William Penn, 1958 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-05 / 3. szám
1958. március 5. 11-IK OLDAL meri, azt ajánlja tudós társainak és a kormánynak, hogy Amerika csináljon a hidrogén atomok összeolvasztásával egy Hidrogén Bombát, aminek a sokszoros erejével Amerika újra visszanyerhetné az oroszokkal szemben a katonai fölényt. Tudós társai egyhangúlag szavazzák le Teller Edwardot, mert lehetetlennek vagy túl nehézjnek találják a H-bomba technikai problémáinak megoldását. Teller Edward igazának érzetében és főleg tudva azt, hogy ha mi nem csináljuk meg a H-bombát, az oroszok megcsinálják, harcra határozza el magát, mert hivatásából folyó kötelességének érzi, hogy sikra szálljon eszméje mellett; kerül amibe kerül. A szenvedélyes harc megindul és1 Dr. Tehernek egyenként és külön-külön kell megküzdenie az atom-tudósokkal, hogy akit lehet a pártjára állitson és akit nem lehet, ellenfelének számítson az utolsó leheletéig. Az amerikai tudósokat valósággal két’ táborra hasítja, aminek a keserűsége érzik egészen a mai napig. Már úgy látszik, hogy elvesztette a harcot, hiszen az atomosok főtudósa, Oppenheimer is ellene fordul, mikor a kormány értesülést szerez, hogy az oroszok valószínűleg elkezdték csinálni a H- bombájt, mire a kormány nem tehet mást mint Teher oldalára áh és utasítja, hogy csinálja meg a Hidrogén Bombát. Dr. Teher a tudóstársaival való harcban csaknem magára maradt és most egyedül az ő vállára nehezedik az H-bomba megoldhatatlannak tartott problémáinak a súlya. A harcos Teher Edward visszavedlik kutató tudóssá és két év múlva, 1952 novemberében, készen van az amerikai H-bomba. Egy nappal se túl korán, mert kilenc hónappal később készen van az orosz H-bomba is. Teher Edwardot a hirnév a H-bomba apjának keresztelte el, de a Congresszus szenátorait ennél is jobban érdekelte az. hegy Teher a nagy harca folyamán mélyebben belelátott az amerikai tudományos élet rejtelmeibe, mint eddig akárki; és ha valaki, akkor ő tudja a legjobb orvosságot előírni a krízisbe jutott amerikai tudomány - megmentésére. Teher két órás beszédben mondta el véleményét a Congresszusnak a bajok okáról és orvoslásáról, és az égjük szenátor kereken kijelentette, hogy a a washingtoni Congresszus ilyen értelmes beszédet eddig még nem hallott. Két óráig beszélt, de csak egy tanácsot adott: neveljék az ifjúságot az amerikai közép-iskolákban (high-school) a tudományra. Csak mi magyarok éreztük ki mondataiból, hogy William Penn egész idő alatt önmagáról beszél, mert hiszen minden sikerének az egyetlen titka az a nevelés amit a magyar gimnáziumban kapott. Amit nem mondhatott el szavakkal, mindössze ennyi volt: nézzetek rám és neveljétek fiaitokba azt a szellemet amit a magyar gimnázium belém nevelt és akkor az amerikai tudománynak nem lehet többé krízise. Az nem kétséges, hogy a szenátorok megértették, hogy a magyar gimnázium nem időtöltő kisded óvoda. A magyar diáknak a tanulás nehéz munkájával kellett megfizetni minden fillért, amit a szegény nép az iskoláztatásra szívesen áldoz. És mivel ez az áldozat fejenként éppen négyszer akkora mint a gazdag Amerika iskola adója, nem csuda, ha a magyar gimnazistának a nyolc évből nyolc éven ált kell törni magát számtannal, 13 éves korában mindent kell tudni geometriából amit az amerikai áltlag mérnökjelölt az egyetemen tanul és mire leérettségizik, többet felejtett el fizikából mint amenynyit a high-schocl fizika tanárok többsége valaha is megtanul. A szenátorok mindezt megértették, még azt is belátták, hogy igy kell nevelni tudósokat, de a kétely ott ült az arcukon, hogy mindebből még mindig nem lesz egy Teher Edward. Viszont hogy’ tudnánk elmondani, hogy ki önti belénk a tiszteletet öklömnyi korunkban, amiből gimnázisfta korunkra az iskola és a tudás tisztelete lesz. Miért szeretünk tanulni, csak azért, hogy tudjunk. Honnét kerül a. magyar tudósba az olthatatlan lelkesedés, és miért édes neki és természetes az önfeláldozás. Teher Edwardra csak rá kellett nézni mikor a nevelésről beszélt és magyar szivünkéit melegség öntötte el, mert aki enynyi idő és ennyi ország után is rabja tudott maradni diákköri eszményeinek, az a magyar nevelésnek örök diadala és hőse. * * * Egyesületünk örömmel veszi ki részét a két tudós megünepléséből. A People-to-People Mozgalom, központi elnökünket, Révész Kálmánt, kérte fel a new yorki ünneplés magyar elnöki tisztségére. Az ünnepi vacsora kezdete előtt Egyesületünk zártkörű fogadást ad a két ünnepeltnek. Egyesületünk képviseletében megjelenik Révész Kálmán központi elnökön kívül: Varga Lajos alelnök és Falussy Alajos igazgató.---------««§ § --------“AMIT MA MEGTEHETSZ — NE HALÁSZD HOLNAPRA!” Aki családját igazán szereti ,az életbiztosítást velünk köt — még MA! .WILLIAM PENN FRATERNAL. ASSOCIATION az amerikai magyarság legrégibb teslvérsegitő egyesülete. Ni. Harangi Lászlót doktorrá avatták Nagy tiszteletű HARANGI LÁSZLÓT, a pittsburghi Első Magyar Református Egyház lelkészéi, és az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület elnökét a pittsburghi egyetemen filozófiai doktorrá avatták. Doktori értekezésének címe: “Some Philosophical Aspects of Cosmology” (Kozmológiai kérdések filozófiai oldalai). Dr. HARANGI egyetemi pályafutása messze felülmúlja az átlagos utat, amelyet képesítések elnyerése céljából végigjárni szoktak. Református lelkészt oklevelet Sárospatakon nyert kitüntetéssel. Azután a világhírű Cambridge egyetemen folytatta tanulmányait Angliában. Ottani tartózkodása alatt felajánlották neki a new jerseyi Piinceton egyetem ösztöndíját, ahol M. A. képesítést nyert. 1937-ben Dr. HARANGI visszatért. Magyarországra és a budapesti egyetemen tanult tovább. 1947-ben ismét visszatért az Egyesült Államokba, a Connecticotben levő Yale egyetem ösztöndíjával. Hat évvel ezelőtt a lelkész hivatása mellett modem filozófiai problémák tanulmányozásába merült és kutatni kezdte a nucleáris fizika újabb eredményeinek kozmológiai vonatkozásait. Doktori értekezése a tudomány és filozófia legfogasabb kérdéseivel foglalkozik: a tér, idő, tér-idő, folytonosság, mozgás, energia, teremtés, élei fogalmaival és az embernek Istennel való viszonyává’. Dr. HARANGI doktori értekezése aktuális tárgya folytán különös jelentőséggel bir és ehhez a most központi thémához sok uj adalékot nvujt. Értekezésének teljes szövegét mikrofilm segítségével sokszorosították, hogy a szabad világ valamennyi egyetemének könyvtárát elláthassák vele. ELEK ÁRON. ref. lelkipásztor QUAKER FÉNYŰZÉS 1600-BAN A quakerekről azt beszélik, hogy komorak, zárkózottak és az élet örömeit élvezni nem tudják. Pedig csak WILLIAM PENN urilakát kell megnéznünk Pennsburvben, Philadelphia közelében és nyomban meggyőződhetünk arról, hogy ezt az állítást nem lehet általánosítani. A ház kívülről egyszerű kétemeletes ház, manszárd tetővel. Elől fehérre festett korlát választja el az országúitól, oldalt magas fák veszik körül. Ebben az egyszerű házban a belső berendezés mutatta elsősorban, hogy William Penn Angliában vezető család sarjadéka volt és eszerint rendezte be ezt az otthont magának. William Penn, mint Delaware és Pennsylvania birtokosa, sok vendéget látott. Pennsburyhen a látogatók egymásnak adták a kilincset. Megfordultak ott Pennsylvania és Delaware vezető emberei, Angliából jött ügyvédek és azok az indián törzsfők, akikkel oly szép egyetértésben éltek az akkori amerikaiak. A szerény kastély legfontosabb terme az ebédlő volt. Wihiam Penn büszke volt erre a teremre. Finomabbnál-finomabb, ínycsiklandó ételeket hordtak fel asztalára, a vendégek nem is győzték eléggé magasztalni a gazda vendégszeretetét. Az éléskamra tonnaszámra volt tömve liszttel. A szirup óriási üvegekben állt a sarokban, nagy köblökben vörös afonya piroslott, hordószámra volt a finom táblaolaj. Vajat Phode-Islandből hozatott, rumot Jamaicából. Londonban vásárolta a legjobb borokat, rajnai, mosellei, bordeauxi és spanyol xeresi borok csalogatták a vendégeket csillogó színükkel, finom illatukkal és zamatjukkal. A sör saját sörfőzőjében készült. Puhára sült marhaszelet bőviben volt a lakomán. Indián főnök vendégei számára a zöldségek válogatott fajtái kerültek az asztalra, igy kukorica, borsó, bab. meg squash-tök. A vadhús kedvenc étele volt többi vendégeinek is. William Penn kedvenc étele a shad nevű hal volt, (garda hal) puhára párolva. Kedvenc édessége tejjel és tojással készített cake volt. A terítés és az evőeszközök is ékesszólóan beszéltek a gazda ízléséről. A damaszt abrosz és a kék-fehér porcellán tányérok és tálak ugyancsak bizonyították a rangot. Az ezüst evőeszközök pedig mindmegannyi műtárgy volt az óhazából, Angliából. A gyönyörűen berendezett kastély sajnos nem sokáig szolgálta gazdáját. 1600-ban nagy dísszel, pompával költözött be William Penn birtokába, de csak rövid két évet élt le a szép házban. A pereskedés, ellenségeinek áskálódása, politikai változások, pénzzavarok visszahívták Angliába. Felesége is csak haza vágyott Pennsylvania szép kastélyát sohasem látta viszont Azóta lakatlan a ház, a régi berendezést nem rontotta többé emberfia. Ma nemzeti kincs és mint a régi jó idők tanúsága áll ott az örök “nyílt ház". így múlik el a világ dicsősége és a leghatalmasabbat is csak a jótettei kisérik a másvilágra. William Penn is úgy él az utókor emlékezetében, mint akinek nagy tetteit nem lehet elfelejetni, nem pedig világi gazdagságával, mely még életében megcsappant.
