William Penn, 1958 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1958-05-07 / 5. szám

MÁJUS 31. SZOMBAT - JUNIUS 1. VASARNAP - PIROS BETŰS ÜNNEPEK William Penn 2-IK OLDAL ÜNNEPET ÜLÜNK: ha régi időknek orgonaszóján megpihenünk Április havának utolsó hétvége gazdag volt társadalmi esemé­nyekben, hiszen 3 államban, Conn.-ban, Ohioban és Pa.-ban ün­nepet ültek fiókjaink. A testvérsegités, az egymást megértés, de különösen azoknak a megbecsülése, akiknek hosszú évtizedes munkája eredményezte azt, hogy ma a világ legnagyobb magyar testvérsegitó intézménye Egyesületünk, volt ezeknek az ünnep­ségeknek a beszédes bizonyitéka. Az alábbi beszámolónkban leirt ünnepségek mindegyike egy célt szolgált: levett kalappal tisztességet tenni azok előtt, akik több évtizedes önzetlen munkájukkal ezt igazán kiérdemelték. Bridgeport, Conn. 1958. április 26-án szomba­ton este a Bridgeport-i Anya­egylet fiókja a Satellite Club­ban ünnepelte Somogyi Ele­mért, az osztály jegyzőtitkárát, aki kétévlizedes munkássága koronájaként Igazgatóságunk “Elismert” cimét, az avval já­ró diszokmányt és a gyémán­­tos arany jelvényt érdemelte ki. A fiók elnöke, Rivnyák Já­nos köszöntötte az ünneplő kö­zönséget, s az áldomásmesteri tisztségre Balogh András kerü­leti szervezőt kérte fel. Az Igazgatóság kitüntetését Varga Lajos alelnökünk nyúj­totta át gyönyörű beszéd kísé­retében, kiemelve a kitüntetett évtizedes érdemeit. Könnyeket csalt a szemekbe, amikor a kitüntetett fia, Somo­gyi E. Gyula, központi pénztár­nokunk tolmácsolta központi tisztviselőtársai köszöntését, el­mondva, hogy a jó Isten után Édesapjának és az ő nevelésé­nek köszönheti, hogy a tagok bizalmából Egyesületünk veze­tőségének tagja. Ibos Albert, Beineze István igazgatók, Varga István a Rá­kóczi Egyesület örökös tiszte­letbeli elnöke, Kundráth Ist­ván nyugalmazott pénztárnok üdvözölték még az ünnepeltet. Az üdvözlő, köszöntő szavak elhangzása után az Áldomás­mester Somogyi Elemér ünne­peltet hivta szólásra, aki szív­ből jövő beszédével köszönte meg a megtiszteltetést: Szeretett kedves Vendégeim! Nag-yrabecsült Központi és Anyaosz­tályom Tisztikara! A mai est alkalmából engedjék meg, hogy azokhoz szóljak, akik le­hetővé tették a számomra ezt az örömünnepet. Nagyon megtisztelve érzem maga­mat, hogy Egyesületünk Központja, a nagy távolság ellenére is elküldte képviselőjét a központi pénztáros, Egyesületünk főtisztviselőjének sze­mélyében. Nem találok megfelelő sza­vakat, megköszönni a nemes szivek­ből áradó jóindulatot, és a kedves meglepetést. Az Isten nem áldott meg nagy szó­noki tehetséggel, de a szivemben ösz­­szegyült érzések késztetnek arra, hogy pár szót mondjak arról a 20 esztendőről, melyet az Egyesületben töltöttem. 18 évet a volt Rákóczi Egyesületnél, 2 évet pedig a William Penn Fraternális Egyesületnél. A munkás évek 20.-ik kilométerkövénél most megálltam, hiszen már eléggé fáradtan húztam magam után a hosz­­szu évek nehéz igáját. Nem tagadom munkámat örömmel végeztem, mert tudtam, hogy a kö­zért dolgozom. Igaz, hogy sok kö­szönet nem nagyon járt érte, de jól­esett vállvetve dolgozni tisztviselő­társaimmal, azokkal akik ma itt van­nak körülöttem, s azokkal akiknek már csak emléke lehet itt közöttünk. Istennek különös kegyelnie enged­te meg, hogy hosszú évek során le­gyek embertársaim, a köz és az Egye­sület hűséges közkatonája. Hosszú sorokban láttam közeledni az élet ha­tárköveit, s úgy éreztem, itt kell meg­pihennem — ennél a kerek számnál —, hogy átadjam munkámat a jövő generációknak. E mai alkalommal szeretném 20 éves munkásságom jelképeit, — az irószerszámaimat — átadni utódaim­nak, azokat a szerszámokat, melyek­kel 20 éven át szántottam a betűket, ma már megsárgult papírokon, jó­kedvben — néha keserűségben. Mindazokon akik' velem együtt dol­goztak az Úristen áldása legyen, kí­vánom, hogy végezzék munkájukat becsülettel és megértéssel úgy ahogy azt mi tettük — hűséggel. Tartsanak össze egymással, ragadjanak meg minden legkisebb alkalmat is a tag­szerzésre, nyújtsanak segédkezet szer­vezőinknek, hogy Egyesületünk csa­ládját még nagyobbá fellessük, hogy dicsőségben ragyogjon Egyesületünk neve nem csak1 itt, hanem szerte az országban. A felelősségnek egy példájával sze­retnék még szolgálni, okulásul mind­annyiunknak. Mi apák és családfők' Vagyunk felelősek gyermekeink jö­vőjéért,-mi építjük életüket és bol­dogulásukat. A mi feleadatunk az is, hogy gyermekeinket a szülő gondos szeretetével hozzuk be abba a nagy családba, melyben mi is megtaláltuk a magyar testvéri szív melegét, s a biztosításon keresztül derűssé és gondtalanná tettük munkás éveink napjait, biztossá őszbe hajlott öreg­ségünk becsületes pihenését. Az Egyesületünkbe én két fiamat hoz­tam be s jó tanácsomat ök is követ­ték. így ma szerény személyemmel együtt 11-en vagyunk tagjai annak a testvéri közösségnek, mely büsz­kén vallhatja magát Amerika szabad földjén otthonra talált magyarságunk legnagyobb, legtekintélyesebb intéz­ményének. Szeretett kedves Vendégeim! Ezen a mai kedves estén csak arra az egyre kérem mindannyiukat, hogy teljék lelkűk öröme abban a tudat­ban, hogy gyermekeink és unokáink egy táborba tartoznak, a William Penn Fraternális Egyesületbe. Köszönöm mindannyiuknak, akik ma itt megjelentek, osztályunk tagsá­gának, barátaimnak és testvéreim­nek, hogy megszerezték nekem a mai nap felejthetetlen örömét. Köszóne­­temet fejezem ki Varga Lajosnak, Egyesületünk alelnökének, és rajta keresztül az igazgatóságnak és az egész tagságnak, hogy díszes kitün­tetésükkel ismerték el életem becsüle­tes és hűséges munkáját. Isten áldását kérem mindannyiuk­­ra, kérve, hogy még sok tisztviselő­nek juttassanak hasonló ünnepnapot, hasonló igaz örömet, mint amilyet én kaptam. Isten önökkel, a viszont látásra! A vendégsereg sorában ott láttuk az ünnepelt két fiát. So­mogyi Gyulát és Tibort család­jukkal. A figyelmes rendezők az ünnepelt feleségét egy szép “corsage”-al lepték meg. Az ünnepségen jelen voltak még többek között: Torna Jó­zsef szervezési felügyelő, Május János, Máté Gyula. Holló Jó­zsef, ifj. Simon Ádám kerületi szervezők, feleségeikkel együtt, Kerstnerné kerületi szervező, férjével. Homestead, Pa. Ugyancsak szombaton, ápri­lis 26-án este, a 89-V. fiókunk tartotta meg az Elks Hallban alapításának aranyjubileumat. A minden tekintetben nagy sikerű és emlékezetes ünnep­ségről Hivatalos Lapunk követ­kező számában szolgálunk rész­letes tudósítással. Az ünnepség során nyújtot­ta át Czernai Gábor igazga­tónk Kuhn Károlynak az Egyesület “Elismert” cimével járó diszokmányt és a gyémán­­tos aranyjelvényt. Megható je­lenet volt, amikor ugyancsak ő, a fiók nem régen elhunyt, volt elnökének, Élek Jánosnak kitüntetését adta át leányá­nak, Elek Olgának. A nagysikerű ünnepség áldo­­másmesteri tisztségét Phillips J. Richard, Investment Man­agerünk látta el minden dicsé­retet kiérdemlő rátermettség­gel. Az aranyjubileumot; a vacso­ra és a program után a hajnali órákig tartó táncmulatság zár­ta be. Dayton. Ohio Az ország minden részében élő tagjaink, akik a Day ton­­ban rendezett kugliversenyün­kön resztvettek, bizonnyal ked­vesen gondolnak vissza az ot­tani magyar testvéreink párat­lan vendégszeretetére. A Dayton, Ohioban lévő 249- V. fiókunk szintén szombaton este tartott egy szépsikerü ün­nepséget, hogy megtiszteljék azokat, akik az “őrségváltás” során azt kiérdemelték. Hivatalos Lapunk következő számában részletesen beszámo­lunk majd ennek a minden te­kintetben emlékezetes tisztes­ségadásnak lefolyásáról. Addig is megemlítjük azon­ban, hogy az ünnepség során Kelemen P. János volt fiókel­nöknek, a “Magyar Híradó” ki­váló szerkesztő kiadójának és Kemény Józsefnek kitüntetése került átadásra. Macker Gyula alelnökünk Kelemennek, Vészy László igaz­gatónk Keménynek adta át a kitüntetést. A központi vezetőség képvise­letében Stelkovics J. Albert központi titkár és Charles Ele­mér Field Manager voltak je­len. McKeesport, Pa. Pittsburgh s környékén úgy szombaton mint vasárnap csak úgy ömlött az eső. Egyesüle­tünk hűséges 'tagjait azonban özönvíz sem tartotta volna visz­­sza attól, hogy április 27-én, vasárnap este ott ne legyenek a 226-V. — nagy és dicsőmultu — McKeesporti fiókunk gála ünnepségén. Közel félezren ünnepeltek ez este fehér aszta­lok mellett a környék- egyik legfényesebb “Night Clubjá­ban”. A Vogue Terrace gyönyö­rű helyiségében igazán gavallé­­ros módon látta vendégül a fi­ók — 'tagjait. Minden tag in­­gyenjegypt kapott a pompás vacsorára, melyre a koronát a nagyszerű műsor s az azt kö­vető, hajnalig tartó táncmu­latság tette. ünnepet ült a fiók, hogy az öreg tagok iránti megbecsülé­sét, soha el nem múló háláját kifejezze. A 226-V. fiókhoz csat­lakozott: 30-V, 92-V, 58-R, és 103-R. fiókok tagjai és vezető­sége előtt tisztelgett, hogy az idők szavát megértve, belátták, hogy egyesülésben — összefo­gásban rejlik az erő. Hét érde­mekben gazdag fiók tisztvise­lőnek “Elismert” kitüntetése került átadásra az ünnepség­­keretében, akik egész életükön keresztül boldogan gondolnak majd arra, hogy közel félezer lelkes tagtárs előtt kapták meg fáradhatatlan munkájuknak látható elismerését. Novák Lajosnak (30-V) Vi­­szokay Györgynek (a hozzánk évekkel ezelőtt csatlakozott Munkás Bétegsegélyző Szövet­ség egyetlen életbenlévő alapitó tagjának) és Balogh Mózesnak (226-V.) Lénárt Gyula igazga­tónk; Maser Józsefnek (92-V.) Fe­jes Menyhértnek (226-V) Ko­­roczó Jamesnak (103-R) és az elhunyt Smith József (58-R) családjának — Czernai Gábor igazgatónk adta át a kitünte­tést. Mindketten remekeltek be­szédeikkel. Jövő számunkban részletesen beszámolunk erről a minden tekintetben kimagasló ünnep­ségünkről. Itt még annyit sze­retnénk megemlíteni, hogy a fiók elnöke Lénárt Gyula igaz­gatónk, a fiók tisztikara, az ünnepség rendezősége, annak szereplői, a díszvacsora áldo­másmestere: Szabó János köz­ponti számvevőnk, (a 226-V fi­ók tagja) minden elismerést és dicséretet kiérdemelnek a RE­MEKBE SZABOTT ÉS POM­PÁSAN SIKERÜLT ünnepség­ért.

Next

/
Thumbnails
Contents