William Penn, 1961 (44. évfolyam, 3-16. szám)
1961-10-04 / 14. szám
2-IK OLDAL 1961 október 4. William Penn 75 éves jubileumi ünnepély South Norwalkon A South Norwalk, Connecticutben lévő 3-ik osztályunk 1961. szeptember 17-én ünnepelte meg bankett keretében Egyesületünk fennállásának 75-ik évfordulóját. Az ünnepéllyel kapcsolatban került sor az 50 év vagy annál több év óta, állandóan megszakítás nélküli havi dijat fizető tagoknak a kitüntetése. Helyi keretekből is kimagaslott az ünnepség, mert a Stamford, Connecticutben lévő 5-ik osztály csatlakozott a 3-ik osztályhoz, hogy közösen ünnepeljék meg a nevezetes évfordulót és együtt tiszteljék meg öreg tagtársainkat. Az ünnepélyt vasárnap délután 5 órai kezdettel tartották meg a Dokus Memorial Hall-ban. Méltó keretek között emlékeztek meg az Egyesület 75 éves testvérsegitő munkálkodásáról és a kitüntetett tagokról. Programvezető Sontra Béla, a 3-ik fiók jegyzője volt, aki keresetlen szavakkal ismertette a Jubileum jelentőségét. Pollák József a 3-ik fiók elnöke szives szeretettel köszöntötte a közönséget, rövid vonalakban vázolta a fiók történetét és örömének adott kifejezést, hogy a kitüntetésre érdemesitett tagok ily szép számmal jelentek meg. Kőrössy György, a Stamford, Connecticut 5-ik fiók elnöke fiókjának üdvözletét tolmácsolta a közönségnek. Nagytiszteletü Dr. Bütösi János, a South Norwalki Magyar Református Egyház lelkésze volt a magyar ünnepi szónok. Gondolatokban gazdag, mélyenszántó beszédét, a több mint száz főnyi közönség, nagy figyelemmel kisérte. Beszédében Nagytiszteletü Dr. Bütösi János méltatta a kitüntetett tagok érdemeit, akiknek hűséges és odaadó munkálkodásának köszönhető, hogy Egyesületünk, a William Penn taglétszámban, vagyonban a mai hatalmas méreteire kifejlődhetett. Beszédét óriási taps követte. Stelkovics Albert központi titkár lelkeket feltüzelő ünnepi beszédében rámutatott arra, hogy a kitüntetett hűséges, régi tagok a pihenésre szolgáló idejüket áldozták fel az egyletépitő munkálkodásra és igy nagyrészben nekik köszönhető, hogy a magyar alapítású Verhovay és Rákóczi Egyesületek, amelyek ma William Penn néven folytatják működésűket, az Egyesült Államok összes testvérsegitő intézményei között, az igen tiszteletreméltó 28-ik helyet foglalja el. A beszéd végeztével következett az arany jelvények átadása, amelyeket Varga Lajos alelnökünk nyújtott át a kitüntetetteknek. A South Norwalk, Connecticut 3-ik osztálynál a következők lettek kitüntetve: Andulics Endréné, Csehi Józsefné, Czakó Istvánná, Cziaky Andrásné, Czinkei Istvánná, Dobos Lajosné, Dóra Istvánná, Dudás József, Dudás Józsefné, Farkas Istvánná, Fedor Jánosné, Fiore Jánosné, Gerenda János, Gerő József, Griboczky Lajos, Gulyás Pál, Hegedűs Andrásné, Herman György, Horváth Lajosné, Jobbágy Julia, Kertész Béláné, Kiska József, Kopcsó William, Kovács Benjáminná, Kovács Bertha, Leczó Istvánná, Lukács Jánosné, Németh Istvánná, Schonné, Németh Mária, Paul András, Olean Emma, Orosz Istvánná, Szalay János, Széles Sándorné, Szendrei Józsefné, Szendy Rose, Szmilanczky Pál, Szmilanczky Pálné, Szotak Mihályné, Tenyi Géza, Vörös István, Zachar Mary. Az 5-ik osztály részéről a következőket tüntették ki: Bagdy Mary, Csősz János, Élesné Mary, Gáspár András, Gáspár Istvánná, Jager Istvánná, Körösi György, Kozma Zsófia, Lucza József, Lukács János, Molnár Jánosné, Négyesi János, Néervesi Jánosné, Nyitrai Istvánné, Párái Bertha, Ranyhoskyné Borbála, Rigó János, Rizner István, Sebestyén Gyula, Sebestyén Gyuláné, Szinyei Bertalan, Urbán Béla. Az Emlékjelvények átadása után Varga Laios alelnök tolmácsolta az Igazgatóság üdvözletét úgy az Emlék jelvényre érdemesitett tagoknak, mint az ünnepséget rendező fióktisztviselőknek és a megjelent közönségnek. A kitüntetettek nevében Tényi Géza mondott köszönetét az Igazgatóságnak, hogy megemlékeztek az öreg tagokról, köszönetüket tolmácsolta a fiókoknak a fényes vendéglátásért, mellyel az öreg tagokat megtisztelték. Végül köszönetét fejezte ki a központi tisztikarnak, hogy a nagyszabású Jubileumi ünnepségen két tisztviselőjével, az első alelnökkel és a központi titkárral képviseltette magát. Ezután a fióktisztviselőket mutatták be: id. Dikun Istvánt, Rigó Andrást, Domonkos Jánost, Sontra Bélát és a fiók elnökét Pollák Józsefet, valamint a fiók volt ügykezelőjét: Bocskoros Andrást, továbbá a Stamford, Connecticut 5-ik fiók ügykezelőjét: Nánai Sándort. A program a magyar Hymnus eléneklésével végződött, Körösi György vezetésével. Az ünnepélyről azzal a határozott érzéssel távoztunk el, hogy az összejövetel egy hatalmas lépéssel vitte előbbre fiókjaink testvériségi együttérzését, elősegítette és fokozta az Egyesületünk fraternális mozgalmait, mert minden fióknak arra kell törekednie, hogy a 75 éves Jubileumi esztendő alkalmával valamilyen társadalmi megmozdulást rendezzen, hogy azáltal is terjessze, hirdesse, ismertesse Egyesületünk célkitűzéseit és erősítse jóhirnevünket. ADJUNK TARTALMAT, ÉRTELMET ÉS PROGRAMMOT FIÓKGYÜLÉSEINKNEK (Folytatás az 1. oldalról.) tékkal, valamivel aminek kedvéért el fognak menni a tagtársak, ha hire megy annak, hogy akik utoljára ott voltak, jól érezték magukat. Egy szép mulatság megrendezése, egy jó színdarab tervbe vétele, egy kulturestély előkészítése csak néhány példa arra, hogy mit lehetne csinálni a William Penn társasélet terén. Programmot a fiókjainknak! Ahol a fióknak nincs programmja, nincsenek megmozdulásai ott a fiók elsorvad, a tagok közömbösekké válnak, de nem a maguk hibájából, hanem azért, mert nem kaptak tartalmas vezetést. Elvégre azért választ a fiók vezetőket, hogy azok vezessék a tagságot. Ne panaszkodjunk a tagság közömbössége miatt, hanem dolgozzunk ki programmot a fiókunknak. Tegyünk róla, hogy a fióknak legyen társadalmi és kulturális élete s hogy ez az élet olyan formában nyilvánuljon meg, hogy abból az Egyesületünk nevére csak tisztesség és dicsőség háruljon. Tegyük a gyűléseinket érdekessé. A száraz üzleti jelentéseket vágjuk rövidre és hozzunk egy előadót, aki egészségügyi vagy társadalmi problémákról beszédet tart. El sem hiszik hány orvos és ügyvéd tagtársunk venne egy ilyen meghívást megtiszteltetésnek és fogadná azt el boldog örömmel. Az természetes, hogy gondoskodnunk kell hallgatóságról is, mert senki sem beszél szívesen üres teremnek. Szükség van az egyleti élet felelevenítésére. Szükség van rá már egyesületeink törvényes létjogosultságának szempontjából is. Kevés tagtársunk tudja azt, hogy az egyes államok biztosítási törvényei több szabadságot engednek meg és több kedvezményt adnak a testvérsegitő egyesületeknek, mint a biztosítási intézményeknek. E szabadság és e kedvezmények a testvérsegitő egyesületeknek azért járnak, mert az egyesület nem HASZONRA szervezkedett intézmény mint egy kereskedelmi biztositó társaság. Társadalmi intézmény, melynek ideálig emberbaráti céljai vannak, és ezért az egyes államok kedvezményes módon kezelik. Ne engedjük a tagságunkat lemondani az egyleti életről, mert akkor kedvezőtlen helyzetbe sodorjuk önmagunkat és olyan terheket veszünk magunkra, melyek végeredményben a helyzetünket nehezítik és nem a tagságunk javát szolgálja. Testvéri, baráti közösségre nemcsak a szórakozás kedvéért van szükség. Szükség van arra fokozottabb mértékben a baj idején is. Ott ahol társadalmi élet van, nem kell hivatalos beteglátogatót választani, mert elmennek a beteg tagtárshoz a jóbarátok. Milyen jól esik, milyen vigasztaló és gyógyító hatása van a testvéri szeretet eme megnyilvánulásának arról nem kell szót szaporítanunk. Arról sem kell sokat beszélnünk, hogy mit jelent a gyászolóknak a testvéri szeretet . . . Vájjon hány fiókunkban vették komolyan a munkaszerzés testvéri szolgálatát? Az egyes államok biztosítási szabályai azért is részesítik az egyesületeket megkülönböztetett bánásmódban, mert az egyletek Programmjában benne van az, hogy az ifjúság nevelésében tevékeny tényezők lesznek. A mi egyesületünk igazán nagy súlyt helyezett a sport életre. Sok fiókunkban vannak sport alakulatok. Közel 75 fiókunknak van felnőtt és nyolc fiókunknak gyermek kuglizó csapata, de nagyon kevés ez, a meglevő fiókjaink számához arányosítva. Nem ismeretlen az állami hatóságok előtt, hogy sok fraternális testület már régen elveszítette testvériségi jellegét, már csak jóformán fiókrendszerük az, ami megkülönbözteti őket a kereskedelmi biztosítóktól. Ha belső életüket megvizsgáljuk, már nem találunk ott semmit, ami megfelel a fraternális intézményekről alkotott fogalmaknak. Mi nem akarunk — és nem fogunk erre a pontra süllyedni! Értsék meg a tisztviselők azt, hogy semmi sem használhat annyit az egylet ügyének, mint a fiókok megelégedett tagsága és semmi sem árthat annyit, mint a fiókok elégedetlen tagsága. Nem vezetésre való ember az aki nem tudja megérteni, hogy micsoda vagyon, hatalom és befolyás van a William Penn táborának kezében. Ne játszunk vele könnyelműen! Becsüljük meg! Ápoljuk! Fejlesszük!
