William Penn, 1957 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1957-10-02 / 10. szám
4. OLDAL 1957. október 2. William Penn Journal of the William Penn Fraternal Association OFFICE OF PUBLICATION 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Michigan PUBLISHED SEMIMONTHLY BY THE W’illiam Penn Fraternal Association Managing Editor: COLOM AN REVESZ Editors: JOHN SABO and ALBERT J. STELKOVICS Editor’s Office: 435—442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455 All articles and changes of address should be sent to the WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ..................................... $1.00 a year Foreign Countries .................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. A JÓZAN ÉSZ POLITIKÁJA Irta: DR. MÁRK BÉLA Két és egynegyed éve annak, hogy az akkoriban konvencióra összegyűlő Rákóczi és Verhovay egyesület delegátusainak számára, egy újságcikket Írtam, amelynek cime az volt, hogy: “Elő a józan ésszel”. Nem tudom, hogy vájjon az akkori cikkemmel mennyiben sikerült a delegátusokat megnyernem az egyesülés érdekében, de az biztos, hogy nem rontottam semmit, mert a delegátusok megszavazták az egyesülést, melynek alapján a két egyesület 1955 év novembere óta, mint a “William Penn Fraternal Association” működik. Itt ülök, szombaton este a pittsburghi szállodában lévő szobámban, mert eljöttem ide New Yorkból, hogy mint az intézet ellenőrző bizottságának egyik tagja részt vegyek a félévi felülvizsgálatban. — És kezemben van a Pennsylvania állam biztositásügyi hivatala által kiküldött négy tagú hivatalos szakértőbizottság jelentése a most befejezett 3 évenkint megtartott vizsgálatának eredményéről. Olvasom a jelentést egyszer, kétszer, háromszor és örül a lelkem annak elolvasásakor. És mert ilyen örömöt érzek, becsületbeli kötelességemnek tartom, hogy le is Írjam és tudassam is tagtársaimmal és általában mindenkivel, akit illet, hogy miért is tölt el ez a hivatalos vizsgálati jelentés olyan örömmel. Hát azért, mert ime bebizonyítva látom a józan ész politikáját. Még csak két éve sem telt el a két egylet egyesítésének és dacára annak, hogy amint az könnyen elképzelhető is, az ilyen egyesülés átmenetileg igen sok technikai ügykezelési, személyzeti, fiók-osztályokbani, központi hivatalbeli kérdéseket és annyi meg annyi fel nem sorolható komplikációkat idézhet elő, mégis a hivatalos vizsgálat eredménye mindent a legteljesebb rendben kifogástalanul és helybenhagyólag talált. Pedig ez a négy állami tisztviselő 4 héten át reggeltől-estig böngészte az intézet könyveit, vagyonát, kiadásait, bevételét, vagyonbefektetési és minden más ügykezelésre vonatkozó rekordját. Hát először is és mindenekfelett ezt akartam önökkel tudatni. Na meg főleg azt is,.hogy minden egyes tagnak jogai csorbátlanul meg voltak és vannak védve úgy, ahogy azt az egyesítési szerződés lefektette. — íme a volt Rákóczi tagokból azok, akiknek kötvényei lejártak, vagy akik esetleg azokat beváltották, saját tapasztalatukból győződhettek meg arról, hogy a nekik biztosított többleti értéket pontosan megkapják. íme a William Penn Fraternal Association tagjai láthatják és tudják, hogy az egyesitett erőnek milyen hatalmas előnyei vannak. A tagok létszámának fejlesztése, a biztosítási összegek folytonos gyarapítása, az intézet vagyonának szemmel látható emelkedése, a vagyon befektetésének szakszerű kezelése és állandó ellenőrzése, az életbiztosítás, betegsegélyezés legkülönbözőbb és legcélszerűbb fajtáinak a tagok és családjaik fokozatos érdekeit szolgáló alapon való bevezetése, egyszóval a folytonosan fejlődő kultur- és üzletvilágnak követelményeit kielégítő munkálatok és módszerek azok, amelyeket az egyesülés olyan sikerteljesen életre hozott és megvalósított. Fülembe jutott, hogy még talán ma is vannak, akik akár csökönyösségből, vagy elavult érzékenykedésből, vagy á jó Isten tudja csak, hogy milyen más okból, még ma sem képesek belátni, hogy mennyi fel sem sorolható előnnyel járt már eddig is a két egyesület egyesítése. Hátha igaz is az, hogy ebben a világban mi soha, de soha mindannyian egy és ugyanazon a véleményen nem leszünk, és ha mindig voltak és lesznek is a kákán csomót kereső emberek, én tudom és szentül meg vagyok arról győződve, hogy a volt két egylet most már egyesült tagsága úgy a sajátmaga, mint családja érdeke és jövője szempontját nézve, tudja, és értékeli azt, hogy ő is tagja lehet a nagy jövő előtt álló modern és teljesen megbízható, csaknem 100,000 tagot számláló és több mint 25 millió dollár vagyonnal biró, William Penn Fraternal Association-nek. Ezt akartam önöknek elmondani és rámutatni arra, hogy mire is vezet a józan ész politikája. A FRATERNALISTA Kit nevezhetünk fraternalistának? Mindazokat, akiknek lelkében az isteni szikrának nyoma van. A Mindenható minden egyén leikébe beleplántálta saját végtelen szeretetének egy kis csiráját, hogy az ott kifejlődjék, kivirágozzék, vagy elpusztuljon, aszerint ahogy az illető ápolja, vagy elhanyagolja. Földi pályafutásunk alatt felebarátainkat azért ismerjük el testvérünknek, mert mindnyájan közös Atyától származunk. Valahányszor testvérünknek nevezünk valakit, az Úristent ismerjük el Atyánknak. Hacsak abból áll hitünk, hogy szorgalmasan eljárunk templomunkba és sokat beszélünk róla, “és nincs bennünk szeretet, olyanok vagyunk, mint a csengő érc és a pengő cimbalom”, ő mondta nekünk, hogy legyünk fraternalisak. Azt is mondta, hogy “amit a legkisebbnek tettetek testvéreim közül” . . . valamint azt, hogy “szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.” Ez csak egy pár intelem, amit a Szentirásban találtunk, de ez a pár szó is azzá a meleg emberi érzületté fonódhat össze, amit “fraternalizmusnak” nevezünk, anélkül hogy észrevennénk, hogy ha a testvéries érzületet nemcsak szóval, hanem tettel is műveljük, tulajdonképen az ő törvényét tartjuk meg és az ő eszméinek hódolunk. Az áldás nem marad el, a fraternalista kétszeres áldásban is részesül. Jótettei nemcsak másokat boldogítanak, de saját szivét is megelégedetté teszi, mert van-e nagyobb boldogság annál, ha másokat boldogíthatunk? A fraternalizmus a lelket kimeríthetetlen kúttá teszi. A fraternális szeretet nemcsak egy egyént védelmez segítő készségével, hanem százakra is kiterjedhet és a száz közül mindegyik épp annyiban részesül, mint egy-egy közülök. És az, aki egyesekkel tesz jót', vagy sokakkal, belekerül a szeretet hatalmas erejű áramába, amelyben “a legkisebbek ezek közül” is erősitik azokat, akik ÓT szeretik. A fraternalizmus: a Mindenható és felebarátaink iránti szeretetünk és a kettő elválaszthatatlan egymástól. Nem szerethetjük Istent, ha nem szeretjük felebarátainkat és nem szeretjük igazán testvéreinket, ha elfordulunk Istentől. A fraternalizmusnak nincs mértéke. Az “özvegy fillérje” a fraternális áldozatkészségnek éppen olyan nagy bizonyítéka, mint egy nagy vagyon adományozása, mert mindkét esetben annyi áldozatot hoztak az adakozók, amennyit csak tudtak. Ebből következik, hogy a fraternális intézmények itt e földön az egymás iránti szeretet és megértés legnagyobb erejét képviselik. Egyházaink azokat az örökös igazságokat hirdetik, amelyek hitüknek alap-pillérei. A mi fraternális intézményeink, kevés kivétellel, csupán az “Apostoli Hitvallás”-t követik és azért minden hittel szemben megértést tanúsíthatnak. Minden férfi és nő bátran támogathatja a fraternalizmust, mert az saját hitük magva s a fraternalizmus gyakorlásával nemcsak saját életüket gazdagítják, hanem mindazokét, akivel csak érintkeznek. A fraternalizmus egyike azon kevés dolgoknak, melyek megnövekednek, ha megosztjuk őket. Szívből jön, segítségére van mindazoknak, akiket érint és a fraternalista szivében éppen anynyi szeretetet hagy, mint amennyi előbb volt benne. Mindig segít, áldoz, mert abban leli örömét, hogy másokat megsegítsen. Az aki ad, jobban jár, a segítség révén mindenki élete szebb és jobb lesz és a fraternalizmus segítségével tartjuk meg a nagy parancsot, hogy “szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”.
