William Penn, 1957 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1957-03-06 / 3. szám
J 2-IK OLDAL William Penn 1957. március 6. MINDENFELÉ SERÉNYEN MŰKÖDNEK A MAGYAR SEGÉLYAKCIÓK A chicagói Loyola egyetem Loyola Történeti Társasága 1956. december 6-án tartotta ötödik évi karácsonyi ünnepélyét, melynek ezúttal főcélja az volt, hogy a magyar menekültek megsegítésére gyűjtsön öszsze minél nagyobb adományokat. E rendkivül sikerült társadalmi esemény színhelye a Lewis Towers 13-ik emeletén levő nagy bálterem volt (820 N. Michigan Avenue.) Ugyanaznap, az ünnepély előtt, a Loyola egyetem diákegyesületének tagjai, Chicago polgármestere .kiáltványának eleget téve, az északi oldalon és a Rogers Park területén gyűjtöttek a magyar menekültek javára. Az esti műsoron magyarruhás énekesek és táncosok szerepeltek, más nemzetiségi csoportokkal együtt. Volt szép beszéd, felolvasások, énekeltek karácsonyi dalokat. Az alábbi képem látható ROMÁN BÉLA és családja, akik 1956. szeptember 28-án érkeztek Amerikába. Egyházi, világi s magyar nemzeti dalokat adtak elő. Elől látható HUZIÁNYI ISTVÁN, aki a műsort levezette. Körülbelül 350 egyetemi hallgató, egyetemi tanár és vagy harminc magyar tüntetett jelenlétével a szenvedő magyar nép mellett. A műsort buffet-vacsora követte, mely a felülfizetéseket beleszámítva $345.00-t eredményezett a Magyar Menekültek Megsegítését Célzó Alap javára. A Loyola Történeti Társaság, mely a műsor előadásának összes költ.ségeit fedezte, azonkívül $50.00 adománnyal járult ehhez az összeghez. A gyönyörű karácsonyi ünnepély1 nagy sikere Mórt Sullivan és Dr. Kenneth M. Jackson uraknak tulajdonítható. Előbbi volt az ünnepély rendezője, utóbbi a Loyola Történeti Társaságnak elnöke. De nagyban hozzájárult a sikerhez HUZIÁNYI ISTVÁN, a Loyolá volt növendéke, akinek a rendezésben oroszlánrésze volt. HUZIÁNYI tagtársunk, felesége és Árpád fia a 15-ik (V.) fiók tagjai, aki közismert Chicagóban, mint a volt 503-ik (V.) fiók tisztviselője és lap tudósitója. A régi “Verhovayak Lapjá”-nak egyik legtehetségesebb munkatársa volt. A magyar igazság terjesztése szempontjából pedig ma is egyike a legkiválóbbaknak, amit a Loyola diákok és tanárok előtt, a magyar történelemről tartott beszéde bizonyát legjobban. BATTLE CREEK, MICHIGAN Mult nyáron OTTO A. Vince, a Battle Creek, Michiganben székelő U.S. Government Agency tisztviselője, arra kérte SOMOGYI E. GYULA központi pénz tárnokunkat, hogy vásároljon egy különleges, “Support Civil Defense Week” nevű szalagot és azt használja a szeptember 9-én kezdődött “National Civil Defense Week” tartama alatt. SOMOGYI központi pénztárnok a kérésnek eleget tett, hogy bizonyítsa a William Penn Fraternális Egyesület jó amerikai érzületét. Mr. OTTO és társainak csoportja az FDCA-nál most ezt azzal viszonozta, hogy bebizonyította, hogy ők meg jó magyarok. 1957. január 25-én, pénteken, a Battle Creek-i “Magyarok Megsegítésére Alakult Bizottság”, Vincent A. Ottó elnöklete alatt nagyszabású gyűjtési napot rendezett a magyar segélyakció javára. Két fényképkiállitást rendezett, az egyiknek cime az volt: “Nemzetünk gyászolja halottjait”, a másiknak: “Az élőknek az önök segítségére van szüksége”. Körülbelül 700 alkalmazott asztalán a magyarországi szenvedéseket ismertető röpirat hívta fel figyelmüket a ■ gyűjtés fontosságára. De volt is eredménye a nagy erőfeszítésnek, mert csaknem $600.00 jött össze a Magyar Segélyakció javára. Vincent A. OTTO német származású ugyan, de felesége magyar eredetű. Leánynevét sokan ismerik, mert VARGO (VARGA) IRÉN, 226-ik (V.) fiókunknak (McKeesport, Pa.) tagja, valamikor a festői Ida- i may-ben nőtt fel, a vadregé- i nyes West Virginiában és a : hajdani Verhovayak Lapját többször gazdagította szép költeményeivel. NEW BRUNSWICK, NEW JERSEY Azok a magyar menekültek, akik New Brunswick és környékére érkeztek meg, csakhamar rá fognak jönni bizonyos előnyökre, melyeket jó előre biztosítottak javukra az őket fogadó testvérek. Helybeli polgárok önkéntes bizottsága munkaszerző irodát állított fel a Magyar Amerikai Athletikai Club helyiségében (H.A.A.C.) Ennek az irodának az a főcélja, hogy a menekültek részére minél gyorsabban szerezzen jól jövedalmező, megfelelő munkaalkalmat, hogy képesek legyenek magukat önállóan fenntartani. A bizottság a következő eljárást alkalmazza: 1. A munkára vállalkazókat először osztályozzák és- ezután küldik el azokra a munkahelyekre, ahol alkalmaztatásuk remélhető. 2. A munkát vállalót tolmács kiséri oda és a munkaadó feladatának megkönnyítésére a folyamodó adatait és képesítését írott összefoglalásban nyújtják át a munkaadónak. 3. A munkaadót biztosítják arról, hogy csak abban az esetben kérik a jelölt alkalmaztatását, ha munkájára csakugyan szükség van. A Magyar Menekültek Munkaközvetítő Bizottságának cime: 198 Somerset Street, New Brunswick, New Jersey; tele-* fon: Kilmer 5-2044. Hivatalos órák: reggel 9 órától délután 3:30-ig. * Senkisem mondhatja tehát, hogy a menekültekkel senki sem törődik. Inkább minden városban lehetőleg mindenki megteszi a magáét, hogy az újonnan jöttek hamarosan megszokhassák az itteni életmódot es becsületes munkával megkereshessék a mindennapi kenyerüket, ami az első lépcsőfok a felfelé vezető úthoz. Itt, a szabadság földjén az az elv, hogy senkisem akadályozza a mások boldogulását a boldogságot kereső életutjukon. Néhány szó Dayton, Ohióról . . . (Folytatás az első oldalról.) Főiskolákban is bővelkedik. A University of Dayton-t, melyet régebben St. Mary’s Collég'é-nak hívtak, 1850-ben alapították. A marianista szerzet tanítói, akik többek között a pittsburghi North Catholic High Schoolban is oly nagy sikeirel nevelnek és tanítanak, itt nyerik kiképzésüket. Chaminade atya, a tanitórend alapitója,- aki a francia forradalom idejében élt és szenttéavatását mostanában szorgalmazzák,,- bizonyára nem álmodott arról, hogy az ő jövendőbeli lelki fiai még az Újvilágban is diadalra viszik eszményét: a derék keresztény ifjú nevelését. A többi felekezeteknek is természetesen bőven vannak tanintézetei. Dayton első faházát, a Miami partján történelmi múzeumnak rendezték be. • Dayton történetében az 1913-as év a legyászosabb. Olyan óriási erejű árvíz sodorta végig a Miami völgyét, hogy 400 emberéletet pusztított el és az anyagi kár a száz milliót is meghaladta. De a daytoniak kemény férfiak és megfogadták, hogy ennek a csapásnak nem szabad többé megtörténnie. Ma a gátak egész sorozata védelmezi a környéket az árvíztől. A $31,000,000.00 költséget a daytoniak teljesen lefizették. * * * 1957 évi kuglizóversenyünket május 25.-én és 26.-án„ szombaton és vasárnapon tartjuk meg. A főhadiszállás a Hotel Dayton-Bjltmore-ban lesz, ahol tagjaink és vendégeink méltányos árak mellett fényűző módon kaphatnak elhelyezést. Ismételten meghívjuk tehát összes tagjainkat és nem-tagjainkat erre a nagy fraternális társadalmi eseményre, mely bizonyára még az eddigi kuglizóversenyeknek1 és Testvériségi Napoknak sikerét is felül fogja múlni. ' ' ’ * * ' A WILLIAM PENN FRATERNÁLIS EGYESÜLET IGAZGATÓSÁGA SZOMORODOTT SZÍVVEL JELENTI, hogy PAPP MIHÁLY Egyesületünk ELISMERT tagja, 1957 február hó 7-én elhunyt. Papp Mihály sok éven át a 214-ik fiók, FLINT, Michigan hűséges tagja és érdemdús tisztviselője volt és mindenkor önzetlen odaadással szolgálta érdekeinket. Az Igazgatóság, amikor a kegyelet utolsó adóját rójja le ELISMERT tagtársunkkal szemben, egyúttal mély részvé-Itét tolmácsolja Egyesületünk tagsága nevében a gyászoló családnak.
