William Penn, 1957 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-02 / 1. szám
2-IK OLDAL iWilliam Penn 1957. január 2. Egyesületünk és központi elnökünk legújabb tisztsége Amint ismeretes, Allegheny County 16 szociális és jótékonysági szervezete, melyek mind a szabadságharcosok és menekültek megsegítését célozzák, egy bizottságba tömörültek, hogy nagyobb erővel és hatással támogathassák a szenvedő magyarságot. LAWRENCE pittsburghi polgármester irodájában gyűltek össze, hogy a segitségnyujtás programját meghányj ák-vessék. Az újonnan megszervezett pittsburghi Citizens Coordinating Committee for Hungarian Aid’ elnöke Alexander P. REED, a Fidelity Trust Company volt elnöke. A Bizottság alelnökei RÉVÉSZ KÁLMÁN központi elnökünk és DR. GROSSCHMID GÉZA, a Duquesne egyetem tanára. A gyűlésen a következő testületek képviselői vettek részt: a Vörös Kereszt, (Council of Churches) az Egyházak Tanácsa, a CARE, a First Unitarian Church (első unitárius egyház) , a N.C.W. a Magyar Katolikus Liga, a William Penn Fraternális Egyesület és a Magyar Szabadságharcosok stb. A Vörös Kereszt azonban nem hivatalos képviselete a többi csoportnak. Gustave G. MEYER, a pittsburghi Vörös Kereszt ügyvezető igazgatója ki is jelentette, hogy valahányszor a Vörös Kereszthez kérdést intéznek, hogy hová küldjék a gyüjött összegeket, a Vörös Kereszt nem nevezheti meg az egyes csoportokat. Viszont elvállalta a Vörös Kereszt azt a munkát, hogy a különböző, mozgalmakat és gyűjtéseket vezető csoportok névsorát összeállítja, hogy a kérdezősködőknek azt szétoszthassa. REED elnök rámutatott arra, hogy mennyire szükséges az is, hogy a menekültek angol oktatásban részesüljenek. A YMCA ö n,k ént jelentkezett, hogy külön tanfolyamot fog tartani a menekültek részére. A menekültek elhelyezkedésének, alkalmaztatásának problémája is felmerült és a gyűlés elhatározta, hogy a munkáért folyamodók névsorát elő fogják terjeszteni a Pennsylvania State Employment Service elé. REED elnök rámutatott arra, hogy szinte csodálatos, menynyire nagy és komoly az érdeklődés mindenfelé és mennyi kérdést intéznek hozzá is, a felajánlott összegek hováforditása és milyen címre való beküldése tekintetében. SZERVEZŐI KARUNK UJ TARJA A clevelandi 14-ik (V.) és 366-ik (V.) fiókokhoz a központ még egy kerületi,szervezőt nevezett ki, WIELAND JANOS személyében. WIELAND kerületi szervező 1957 január 1-én kezdette meg működését, KOSTLEY F. LAJOS kerületi szervező mellett, a fentemlitett fiókok kebelében. Cleveland városában üzleti fejlődésünk már oly magas színvonalat ért el, s mivel azt akarjuk, hogy clevelandi tagságunk továbbra is a legelsőrangubb kiszolgálásban részesüljön, a központ arra a belátásra jutott, hogy a fenti két fiók ellátása megkívánja, hogy két szervezője legyen. WIELAND tagtársunk Clevelandban született és egész életében a sokezer magyar körében forgolódott. Csak 1941-től 1945-ig volt távol, még pedig a hadsereg mérnöki ügyosztályában, s meg vagyunk győződve arról, hogy az ott szerzett tapasztalatok mindenkor segítségébe lesznek munkájában. WIELAND a Harvey Rice, Audubon iskolát végezte és 1932-ben az East Tech Highban graduált. Amióta visszatért a katonaságtól, a következő foglalkozási ágakban ténykedett: egy évig a Star Bakery szállító-eladója volt; az utolsó 8V2 év alatt a Metropolitan Life Insurance Company ügynöke volt. WIELANDÉK 1956 juilius 28- án ünnepelték házasságuk tizenötödik évfordulóját. Két gyermekük van, a 9 éves Louisa és hatéves fiuk JOHN JAMES. Otthonuk 21200 Franklin Road, Maple Heights, Ohioban van. KOSTLEY és WIELAND kerületi szervezők közösen tervezik, hogy a tagságnak minél szélesebbkörü tanácsadó és érdekeiknek minél megfelelőbb kiszolgálást nyújtsanak. A Barnard College (Columbia University) magyar emlékünnepe “Minden ablakba gyertya világítson”, ezt határozták el a Barnard College diákjai és csakugyan, december 19-én, a College éjjeli szállás épületét száz meg száz zöld gyertya borította fénybe. A diákok karácsonyi énekeket énekelve járták be a College épületeit, kezükben zöld gyertyával, amely a magyar reménységet jelképezte, ilymódon adva kifejezést a magyar szabadságharcosokkal való együttérzésüknek. A másodévesek adták el a zöld gyertyákat és $250.00-t szereztek a magyar segélyalapnak. A zöld gyertya legalább ötszáz éves hagyomány magyar földön. Valahányszor ellenséges betörés vagy elnyomás alatt szenvedtek, a magyarok ablakukba és az oltárokra gyertyát helyeztek és gyújtottak meg és azok fénye mellett imádkoztak a szabadságért. SZABAD MAGYAR KÖZTÁRSASÁGOT! * Irta: LAKATOS LÁSZLÓ A MAGYARORSZÁGI MAGYAROKÉRT címmel 1943-ben, a kezemben levő jegyzék szerint az összes magyarnyelvű lapoknak az egész világon küldtem egy cikket, hogy a külföld magyarsága POLITIKAI ÉS VALLÁSKÜLÖNBSÉG NÉLKÜL tiltakozzék az orosznak fizetendő HÁROMSZÁZ MILLIÓ DOLLÁR hadisarc ellen. Senkisem törődött vele! 1947-ben angol cikkek és egy magánlevél alapján, melyet egy orosz rabságból megszökött és itt élő magyar nő irt nekem, irtani a new yorki Népszavába egy cikket, hogy 50,000 magyar nő mint rabok dolgoznak orosz bányákban. Senkisem törődött vele! 1917-ben, Bridgeporton, a Rákóczi Egyesület konvencióján, mint igazgató beterjesztettem egy indítványt, hogy tiltakozzunk a VÖRÖS TERROR ellen. Indítványomat nagy lelkesedéssel fogadták és ... senkisem törődött vele! 1918-ban egy egyleti gyűlésen tiltakoztam CSORNOKY kivégzése ellen Senkisem törődött vele! Ha a kezdet kezdetén tiltakozott volna az egész világ magyarsága, nem lett volna Mindszenty eset, Rajk László még élne s igy tovább. És nem következett volna be, nem következhetett volna be 1956! Sokszor Írtam és mondtam, hogy diktaturaországokból érkező árukat bojkottáljanak! A hazafias lapok, itt, lapjuk egyik oldalán vezércikkeznek a vörösök ellen, lapjuk másik oldalán hii-detik: “Gyakoroljatok irgalmatlan dollárárakon irgalmasságot nem a rokonok l:al, nem a barátokkal, hanem hogy a mostani magyar kormány DOLLÁROKAT kaphasson, mert mindent dollárokkal kell fizetni, melyek Budapestre lesznek küldve, hogy a nemzetközi piacon az oroszok cselédkormánya nem rubelekkel, hanem dollárokkal fizethessen”. Vámbéry Rusztem, a hires ügyvéd, aki mint száműzött halt meg itt New Yorkban, a Horthy korszak elején egy menekült miniszter budapesti tárgyalásán ezt mondta: Minden, hazájából menekülni kényszerült magyar VÁD HAZÁJA ELLEN, hogy ott nincsenek olyan állapotok mint kellene lenni... 1914 előtt itt Amerikában több mint egy millió magyar vádolta a magyar királyságot és a magyar kormányokat, hogy kénytelen szülőhazájából kivándorolni. Az oroszok és nem-orosz oroszok lábbal tiporják az Egyesült Nemzetek kimondott és általuk is aláirt elvét, hogy az EMBERI JOGOKAT tiszteletben kell tartani. Ha az oroszok felrúghatják a közös megállapodást, a másik oldalon sem kell betartani a megállapodásokat. BOJKOTTÁLNI KELL ŐKET SZÁZSZÁZALÉKOSAN: VASÚT, POSTA, REPÜLŐGÉPEK, ÉLELMISZEREK, RUHA S A TÖBBI. Úgyis ndm tudnak eleget hazudni az oroszok és hűbéreseik, hogy itt Amerikában nyomor van, náluk jólét van. Picinap más nap van. Akarjuk-e, hogy megint valami király és az ct mozgató klikk elnyomja az ország népét, mint tették ezer évig, vagy azt akarják, hogy a NÉP SZAVAZATA legyen az ur az országban, mint itt van Amerikában! Magyar származású amerikai polgárok, nektek jó itten, tehát iegyen jó ezen az alapon a magyarországi magyaroknak! Sokan itten a kerítésen ülnek, várják, hogy melyik oldalon ugorjának le: királyság vagy köztársaság?... de ŐK legyenek az urak az országban és félre az életüket és vérüket feláldozó diákokkal, munkásokkal, földművesekkel. Ha jó nekünk a Szabad Amerikai Köztársaság, legyen jó a magyarországi magyaroknak a SZABAD MAGYAR KÖZTÁRSASÁG! LAKATOS LÁSZLÓ ; a budapesti Országos Rákóczi Szövetség disztagja. 30-83 29th Street Long Island City 2, New York 1956 december elején “NE TEGYE LE A TOLLAT” A NAGYKŐRÖSI ARANY JÁNOS GIMNÁZIUM IRODALMI TANÁRA ÉS AZ “ARANY JÁNOS TÁRSASÁG” FŐTITKÁRA: Dr. TÖRÖS LÁSZLÓ kritikája a “MINDENT MEGMONDOTT NÉKEM”, Szabóné Lévay Margit, könyvéről. “Mélyen meghat az az Ízléses könyv, ami ezt viseli homlokán: Mindent Megmondott Nékem — Szabóné Lévay Margit. Egyvégtébén olvasva is igaz. Szép és mély lelki kultúráról tanúskodó könyv. Alig van nap, hogy elő ne vegyem és meg ne ittasuljam az élet tikkasztó küzdelmeiben. Gyönyörűség számunkra . . . Ismeretlenül is ismerősünkké vált a szerző. Látjuk az intézős laktól Amerikáig vezető útját, melyen két kézzel szórja lelke szindus virágait- Szeretnénk búzavirágból, gyöngyvirágból és mimózából (117. 1.) font csokrot tenni hálánk jeléül asztalára. S csak annyit kérünk: Ne TEGYE LE AZT AZ ÁLDOTT TOLLAT! A világirodalom legnagyob nő reflexiói között foglal helyet! Különösen szivünkbe vág és igaznak tartjuk könyvének 125. lapján mondott igazságait és bölcs megállapításait . . .”
