William Penn, 1957 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1957-04-03 / 4. szám
1957. április 3. 5. OLDAL William Penn megküldött ÖTSZÁZ DOLLÁROS adományát. Kívánságuk szerint logom felhasználni. Kérésem azonban az, hogy minden összeget ne nekem Bécsbe, hanem a Coordinated Hungarian Relief, Inc. központi pénztárába Washington, D.C. vagy annak valamelyik fiókjához szíveskedjenek eljuttatni. Egyesületünk központi hivatala is készséggel továbbítja az erre a célra beküldött összegeket illetékes helyre. * * Egyesületünk igazgatósági gyűlésére otthon leszek s azután április 9-én indulok vissza Bécsbe — mert ezernyi megoldásra váró probléma vár vissza. És magyar testvéreim bennünk vetett hite és bizalma. Egy volt magyar bányász testvérem búcsúzott igy tőlem: “Az Úristen áldja meg azokat, akik magát ideküldték. Elnök Ur pedig sose feledje el, hogy Magyarország népére “rászakadt a bányatető” s ha az amerikás magyarok nem segitenek, akkor a bányalégben elpusztul, megmérgeződik a sok-sok ezer lélek. És ezek között rengeteg a gyerek, akik igazán nem bűnösök abban, hogy magyar anya szülte őket . . .” Révész Kálmán HOLLÓ JÓZSEF, KERÜLETI SZERVEZŐ A központ HOLLÓ JÓZSEFET 1957 február 1-én kerületi szervezővé nevezte ki. Két fiókunknak ügykezelője, a 16-ik (R.) fióknak, Perth Amboy, N. J.-ben és az 501-ik (V.) fióknak, Carteret, New Jerseyben, tehát az I. számú munkamezőn dolgozik, mely terület TOMA JÓZSEF szervezési felügyelő hatáskörébe tartozik. Mielőtt átvette volna a teljes időt dolgozó szervező ügymenetét, HOLLÓ JÓZSEF négy évig végezte az 501-V fiók ügykezelői teendőit. Ezt megelőzőleg pedig hét évet töltött állami alkalmazásban. A kerületi iroda cime: 217 Smith Street, Room 205, Perth Amboy, New Jersey, telefonszáma VAlley 6-9190. Uj kerületi szervezőnk Johnston City, Illinois-ban született. Képesítést szerzett a Drakes Business College-on. Házasember, van egy fia és egy leánya. Lelkes sportbarát. Szívből kívánjuk uj kerületi szervezőnknek, hogy uj állásában minél nagyobb sikereket érjen el. LAPSED FROM EXTENDED JANUARY 1957 EXTENDEDBŐL TAGOK 1957, JANUAR 13. V. Soss John; 14. V. Krenyocz Mrs. Frank; 50. V. Daray Louis L.; 52. V. Moore Thomas F.; 59. V. Berish Robert F.; 89. V. Mátyás Edward; 108. V. Fedor Laddie; 133. V. Kovács András V.; 152. Whitman Mrs. Jacob; 184. V. Murin Julia; 209. V. Steinbrecher Bonit; 275. V. Petrovitz Michael; 286. V. August Stephen A.; 343. V. Szekely Charles S.; 366. V. Takacy Florence; 511. V. Benyo Paul; 525. V. Schwartz Mrs. Jul. Total 17 ^ Buy U. S. Savings Bonds Testvéri köszöntés a menekültek városából Magyar Testvéreim! Ma került kezembe azon március 6-i példánya a “William Penn” lapunknak, melyben illusztris elnökünk, Révész Kálmán az én üdvözletemet is tolmácsolja a kedves olvasóknak. Nem hittem, hogy elnökünk említést tesz arról, hogy a magyar testvéreink megsegítésére irányuló munkásságom érdemes a szóra. Köszönöm néki, hogy elküldte üdvözletemet közösségünk minden tagjához. Révész Kálmán elnök után érkeztem Bécsbe s mig őt igen komoly feladattal a Coordinated Hungarian Relief, Inc. bízta meg, addig az én feladatom hasonló, de másirányu munkakörre helyeződött. Az L.W.F. nemcsak az Amerikába készülődő magyar menekültek segélyezését de inkább lelkészi munkakörét bizta rám. Plántálni a hitet abban a menekült csoportba, melynek nagyobb százaléka már csak a szülői otthonban kaphatott vallási és erkölcsi tanítást. Feladatom az, hogy hitbéli talajt készítsek el azok részére, kik Amerikába szándékoznak kivándorolni. Járom 7 órai irodai munka után a bécsi és környéki lágereket s hol lehet, ott bizonyságot teszek arról, hogy Amerikát amerikai magyar testvéreim azért tették “gazdaggá”, mert volt és van bennük hit. Bíztak abban, hogy a demokrácia szabadsága alatt minden kezdeményezésük sikerülni fog. Ha az első próbálkozásokra esetleg nem is úgy fejlődött ki elgondolásuk, mint azt tervbe vették, ez azonban nem riasztotta el őket, de újabb megfeszitett erővel tervüket valóra váltották. Esténként látogatásaimat egy-két órára tervezem, de bizony sokszor éj f élű tán van mire kikerülhetek a menekültek minden információra éhes tömegéből. Sokat gondolok ilyenkor azokra a régi egyesületi gyűlésekre, melyeken édesapáink oly szívesen szívták magukba az önképzés gazdag tudományát. Testvéri segítésre gondoltak ők is, mint az első bányászok, akik az Egyesületünk alapitó tagjai voltak. Egy-egy elgondolás most is születik a menekült lágerekben. Ahhoz azonban, hogy keresztül is vigyék a terveket sem a leleményesség, sem az állandóság nincs meg. Ma még együtt van 10-15 magyar, holnap talán az egyik indul Kanadába, a másik Ausztráliába, a harmadik Délafrikába, s vége van a tervezett közösségnek. De egy megmarad: “A testvéri kapocs, melyet a közös testvéri szeretet kovácsolt egybe”. Marad egy csoport itt Ausztriában a menekültek közül. Itt maradnak a betegek és az öregek, akikre egyik állam sem gondol sokat. Itt lesz a mi nagy feladatunk az amerikai magyarok testvért mentő akciója. Itt fog kelleni majd nékünk az amerikai magyar testvérsegitő intézményektagjainak, további segélyt is nyújtani. Itt maradnak az öregek, a betegek, az elesettek; akiknek egy-egy baráti szó, egy-egy testvéri kézszoritás, egy-egy csomag életmentést fog jelenteni. Eszembe jutnak a bányavidék magyar telepesei, amikor a lágerek között járkálok. Egyszerű telepek, melyek pár évvel ezelőtt orosz katonák laktanyái voltak s ahonnan a “felszabadulás”-t végző orosz hadsereg még a legelemibb dolgokat is magával vitte. Az ajtókról a kilincseket leszedte, ha tüzelőért nem volt hajlandó lemenni az emeletről. Az ablakrámákat használta gyújtóiénak a “népi demokrácia” őre és megtestesítője. Ma magyar menekültek laknak; a most lassanként lakhatóvá tett laktanyákban. A nagy tömegben érkezetteket ideiglenesen itt helyezték el, s mire rendbe hozzák a lágert azt addigra kiürítik. Olvasnivaló kell a menekülteknek. Minden olvasható magyar irás egy-egy darab életet adó kenyér azoknak, akik még itt vannak s akik még itt maradnak. Hogy meddig senki sem tudja! Grátz környékén még ma is vannak lágerek, hol 12 évvel ezelőtt menekült magyarok laknak. Soknak keserves kenyerük kemény. Ki segíthetne rajtuk, ha mi nem amerikahmagyarok?! Testvér: segíts most a Coordinated Hungarian Relief utján, ha csak lehet vagy egyéni csomaggal, ha van valakid itten! Bécs, Ausztria, 1957. március 14. Markovits Pál ev. lelkész, a pittsburghi 34-V fiók tagja. GIVE BLOOD NOW
