William Penn, 1957 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1957-03-06 / 3. szám
4. OLDAL 1957. március 6. William Penn Journal of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUBLICATION 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan PUBLISHED SEMIMONTHLY BY THE William Penn Fraternal Association Managing Editor: COLOM AN REVESZ Editors: JOHN SABO and ALBERT J. STELKOVICS Editor’s Office: 433—142 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455 All articles and changes of address should be sent to the WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 43S—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ..................................... $1.00 a year Foreign Countries .................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. BESZÁMOLÓ Valahogy még mindig nagyon nehéz elhinni, hogy ma egy hete vasárnap, február 17-én még New Yorkban voltam. Azóta nemcsak Londont jártam meg, 24 órát ott töltve, hanem Shannonban is voltam közel egy órát (London előtt ott szállt le a gépünk) majd Frankfurt és Münchenen keresztül, kedden este. már itt voltam Bécsben. Írországot, Angliát, Németországot és Ausztriát kutyafuttában, főleg levegőből látva, a TWA (amerikai) Lufthansa (német Air France (francia) repülőtársasá-. gok gépeit. Kiszolgálását megtapasztalva, ma a bécsi szállodámban kopogtatom e sorokat. Ha evvel végeztem magyar istentiszteletre készülők, hogy hálát adjak a Mindenhatónak... Vasárnap, február 17.-én, d. u. 4 órakor van kitűzve az óriási gépmadár indulása. A new-yorki International Airporton kedves meglepetésként ott várnak Ibos Albert és Moldoványi Sándor igazgató testvéreim, akik vasárnap délutánjukat nem sajnálva, kijöttek a repülőtérre, hog-y elbúcsúzzanak. Kimondhatatlanul jól esett kedves figyelmük. Persze beinvitálnak a bárba s jó magyar szokás szerint áldomással indítanak a nagy útra . . . Tiz perc késéssel van az indulás, egy pillanatra talán az inamba száll a bátorság, amikor az óriás madár száján belépek — de azután számozott helyemre vezetnek s bejelentik, hogy amint a levegőben leszünk, kinyitják a bárét... Észre sem vesszük, hogy elindulunk, tükörsimán emelkedik a gépóriás a magasba s azután pár perc alatt csak felhő van alattunk . .. Észre sem veszi az ember, már 10.000 láb magasba szállunk s jönnek, kérdezik, mit óhajtok, Mindelféle italuk van s annyit adnak, amennyit az ember kér, illetve elbir. Azután minden 10 percben hordják az Ínycsiklandozó előételeket, szóval agyonetetik az embert — minden olyan jól néz ki, szépen van felszolgálva, hogy nehéz ellenállni a kínálásnak. Azután este 7-kor jön a hét (7) fogásos pompás vacsora, kérdik: pezsgőt vagy vörös bort adjanak ahhoz. Majd fekete kávé és Benedictiner következik. A vége az volt, hogy olyan jól laktam, mint a duda ... A gépünk száll simán. Este 8-kor kérdezik, nem óhajtunk-e nyugovóra térni, kicsit csodálkozva mondom, hogy talán még korai, s akkor mondják, hogy jó lesz pedig, mert habár az én órám este 8 órát mutat new-yorki idő szerint, de Londonban már reggel 1 óra van a londoni idő szerint. Eligazítják az ember ülését, betakarják, párnákat raknak a feje alá s azután pár perc múlva rámborult az álom, megnyugtató és békés csendje. (Nem merném állitani, hogy a vacsora előtt és alatt felszolgált hüsitőknek nem volt ebben része.) Egyszerre csak felébresztenek — egész világos van, nem akarok hinni a szememnek, mivel az órám, mely még a pittsburghi idő szerint jár, hajnali 2:30-t mutat. Akkor ébredek rá, hogy itt már 5 órával előbbre vagyunk s bizony reggel fél nyolcra jár az idő. Mondják, hogy nemsokára Shannonban leszállunk, 40 percünk lesz. 20 perc múlva tényleg leszállunk, van idő megmosakodni, megberetválkozni... (Persze elmulasztottam vásárolni, később tudtam meg, hogy a repülőtéren mindent vámmentesen, potom áron lehet beszerezni. Pontosan indulunk innen. Nem egész 2 óra alatt leszállunk a londoni repülőtéren, csak pár percet kellene gyalogolni, mégis bus-on visznek. A várótermük gyönyörű, pár perc alatt átesünk a vám és egyéb vizsg’álaton, a csomagokat ki se nyitják s 10 perc múlva repít az airportbus (a mieink elbújhatnak e mellett) a városi terminálba. 70 cent az ut, de felér egy sightseeing úttal. 40 percig tart a 15 miles ut, rengeteg autó, az autóadagolás ellenére, a délelőtti forgalom nagy s amit nem akarok elhinni, az autótülköt soha nem használják. Előbb széles boulevardokon, azután ' szűk, görbe utcákon megyünk. Parkok mellett. Gyönyörű idő van, zöld a fü, nyílnak a virágok, a parkok tele gyerekkocsikkal, babykkel, öreg urakkal s hölgyekkel, sétálnak s mindenki kutyát vezet. A Londonban töltött 24 óra alatt, ottani ismerőseim jóvoltából, rengeteget láttam, tapasztaltam. Hosszú lenne minderről most beszámolni. Meg kell azonban említenem, hogy d. u. 4 órakor a parlament gyönyörű épületében Sir Harold Webb, M. P., aki “Cities of London and Westminster” képviselője látott vendégül teára, megmutatta a gyönyörű épületet, majd jpgyet adott a diplomaták részére fenntartott helyre, hogy az ülést hallgathassam. Éppen egy Skóciát érdeklő törvényjavaslatot tárgyaltak. Felejthetetlen élmény volt. Sir Harold igazi barátja a magyaroknak, hoszszan elbeszélgettünk a jelenlegi tra-MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKE az egész magyarságnak, de főleg a magyar ifjúságnak ünnepe, E napon 1848-ban a magyar ifjúság Petőfivel élén kivivta vértelenül a sajtó szabadságát. A kormányzat hiába próbálta a március tizenötödiki ünnepet április 11-re áttenni, nem sikerült neki,, a nemzet erősen ragaszkodott a márciusi ünnephez. A szabad sajtó ünnepének ép oly erős a visszhangja ma is, mint száz év előtt volt. Petőfi, aki az oroszok elleni harcban tűnt el a segesvári csatában, ma már jelképe, hőse a szabadságnak, amelyet az oroszok el akarnak rabolni honfitársainktól. A “Nemzeti Dal’’, a “Talpra Magyar” ma épugy tömegeket lelkesit varázsával, mint mikor először nyomtatták ki cenzúra nélkül és szavalta azt el Petőfi a Nemzeti Muzeum lépcsőiről. Ha a múltban lelkesített ez a vers, ma az orosz elnyomással szemben még jobban lángra gyújtja a lelkesedést, A szabad sajtó harca az orosz elnyomók ellen még erőteljesebb a mi napjainkban. Ma a nemzeti szellem ébrentartását az elnyomott országban az ifjú magyar Íróknak, a Petőfi-Társaság íróinak köszönhetjük. Pedig a kommunisták azért támogatták a Petőfi Társaságot, hogy kommunistává tegye a magyarságot Az uj nemzedéket mindig féltettük az elfajulástól orosz befolyás alatt. De az uj nemzedék — hiába az orosz erőlködéseknek — magyar maradt szivében. A társaság egyik írója, Acél Tamás, a Life folyóiratban közölt cikkében élénk képet ad az ifjúság makacs ellenállásáról a kommunista propagandával szemben. Ezt a makacs ellenállást elsősorban a magyar íróknak köszönhetjük. Az uj szabadságharc lelkesítői is az uj magyar irók voltak, akik hol hazafias lelkesedéssel, hol az orosz elnyomókat maró gúnnyal támadva tartották ébren a kemény, meg nem alkuvó magyar érzést. Mikor tehát Petőfit és a márciusi ifjakat ünnepeljük, ne felejtkezzünk meg a Petőfi zászlaja alatt csoportosult magyar írókról, akik époly tüzes hazafiassággal szitották a szabadság szeretetét, mint a márciusi ifjak. Emlékezzünk meg ezen az ünnepen hódolattal az 1956-i októberi if jakról és Írókról, akik az egész világ előtt bebizonyították, hogy a magyarság nem engedi magát elnyomni, hanem fellázad a zsarnokság ellen, mint tette 1848 március 15-én. gikus magyar helyzetről és az Angliába került magyar menekültek jövőjéről. (Eddig 17,425 magyar menekült talált otthonra Angliába.) Másnap reggel indulni kellett tovább s mivel a TWA gép késve érkezett Frankfurtba, elszalasztottam a PAA direkt bécsi gépéhez a csatlakozást' Estére pedig Bécsbe kellett lennem, igy Frankfurtból Münchenbe, a Lufthansaval 1 óra 30 perc alatt odaérkeztem ,majd itt pár órát töltve 7:40-kor az Air France gépével repültem Bécsbe, ahová 55 perc alatt befutottunk. Bécsről pár napos benyomásaim nagyon kedvezőek. Ragyogó, fényes üzletek, hatalmas forgalom, az emberek jól öltözöttek, a vendéglők, kávéházak zsúfoltak s az árak amerikai dollárra átszámítva megletősen kedvezőek. Az első pár napom hivatalos látogatásokkal, összeköttetések megteremtésével telik el. Mindenütt készséggel és szívesen fogadnak. Február 22 péntek, a haza atyjának, Washington Györgynek születése napja lévén, az amerikai hivatalok hosszú week-endet élveznek, mert szombaton és vasárnap úgy sincsenek hivatalos órák. Valahogy hire ment, hogy megérkeztem s bizony látogatóban bőven van részem. Majdnem mindenkinek az a vágya, hogy Amerikába juthasson, különösért azok türelmetlennek, akik 2-3 hónap óta türelmetlenül várják, hogy hozzátartozóikhoz kijuthassanak. Egy bizonyos: azok, akik novemberben ideérkeztek s Amerikában rokonaik vannak, azok rövidesen ott lesznek. A legutolsó hivatalos kimutatás szerint, 1957 február 23-án, pénteken reggel 7 órakor a következő. volt a helyzet: 1956 október 28-tól 170,591 menekült érkezett Ausztriába (az utolsó napon 32 jöhetett át a határon). Különböző országokban 114,427-t helyeztek el, e napon az Ausztriába lévő menekültek száma 56.164 volt. Február 22-én 536 menekültet szállítottak el és pedig: 69-t Canadába, 81-t New Zeelandba, 385-t a U.S.A.be és egyet Dániába. E napig az Amerikába szállított menekültek szá-. ma 26,950 volt. * :J; * Ma olvasom a Bécsi Magyar Híradóban, hogy 1957 március 1-től kezdve a Kádár-kormány a Magyarországba szóló csomagokra eddig engedélyezett vámmentességet megszünteti. Remélem ezt az amerikai lapok is közölték időben. * * * Most hivott fel telefonon Nt. Markovits Pál, pittsburghi evangélikus lelkész testvérünk, tagtársunk, ő is megérkezett Bécsbe szerencsésen. Kért arra, hogy köszöntését lapunk utján tolmácsoljam tagtársainknak. Megállapította, hogy ez se fordult még elő, hogy a William Penn Fraternális Egyesület pittsburghi 34-V. fiókjának két tagja Austria fővárosából közösen köszöntheti e sorok utján Egyesületünk közel százezernyi tagja mellett mindazokat, akik a Coordinated Hungarian Relief, Inc. ügyet szivükön viselik. Mindössze pár napja vagyok itt — egyet azonban máris megállapítottam, hogy irtózatos szükség van minden centre. Azok, akik itt vannak, főleg azok akik odahaza majdnem éhenhalnak, hisznek, biznak abban, hogy az amerikai magyarság szive MOST, amikor a legnagyobb a szükség, két kézzel siet a segítségükre. Révész Kálmán IT’S TIME TO ROLL UP YOUR SLEEVE... CALL YOUR RED CROSS TODAY!
