William Penn, 1956 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1956-02-01 / 2. szám
1956. február 1. 9-IK OLDAL ■William Penn EGYSÉGBEN AZ ERŐ! Egy uj csillag ragyogott fel Pittsburgh fölött E sorok Írásával örömmel teszek eleget a William Penn Fraternal Association illusztris és kiváló központi elnöke, — Révész Kálmán — kérésének, hogy a William Penn jubileumi számába cikket Írjak. Örvendek annak, hogy az én diákköri kedves barátom és földim, nemcsak magas. hanem neki való és megérdemelt szép pozícióba került. Legyen szabad ezt az alkalmat felhasználnom arra, hogy őt uj állásában szeretettel köszöntsem, életére és munkájára Isten gazdag áldását kérjem és egyben a William Penn Fraternal Associationnak a Révész Kálmán megválasztásához őszinte, szivbőljövő gratulációimat fejezzem ki. Isten kegyelméből 35 éve élek Amerikában, 31 év óta vagyok lelkipásztora a Bridgeporti North Avenuei Magyar Evangéliumi és Református Egyháznak. Mint amerikai magyar református lelkipásztor, állandóan az amerikai magyarok között éltem és dolgoztam. így alkalmam volt életüket közvetlen közelről megismerni, erős munkájukat értékelni, nemes törekvéseiket megbecsülni, jo szivüket megérteni, magyar érzéseikért, áldozatkészségükért és becsületességükért szeretni őket. Alig lehet megbecsülésre, szeretetre, és tiszteletre méltóbb ember a világon, mint az amerikai magyar! Én hiszem, hogy el fog jönni az az idő, amikor ennek a minden tekintetben értékes és kiváló amerikai magyarságnak valaki megírja egyszer a hős történetét úgy, ahogy azok megérdemlik. Alig 60-70 • esztendő leforgása alatt, nemcsak templomokat, iskolákat, szép otthonokat, hanem hatalmas országos egyesületeket, árvaházakat, az öregek részére otthonokat, kuiturházakat, intézményeket és a magyar egyletek százait szervezték meg Amerika területén. Erős és kitartó munkával, becsületességgel, tanulással és tudással, nemcsak a bányákban, gyárakban, hanem egyházi életben, a tanitói és tanári katedrákban, az orvosok, ügyvédek, bírók, a tudósok, a művészek, az irók, építészek, politikusok, a hadsereg és az élet minden vonalán, szinte megkülönböztetett helyre kerültek. Ki ne lenne büszke e néphez tartozónak vallani magát?! A mi amerikai magyar életünk elindulása és igy megszervezése, sok mindenben különbözött á többi bevándorlókétól. De igy sincs semmi szégyelni, vagy takargatni valónk! A szerény kezdettel párosult a törhetetlen akarat és a becsületes, szorgos és áldozatkész munka! Az amerikai magyarság nemcsak dolgozott, hanem segítette és kereste egymást, hogy elgondolásait és álmait megvalósíthassa. A négy nagy országos magyar egyesület több konvencióján résztvettem. Amit ezeken a konvenciókon láttam, hallottam és tapasztaltam, felbecsülhetetlen értéket jelent a számomra! Az egyszerű magyar vezetők és delegátusok, olyan segítő jószívűségről, üzleti érzékről, jövőbelátásról és érettségről tettek bizonyságot, hogy az mindenkor tiszteletet és megbecsülést parancsolt számomra. Sokan azt mondták, hogy az egyszerű magyar vezetők nem voltak diplomatikusak. Erre az a válaszom, hogy olvassa el mindenki azokat a nyilatkozatokat, amelyeket ezek az egyszerű vezető emberek adtak úgy az óhazai, mint az itteni újságoknak. Ennek dacára, ezek az egyszerű vezetők jól tudták azt, hogy “az emberi nagyság akkor igazi, ha pozitiv. Az igazi élet pedig az alkotó és teremtő élet!” Ezek az egyszerű vezetők az alkotással, a jövendőnek a kiépítésével foglalkoztak és áldozták oda idejüket, egyszerű tehetségüket és sokszor az egész életüket. Jól emlékszem, hogy már évtizedekkel ezelőtt, ott vibrált a szivekben a nagy magyar egyesületeknek az egyesítése. A Verhovay és a Bridgeporti Szövetség, a Rákóczi és a Bridgeporti Szövetség, többször próbált egyesülni. Akkor látszólag nem sikerült. Az elvetett mag azonban nem pusztult el, hanem lassan fejlődött és ma már az amerikai magyarság örömére egyesült a Verhovay és a Rákóczi a William Penn Fraternal Association uj név alatt. Én mindig hive voltam és hive vagyok ma is a magyar-erők egyesítésének! Különösen szükség van az erők egyesítésére most, amikor az amerikai magyarság is elérkezett az “átmeneti korszakhoz”. Uj magyarok már nem jönnek olyan nagy számban, hogy a régi amerikai magyar életünket visszavarázsolhatnánk velük együtt. Gyermekeink — természetszerűleg — már amerikaiak. Ha azt akarjuk, hogy elődeink alkotásai megmaradjanak, akkor egyesülnünk kell, mert az egyesült és igy nagyobb csoport, tovább fogja tudni megőrizni azokat az eszméket, kincseket és értékeket, amelyekért elődeink lelkesedtek, verejtékeztek és sok-sok áldozatot hoztak. A Verhovay és a Rákóczi egyletek, illetve a William Penn Fraternal Association volt és jelenlegi tisztviselőinek, vezetőinek és tagságának őszinte szívből jövő gratulációimat küldöm. Az Evangéliumi és Református Egyház Magyar Egyházkerülete nevében, mint annak jelenlegi elnöke, Isten gazdag áldását kérem a William Penn Fraternal Association tisztviselőire, vezetőire, tagságára és a további nemes munkára ! Magyaros és tagtestvéri szerettei, Böszörményi M. István A Magyar Egyházkerület elnöke Mint ahogy a betlehemi csillag vonta magára a bölcsek figyelmét egykoron, úgy összpontosul ma az egész fraternális világ figyelme, a pittsburghi csillagra, ahol most született meg a Williám Penn Fi’aternális Egyesület. A közelmúltban a Verhovay és a Rákóczi Egyesület közös akarattal “William Penn Fraternális Egyesület” uj neve alatt egyesültek, megalkotva evvel az amerikai magyarság legnagyobb fraternális szervezetét. A “Verhovay”, — ahogyan mi családiasán ismerjük magunk között, — alapításának 70-ik esztendejéhez érkezett. Talán nincsen senki közöttünk, akinek ne lett volna valamilyen személyes kapcsolata a Verhovayhoz. Ismerjük gazdag és áldásos történetét, munkáját, melyet tagjainak érdekében fejtett ki a hosszú esztendők alatt. Ugyanígy a Rákóczi Segélyző Egyesület is, 1888-tól fogva szolgálta becsületben tagjait és ott volt mindenütt és mindenben, ahol segitő kezére szükség mutatkozott. Amikor most ez a két, nagyszerű múltú fraternális egyesület uj név alatt folytatja áldásos munkáját, találóbb és jobb nevet nem választhatott volna a William Penn nevénél. Mindannyian tudjuk William Pennről, hogy egyenes, egyszerű és tiszta lélek Volt. Emlékezünk szavaira az indián főnökökhöz: “Mindannyian egyformák vagyunk barátaim, testvérek: és éppen ezért nem történhet részrehajlás se a mi se a ti oldalatokon. Mindent, ami közöttünk történik a felebaráti szeretet diktálja.” A két egyesület életében ezek az eszmék nemcsak szavak voltak, de hosszú évtizedeken át gyakorolt valóságos élet. JOSEPH J. PORTA Talán egy imádság fejezi ki legjobban a tagok és tisztséget viselők örök hitét: “Mennyei Atyánk! add, hogy ennek az uj testvérsegitő egyesületnek ajtai mindenkor nyitva legyenek azok előtt, akik emberségességet és megértést keresnek vagy szükséget szenvednek és szomjuhoznak a szeretetre. De engedd meg Istenünk, hogy ugyanezek az ajtók ki tudjanak zárni minden szeretetlenséget, önzést és gyűlöletet. Legyen ez az egyesület szélid ott, ahol gyógyítani kell, de tudjon sziklaszilárdan visszavágni az egyenetlenkedőkre, gonoszságra .. . Atyánk! add, hogy ajtainkon keresztül a szeretet és megértés légkörében sok lélek ösmerje fel azt a keskeny ösvényt, mely a Te örökkévaló Országodba vezet”. A Pennsylvaniai Fraternális Kongresszus határtalanul büszke és szerencsésnek érzi magát, hogy az uj William Penn Fraternális Egyesületet tagjának nevezheti. Szivbőljövő, őszinte gratulációmat küldöm a William Penn nagy családjának. Teljenek meg a történelem arany könyvei testvéri munkásságotok drága betűivel, hogy jótetteitek emléke tanulságul megmaradhasson az időknek végezetéig. JOSEPH J. PORTA (s.k.) A Pennsylvaniai Fraternális Kongresszus elnöke.----------'**5?*-'---------- \ A KEDÉLYES TAXIHAJTÓ Egy pittsburghi taxihajtó szabályellenesen hajtott, de a közlekedési rendőr hamarosan lefülelte. Hiába próbálta mentegetni magát és hiába veszekedett a rendőrrel, be kellett hajtani a rendőrségre. Mikor megérkeztek oda, a kocsis 60 centet fizettetett a rendőrrel, amiért kocsin vitte be. De a kedélyes kocsis nem soká nevethetett a bajusza alá, ha ugyan volt neki, mert a rendőrbiró 10 dollárra büntette meg. Rögtön elment a kedve a nevetéstől. POCAHONTÁS Az Amerikai Magyar Református Egyesület “Hungarica Americana” sorozatában jelent meg október havában Szabó László windberi lelkipásztornak legújabb könyve: Pocahontas. Aki ismeri Szabó László kőkeményeit régebbről, annak nem kell az ö tehetségéről, tollának klasszikus erejéről, az Ő géniuszáról Írnunk. Azoknak viszont, akik nem ismernék, — különösen az újabban Amerikába vándoroltaknak, — őszinte szivvel ajánljuk, sőt mondhatjuk úgy is, hogy szükségesnek látnánk, hogy minden magyar, aki hazája kultúráját szereti, becsüli, irodalmának fejlődésével lépést tart, — Szabó Lászlót ismernie kell. Arany János klasszikus mélysége, Petőfi nyíltsága, közvetlensége és Tompa palást-ize csodálatosan egybeszürve jelentkezik Szabó László költészetében. Legújabb könyvének cinre a régi indián rege főszereplőjének neve: Pocahontas. Nyolc énekre oszlik a hatalmas költemény, melyben minden ének tökéletesen simul a másikba harmonikus, szép részletekkel. Művészi erővel, lehelletfinom árnyalatokkal festi elénk a költeményben a rege szereplőit s nragasztositja női ideállá Pocahontast. Aki szereti a romlatlan, tiszta, klasszikus magyar nyelvezetet, végtelen élvezettel fogja olvasni a könyvet. Reméljük, hogy a magyar olvasóközönség megrendeléseivel felkeresi a szei-zőt. (Rév. Ladislaus Szabó. 404 Somerset Ave., Windber, Pa.) Ugyanitt szeretnénk gratulálni az Amerikai Magyar Református Egyesületnek a “Hungarica Americana” sorozatért. Bizony nagyon szegények vagyunk Magyar-Amerikában uj irodalmi értékű könyvekben, éppen azért nem nézhetjük el egy-egy mestermű megjelenését anélkül, hogy őszintén ne gratulálnánk hozzá. J*
