’délyből kiinduló országos felkelés megszervezésére. Kossuth irt a későbbi polgárháborús ezredesnek, Figyelmessy Fülöpnek is, kérve, hogy segítsen a tervek előkészítésében. Ez a három tagú kis csoport lett azután a lelke annak a tragikus végű próbálkozásnak, amelyet a történelem a “Makk féle összeesküvés” néven ismer. Makk Bukarestbe, majd Erdélybe ment, mint medvetáncoltató, Figyelmessy, akit hosszú szakálla révén bátran nézhettek orthodox zsidónak, ebben a szerepben dolgozott, Rózsafy pedig mint “francia” kereskedelmi utazó járta be az erdélyi falvakat, noha egy szót sem tudott franciául. Kossuth forradalmi kiáltványát óriási számban osztották szét mindenütt. Az a köztudomású tény azonban, hogy a magyarok a világ legrosszabb összeesküvői, ebben az esetben sem hazudtolta meg magát. Az osztrák kémszolgálat minél előbb tudomást szerzett az összeesküvésről. Figyelmessynek és Makknak sikerült megszökni, de Rózsafyt elfogták, amikor Komáromba ment, hogy szüleitől és testvéreitől elbúcsúzzék. Halálra Ítélték, de egy nappal a kivégzés előtt, valahogy női ruhában sikerült megszöknie. Az utcán menet, találkozott az édesanyjával. Megismerték egymást, de csak egy néma kézlegyintéssel tudtak búcsúzni egymástól. Soha többé nem találkoztak. Az osztrákok több mint száz magyart végeztek ki az összeesküvésben való részvétel miatt. A három barát Londonban találkozott újra, ahol az akkor már Amerikából visszatért Kossuth is lakott. Évekig éltek Londonban, ahol Rózsafy egy angol család leányát nőül is vette. 1858-ban jöttek az Egyesült Államokba, ahol farmerkedéssel próbálkoztak a north carolinai Wilmington mellett.. Makk is ott élt velük egy ideig és ott is halt meg. A Rózsafy pár később Peekskill, N. Y.-ba költözött. / Rózsafy az elsők között állott be az északi hadseregbe. Pope tábornok hadosztályában kapitány lett a west virginiai első könnyű tüzérezrednél és mint címzetes (brevet) őrnagy szerelt le. Legvégül Washingtonba került, ahol kormányhivatalokban dolgozott. A magyar életben állandóan élénk részt vett Rózsafy és sokat irt az akkori magyar lapokban. Neki volt a legnagyobb része abban, hogy a ma már 72 esztendős napilap a “Szabadság”, mint szerény hetilap megindulhatott Clevelandban. Rózsafy 1893 május 8-án halt meg, 65 éves korában. Az arlingtoni nemzeti temetőben van eltemetve. Amikor 1939-ben sirját az amerikai magyarok egy küldöttsége megkoszorúzta, akkor még életben levő fia, Louis Árpád Rózsafy intézett beszédet a megjelentekhez. Leszármazottjai ma is Washingtonban élnek. (2) GLÜCK DÁVID (1843—1917). Még húsz éves sem volt a Magyarországról ideszakadt Glück Dávid, amikor Lincoln katonájává lett. A magyar hazáért nem harcolhatott, mert még akkor csak 5-6 éves gyerek volt. Gyermek volt még akkor is, amikor szülei Amerikába hozták. A család St. Louisban, Mo. telepedett le és a fiatal Glück ott állott be az északi hadseregbe. (FOLYTATJUK
