William Penn, 1961 (44. évfolyam, 3-16. szám)

1961-10-04 / 14. szám

Az egyesült VERHOVAYAK LAPJA és RÁKÓCZI SZEMLE

AZ ÚJVILÁG MAGYARSÁGÁNAK LEGNAGYOBB PÉLDÁNYSZÁMBAN MEGJELENŐ LAPJA

VOL. XLIV.

1961 OKTÓBER 4 51

NUMBER 14.

KEZDETÉT VETTE PITTSBURGHBAN IGAZGATÓSÁGUNK ŐSZI KÖZGYŰLÉSE

E héten, október másodikán vette kezdetét az Igazgatóságunk rendes őszi közgyűlése, mely értekezlet gyülésrendjére, mint a mi egyleti életünk egyik legnagyobb és legfontosabb eseményére, természetes kíváncsisággal szegeződik a tagságunk tekintette.

Nagyon is érthető, hogy a Tagságunk figyelme feléjük irányul amikor minden fél esztendőben összeülnek Pittsburghban, mert az Igazgatóságunk helyes, vagy helytelen munkálkodásától függ az Egyesületünk jobbléte, előrehaladása, szebb jövője, sikere, vagy balsikere, fejlődése, vagy hanyatlása.

A mi Igazgatóságunk sokféle emberekből tevődött össze. Van közöttük gyárimunkás, üzletember, önálló iparos, gyáros és diplomás ember. Van közöttük aki két kezével keresi meg kenyerét és van aki a tanulságával. Van közöttük ifjú s van közöttük korban előrehaladott.

Áldás az Egyesületre nézve ez a sokféleség, mert ez teszi sokoldalúvá, széles látókörűvé az Igazgatóságunkat, igy érvényesülnek mindazok a szempontok, melyek összességéből születhetnek meg az olyan határozatok, melyek a mi nagy családunk minden tagját egyformán és egyaránt védik és segítik.

Tudja és érzi a mi Igazgatóságunk, hogy értekezletüket élénk figyelemmel kiséri nemcsak az össztagságunk, hanem az egész amerikai magyarság is, mert régi és megszokott dolog, hogy úgy egyleti mint társadalmi téren a mi intézetünk, a William Penn Fraternális Egyesület teszi a kezdeményező lépéseket.

A társadalmi felelősségnek e súlyával nagyon is tisztában van a mi Igazgatóságunk, melynek minden tagja becsülettel tölti be hivatását és végzi nehéz munkáját a test vérszere tét, a kölcsönös segités erényei és az együvétartozás tudata alapján ott, ahová a kötelesség állította őket.

Egyesületünk kormányzó testületének kötelességeit pontosan körülírják törvényeink és leszögezik alapszabályaink, de a kör- | vonalazott kötelességek szétágazódnak sok száz különböző irány- I ba s igy nem egyszer állítják nagyon nehéz helyzet elé az Igazgatóságunkat.

Sokszor egészen egyszerűnek látszó kis ügy teszi alapos próbára az igazgatók ítélőképességét, mert az ügynek részleteiben való megismerésekor mérlegelniük kell a szivükben megszólaló emberséges érzésüket a törvényeink szigorú szabályaival — és ilyenkor óh, de nehéz bölcs és igazságos határozatot hozni.

Biztosak lehetnek tagjaink abban, hogy az Igazgatóságunk munkaprogramja felölel mindent, amit egy modern, a korral haladó, tőkebiztos és életerős, testvérsegitő fraternális biztositó intézettől megkívánnak az államok törvényei és a tagságunk közös érdekei.

Sok uj tárgy, sok uj ügy kerül szőnyegre, mert hiszen állandóan történik valami a portánkon.

A központi tisztviselőink mindegyikének van néhány uj javaslata, melyeket csak alaposan megvitató, eshetőségeket lemérő és felértékelő igazgatósági döntések léptethetnek életbe.

Igazgatóságunkat mint mindig, most is őszinte örömmel köszöntjük az Egyesületünk portáján. Kívánjuk, hogy megértő szívvel és szeretettel végezhessék el a reájuk bízott nagy feladatokat, mert csodálatra méltó nagy munka lesz, a hat hónapon keresztül felgyülemlett kérdésekre közérdeket, közmegelégedést szolgáló megoldásokat találni.

Adja Isten, hogy jövő számunkban kötelességszerü pontossággal, eredményekben gazdag munkáról, fióktisztviselőinket, szervezőinket egyaránt buzgó munkára inspiráló, jövőt építő igazgatósági intézkedésekről tehessünk jelentést a legfelsőbb fórumnak: A TAGSÁGNAK . . . !

ADJUNK TARTALMAT, ÉRTELMET ÉS PROGRAMMOT FIÓKGYÜLÉSEINKNEK

Tagságunk közönye miatt állandó a panasz fióktisztviselőink körében. A panaszkodók egy részének igazat adunk, mert közömbös tagsággal, eseményekben zajló egyleti életet teremteni nagyon nehéz feladat, de nem adunk igazat azoknak a fióktisztviselőknek, akik kizárólagosan tagságunk közömbösségének akarják tulajdonítani a fiókjuk társadalmi tétlenségét.

Tagsági közönyről, egyleti élet iránti közömbösségről rengeteget irtunk, sokat beszéltünk, de — valljuk be — annak leküzdése érdekében vajmi keveset cselekedtünk.

Életbiztosítást ma minden utcasarkon lehet vásárolni, de a testvérsegités, a fraternalizmus többet jelent mint egy puszta életbiztosítás. Ha ez nem igaz, akkor reánk és a hozzánk hasonló testvériségi biztositó intézményekre nem volna szükség.

Mióta modernizáltuk a kötvényeinket s rátértünk a korszerinti rátákra, a kötvényeink tartalékolására, azóta túlsókat beszélünk a biztosításról és tulkeveset a testvéri szeretetről, az egyleti közösségről. Ez a hibánk, ez az oka annak, hogy az utóbbi időkben biztosítási névértékben emelkedünk, de a taglétszámban alig növekszünk.

A mi 75 éves múltúnk tökéletes garanciát nyújt a megbízhatóságunkra, igy uj tagok szerzésekor nem szükséges az Egyesületünket a kereskedelmi biztositó társaságokhoz hasonlitgatni, sőt hangsúlyozzuk, hogy csak biztonságban vagyunk egyformák, a működésűnkben erősen különbözünk tőlük, mert mi biztosítási kötvényen felül még egy testvéri közösségbe is bevonjuk a tagjainkat. Ne csak a kötvényt adjuk el, hanem a testvéri közösségnek értelmét is. A felvételi kérelem aláírója legyen tisztában azzal, hogy nemcsak egy meghatározott összegű biztosítást kap, hanem egyúttal tagja is lesz egy nagy baráti körnek, egy testvéri közösségnek.

Régi tagjainkat emlékeztessük egyesületünk céljaira és eredeti ideáljaira, melyek alapszabályainkban megvannak, de gyakorolva nincsenek.

Adjuk el nekik újra az Egyesületünket!

— Hogy az egyesületünket újra el tudjuk nekik adni, ahhoz először is az szükséges, hogy a fióktisztviselőink meggyőződéssel higyjenek az egylet létjogosultságában és ez a meggyőződés a mindennapi életükben is megnyilvánuljon.

Az egylettel kapcsolatban miről legyen meggyőződve a tisztviselő?

Természetesen először arról, hogy az Egvesület amelyet képvisel elsőrangú, jól vezetett, sziklaszilárd intézet. Hogy az életbiztosítás ép úgy hozzátartozik az élet legelemibb szükségleteihez mint a ruha vagy a kenyér. De ezeken kívül legyen őszintén meggyőződve a tisztviselő arról, hogy a William Penn Egyesület magában nagy érték, nagy élettartalom és annak társadalmi életre fejlesztésével gazdagabbá, értelmesebbé és boldogabbá lehet tenni az oda tartozó tagság életét. Hogy a mi Egyesületünk faji és nemzeti társas közösség, mely a legtöbb haladó fiókunk életének legnagyobb értéke és egyúttal sikeres működésének egyetlen titka is:

Ha ezekről a fiók tisztviselője nincs meggyőződve akkor csak ártalmára és nem hasznára lesz az Egyesületünknek, viszont ha ezekben őszintén hisz, akkor nincs előtte akadály—képes lesz a tagságot felébreszteni, a társadalmi mozgalmak számára megnyerni őket, mert nehéz a tagoktól elvárni azt, hogy olyan gyűléseken jelenjenek meg, amelyeken nem történik semmi.

Programmot kell adnunk a tagságunknak, kell hogy a fiókgyüléseknek legyen valami tárgya, tartalma, megbeszélni valója. Csak az a fiók él, melyben mindig mozog valami. Minden hónapban egy uj terv, egy uj megmozdulás, egy uj nekilendülés. Mindenütt lehet műsoros estéket rendezni, melyekre ha a szereplőket kötéllel fogjuk is, a végén a szereplők mulatnak a legjobban. Mindenütt össze lehet kötni a rendes havi gyűléseket egy kis uzsonnával, já(Folytatás a 2-ik oldalon.)