William Penn, 1956 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1956-02-01 / 2. szám
8-IK OLDAL William Penn 1956. február 1. PITTSBURGH VÁROS POLGÁRMESTERE DAVID D. LAWRENCE CITY OF PITTSBURGH William Penn Fraternal Association 4.36 Fourth Avenue Pittsburgh 19, Pennsylvania Gentlemens I am happy to have been asked to write a brief message in this, the Jubilee issue of the William Penn publication. I am well aware of the role the fraternal organizations have played in helping the millions of people who came to this country from various other nations. These organizations helped new Americans first to become acclimated to their new land, to feel that they too belonged. In recent years, with their growing needs, the role has shifted somewhat. Now one of the principal functions of the fraternal organizations is as a repository for the cultural contrihitions the various people brought to America. We all recognize that each national group has brought to the mainstreem of American life some culturel heritage which is valuable and worth preserving- here. And we are all proud of the part these people have taken in enriching the America we love and cherish. The move to merge two of the oldest fraternal associations which has been accomplished under the "William Fenn" banner will bolster the service the separate organizations rendered to their members for many years. As you publish this Jubilee edition, I am happy to extend to all of you my congratulations upon your success and my best wishes for a bright and useful future. truly yours, MAYOR Uraim! örömmel teszek eleget kívánságuknak, hogy a William Penn hivatalos lapjának jubileumi számába pár üdvözlő sort Írjak. Nagyon jól tudom, hogy a fraternális egyesületek milyen nagy szerepet játszottak az embermilliók életében, akik ebbe az Uj Hazába vándoroltak. Ezek az Egyesületek voltak elsősorban azok, amik hozzásegítették a fiatal amerikásokat, hogy az uj földben otthonukat lássák és megéreztették velük, hogy van valami amihez tartoznak. A későbbi években szerepük uj területekre tolódott át. Ma a fraternális egyesületek főszerepe az, hogy tárházaiul szolgáljanak annak a sokföldről jött kultúrának, amivel az idejöttek hozzájárultak Amerikához. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy mindenegyes nemzetiségi csoport hozott magával Amerika számára valami értékeset és megőrzendőt ősi kultúrájából. És büszkék vagyunk arra a hozzájárulásra, ami szeretett Amerikai hazánkat gazdagabbá tette. A két legnagyobb fraternális szervezet egyesülése a William Penn zászlaja alatt lehetővé teszi, hogy megsokszorozódjon az a segítő munka, amivel a két egyesület külön-külön szolgálta tagságát annyi éven át. Ennek a jubileumi számnak megjelenése alkalmából szerencsekivánataimat fejezem ki eddigi sikereik felett és melegen kívánok egy még fényesebb és eredményesebb jövőt. Tisztelő hívük David L. Lawrence (s.k.) polgármester KIVONAT EGY ABAUJ MEGYÉBŐL ÉRKEZETT LEVÉLBŐL ... A mi életünket nem lehet emberinek számítani, mert rongyosak vagyunk és mezítláb járunk cipő hiányában. Egész éven egy deka húst nem láttunk és sorsunk továbbra is kilátástalan. Reméljük tetszenek hallgatni a rádiót olyan oldalon, hogy ebből sorsunkat megértsék. Négyen dolgozunk, de tessék elhinni, egy ruhára nem jut, mert mindent elvisz a kommunista párt, pedig mi csak szegény földműves emberek voltunk mindig, de ilyen nyomorúságban soha nem éltünk . (Amerikai Magyar Katolikus Liga Tudositójából). BARATSAG, JELLEM ES ÉRDEK Irta: REMÉNYI JÓZSEF, egyetemi tanár Nehány órával halála előtt egy nagy francia tudóstól azt kérdezték, hogy mi volt életének legjelentősebb eseménye. Alig hallatóan, de az értelem tisztaságával ezt suttogta: “Két jó barátom volt.” — Amikor ezt a történetet olvastam, a keserűség in- ■ dulata fogott el; valaki, aki használt embertársainak, a szeretet világában csupán két jó barátot kapott a sorstól. A marakodó, vitatkozó, kegyetlen életben eredményszámba megy-e, hogy a társadalom emberséges tagja két jó barátra hivatkozhatik? Persze, pajtásokban nem volt hiány s azokban sem, akik szivarját szívták, borát élvezték, vendégszeretetét magasztalták. S aztán arra gondoltam, hogy ősidők óta hány kiváló szellem foglalkozott a barátság lényegével s hogy a szavakkal, ököllel, fegyverrel s haszonnal vagdalkozó halandók körében, az önzés piszkával telehintett emberi szinten, az erény szépségét és megbízhatóságát, amely egyértelmű a barátsággal, csakugyan megkell becsülni. Mennyivel könnyebb hűtlennek lenni, mint hűségesnek! Mennyien vannak, akiknek lelke sohasem setét a szégyentől, noha ígéretüket megszegték, vagy, mert képmutatók. Mennyi a harsogó nyájaskodás! Nem véletlen, hogy a William Penn Frateimal Association alapításának hetvenedik évfordulója alkalmával a barátság elvére utalva méltatom ennek az események fontosságát. Egy ismert európai ir’ó szerint, ha nincsen civilizált felelősségtudat szivünkben, akkor sehol sincsen. Mindaz, ami az emberi érintkezés szempontjából vonzó, mindaz, ami meleg s közvetlen, a szeretet gazdagságában gyökeredzik. Igaz, hogy a fajok, nemzetek, társadalmi rétegek és egyének életében az erőszak, a hatalomra törekvő lelkiismeretlen akarat döntő szerepet játszik. De, ha a pusztán hasznossági cél törvényszerűség lesz olyannyira, hogy a rokonszenvet és önzetlenséget kiűzi a lehetőségek köréből, akkor beigazoltnak látjuk a római bölcsnek azt a kijelentését, hogy az ember embertársának farkasa. Sajnos túlsók emberi élet természetét kizárólag ez a könyörtelen szempont határozza meg, amit a magam nyelvén könyökfilozófiának neveznék. Tulsokan megelékszenek a jóság frázisaival és szinvakok, siketek a jóság tényének jelenlétében. S mindebből következik, hogy az igazi barátság valóban rendkívüli teljesítmény s a barátság utján lélekké hasonult ember jellemének érvényesítésével tartalmat ad végzetének akkor is, ha az elkerülhetetlen érdek keretén belül teljesiti egyéni s kollektiv kötelességét. Az embert ész a szív közreműködése nélkül hideg . szolgája az érdeknek. Mint ahogy élettani működésűnk elképzelhetetlen a szív tevékenysége nélkül, szociális és gazdasági rendeltetésünk sem mellőzheti a szív jelképével összefüggő szeretetet. Meggyőződésem, hogy a hetven esztendő folyamán ennek a nagy amerikai magyar betegsegélyző és biztosítási szövetségnek nagysikerű munkáját a barátság, jellem és érdek összhangja tette lehetővé. A társközösség princípiumát a baráti szellem elmélyítette;'az irányításhoz s kooperációhoz szükséges ismeretek megszerzését a baráti szellem segítette; a szövetség létfenntartásának feltételeit s a változással j.áró követelményeket a baráti szellem kellő távlatba hozta, megéíttetve az adottságokat a sokszor bonyolult feladatok pillanatában. Az irányítók és a tagok jelleme nem mondott ellent a szövetség érdekeinek; a barátság szelleme hasznossági szempontból is célravezetőnek bizonyult. HIVATALOS ÉRTESITES Tagtársainknak szives tudomására hozzuk, hogy Egyesületünk uj alapszabálya elkészült s az fiókjaink ügykezelőjénél, valamint osztályaink titkárainál rövidesen kapható lesz. Az Alapszabályból készséggel küldünk azonban egyenesen tagtársaink címére is, ha központi hivatalunktól kéri, feltüntetve levelében, hogy mind a két nyelven, vagy csak angol, csak magyar nyelvű példányt szeretne. • Tagtársi tisztelettel Stelkovics Albert Központi titkár
