William Penn, 1958 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1958-03-05 / 3. szám

12-IK OLDAL 1958. március 5. William Penn Ma Magyarország, holnap a Szabad Világ Rövid ismertetés egy értékes könyvről, melyet 1956 október 23 a emlékére irt: Veér Imre A Központi Hivatalnak legújabb alkalmazottja CERNY HELEN JU­LIA, aki 1958. január 27-én végezte el a pittsburghi Allegheny High Sehoolt s másnap már elkezdte mű­ködését SOMOGYI E. GÚLA közpon­ti pénztárnok ügyosztályán. CERNY' HELEN JULIA a pittsburghi 376.­­ífc (V.) fiók tagja és leánya Mrs. Helen Cernynek, valamint néhai CERNY HENRIK tagtársunknak, aki a 262.-ik (V.) fióknak volt hosszú évek során át ügykezelője. A new-brunswicki Mikulás A fenti képen a Mikulás (Barna János) s egy pár hive látható az 52.­­ík fiók, New Brunswick, N. J. ka­rácsonyi ünnepélyén, amelyet decem­ber 22.-én, a Polgar’s Hall-ban tart­­tottak meg. Közel 100 gyermek vett részt az ünnepélyen, ahol ajándék­ban és megvendégelésben részesültek és boldogan játszottak egymással. HÚSVÉTI BÉLYEGEK Pittsburgh, Pa. — A húsvéti bé­lyegek szétküldése ezidén március 6- án kezdődött és terjesztésük április 6-ig, husvét-vasárnapjáig tart. A kampánynak GEORGE V„ EBY az elnöke, aki reméli, hogy sok száz nyomorék gyermeknek tudnak majd segítséget nyújtani a húsvéti bélye­gekből bejövő jövedelemmel. Mr. EBY pittsburghi születésű hites számvizsgáló,, aki úgy a pittsburghi, mint az International Variety Club egyik tevékeny tagja. Amikor az el­nöki tisztséget elvállalta, kijelen­tette : “Több mit 450,000 otthonba fogjuk szétküldeni a húsvéti bélyegeket 1958-ban és reméljük, hogy történel­münkben ez lesz a legeredményesebb húsvéti bélyeg-akciónk. A Pennsylvaniában összegyűlt alap­nak 91%-át a nyomorék gyermekek anyagi megsegítésére fogjuk fordí­tani, a maradványt pedig átadjuk az országos oktató és kutató akciók céljaira.” Ha volt valaha könyv, melyet bár­milyen elvet követő magyar ember­nek, könyvtárába be kellene szerez­nie, úgy az Veér Imre könyve, mely­nek cime: “Ma Magyarország, holnap a Szabad Világ”. Valóban megtörtént események tükörképe ez a könyv, melynek olvasásánál összefacsarodik a szivünk, megremeg lelkünk, hogy mindezek amiket olvasunk megtör­ténhettek 2000 évvel a Szeretet Iste­nének, Jézusnak földrejövetele, meg­váltó Igéinek hirdetése után, de e1 kell olvasnunk, hogy abból necsak magunk, hanem a ma még Szabad Világ népeit felrázzuk tunyaságuk­ból s rádöbbenjenek, hogy élethalál harc folyik a keresztény civilizáció és erkölcsiség fennmaradásáért az is­tentelen kommunista pogánysággal. A több mint 800 oldalas könyvet vegye meg mindenki s ne sajnálja annak árát. Olyan adatokat talál ben­ne, melyek ismeretlenek s melyekről tudnia kell, hogy a mai világ esemé­nyeinek okát, hátterét megismerje. Hogy meg tudja Ítélni, melyik cso­portban van a helye. Hogy ne dűljön be mézes-mázog propagandának, me­lyek, — sajnos, — még azok közül is sokakat megtévesztenek, akik nem akarnak fáradságot venni ahhoz, hogy a dolgok mélyébe hatoljanak. Veér Imre könyvéből néhány lapot kiragadtunk és a következőkben köz­lünk, hogy ezzel is izelitőt adjunk an­nak tartalmából. Hangsúlyozzuk azonban, hogy tulajdonképen ez még izelitőnek is kevés, s ahhoz, hogy a könyv valódi értékét ismerjük, azt végig kell olvasni s az olvasottak felett gondolkozni s azt emlékeze­tünkbe be is kell vésni.. Mert ez a kommunizmus megismeréséhez épp olyan szükséges, mint amilyen szük­séges a számoláshoz az “egyszeregy”. Aki nem ismeri a kommunizmust tet­teiben, szörnyű módszereiben, vad ke­gyetlenségeiben, az keblére helyezi a “mérges kígyót”, mely előbb-utóbb halálra marja. Ma Magyarország, — Írja Veér Imre könyvében — van a bolsevizmus halálos ölelésében, — holnap a Szabad Világ . . . tehát a világ többi nemzeteire kerül sor . . . (KRITIKUS.) Tehát a következő irás Veér Imre könyvéből való­“FELSZABADULÁS” A vörös hadsereg katonái betódul­­talc a pincékbe. Vad kiáltozásokat hallunk. — Davaj harisnya! Davaj zsena! Davaj, davaj! — Segítség! — sikolt ja egy női hang a sötétben. — Jézus, Mária! — pityereg egy megkínzott leánygyermek vékonyka hangja. A reszkető mécsvilágnál az ember­farkas eltorzult arcát sejtem. A gőzölgő szesz és a párázó test nehéz szaga tölti be a pincéket. Timur Lenk, vagy Dzsingisz kán hadai ereszkedtek le az ázsiai sztep­pékről? Ferdeszemü mongolok, kik­nek sárgásbarna arcbőrét a kegyet­len kéj bélyegzi meg? Szlávok, kik­nek dülledt pofacsontjai közt zsák­mányra sóvár szemek leskelődnek? Kalmükök és baskirek az Ural és Volga vidékeiről, jakutok a Léna mellől és szamojédek a Jeges-tenger tundráiról ? Doni kozákok és fehérorosz pa­rasztok áradata hömpölyög Nyugat felé. Amerikai tankok és angol pán­­céllóvegek százezreivel szakad le Eu­rópára az ázsiai népek zuhataga. El­sodor falut, várost, országot, világ­részt. Még a legbátrabb szivet is megre­megtették a hírek. — Kifosztották és felgyújtották a belváros üzleteit! i, — Kirabolták a bankokat és a gyárakat! A pincék meggyötört nőit prédául keresi a barbár erőszak. Ócska férfiruhába bujtatjuk el a nőket. Mosdatlanul hagyjuk, piszko­san. Orcáikat szennyes borogatással takarjuk. A nők nyomorékságot vagy undorító betegséget színlelnek. Sokan telerakják arcukat flastromokkal. Mintha keléseket vagy sebeket takar­gatnának. Van, aki karbollal öntöz­­ködik. Akad ártatlan lány, aki beta­nult mosollyal vicsorít részeg táma­dójára, hogy annak undorát váltsa ki s félelmét a fertőzéstől. — Ja vengerka. Ja nje grasnjoi. Mojo szifilisz, mojo luesz apasznuj! suttogja mellbetaszitó kacérsággal. Egy kommunista suszter minden­kit túlszárnyalt leleményességével. Az udvar pöcegödrébe mártotta be nyakig egyetlen fiatal, szép lányát. Nem kisebb vágy emészti a to va­risokat az arany birtoklása után. Nyaklánc, karkötő, kösöntyű sóvár ujjaik martaléka lesz. Primitiv lelkűk misztikus földöntúli csodát lát a karórában. Gyengéd ragaszkodásuk­nak ez a legfőbb tárgya. Ez az ele­ven időmadár. Nini, a csuklót üli meg s éjjel-nappal kotyog! Zsák aranyat js adnának érte. De kiadósabb idegen csuklón ültében megragadni a kis kotyogó jószágot. Elültetik őket két sorjában a két karjukon. A tyúkól lécein ülnek igy az aranyos csibék. Koty-koty! Milyen édes zene szűrjék vagy szamojéd fülnek! Daliás tovaris-kapitány udvarol egy előkelő magisztrátor lányának. Megkéri a lány kezét az apjától. Ré­mületét az apa álcázni igyekszik. Ki­búvót keres. — Igen meg vagyunk tisztelve, lá­nyom is, én is. mondja zavartan, de nálunk az a szokás, hogy előbb a leányzó szivét nyerje meg az ud­varló . . . Tovarisunk életre-halálra udvarol a lánynak, aki valamit ért szlovákul. Hajlana is már a lány szive. Kitűzik az eljegyzés napját. — Nézze csak, Stefonovies Iván! — dicsekszik a menyasszony a svájci karórával. Az ünnepi alkalomra ko­torta elő a pincepadló alól. A vőlegény szava elakad, lélegzete eláll, Merőn nézi a ragyogó, lüktető csodát. Feléje hajol. Remeg felindulá­sában. Hirtelen elhatározott mozdulattal lecsatolja a karórát. Füléhez szorítja. Felkel, meghajol, s távozik. Örökre. Menyasszonya helyett ezt az örökké kotyogó csodát választotta élettársul. “Detroiti Újság”----------------------------------------------------— “SEGÍTS MAGADON S ISTEN IS MEGSEGÍT!” A bizonytalan jövő kiszámíthatat­lan veszélyei ellen a legjobb segítség, ha életbiztosítását velünk köti meg. WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 1886 óta szakadatlanul szolgáljuk az amerikai magyarságot. SZÉP ERNŐ MAGYAR IMÁDSÁG * Ivi iils/ a/ égben a vihar felett. Én Istenem, hallgass meg engemet. Te tudod a barna kenyér izét, Te tudod a Tisza sárga vizét. Hozzád megy szivem, itt szavam dadog. Hazámért reszketek, magyar vagyok. Te tudod, hogy itt milyen szívesen '■1 Hempereg csikó a füvesen. A népekkel, ha haragod vagyon. A magyarra ne haragudj nagyon. Tudod a nyáj kolompját, ha megyen, Édes szőlőnket tudod a hegyen. Ne haragudj rá, bűnét ne keresd, Bocsáss meg neki, sajnáljad, szeresd. S keserű könnyeink tudod. Uram, ^ Hogy mennyit is szenvedtünk csakugyan. f Szeresd, vigyázz rá, Istenem, atyám, El ne vesszen veszejtő éjszakán. S hogy vig esztendőt vívunk S hiszük, lesz még szőlő, lágy kenyér. Mert itt a népek nem tudják, mit ér, Hogy olyan jó, mint a falat kenyér. Óh, keljetek a magyart védeni Ti Istennek fényes cselédei: llh |íl Hogy nem szokott senkit se bántani, Lassú dallal szeretne szántani. Uradnak mondd el, aranyarai Nap, Mondd el szerelmes délibábodat. Édes Istenem, te tudod magad, A bárány nála nem ártatlanabb. Dicsérjed a Balatont, tiszta Hold, Hisz szebb tükröd a földön sohse volt. Te tudod ezt a fajtát, mily becses, ■j Milyen takaros, mily kellemes. ■ Csillagok, értünk könyörögjetek: V Kis házak ablakában reszketeg 1 Te látod életét minden tanyán, Te tudod, hogy beszél: édes anyám. .1 if' ■ ...... '■ .. -----------­Szerteszét este mennyi mécs ragyog... Könyörögjetek értünk csillagok. T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents