William Penn, 1956 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1956-02-01 / 2. szám
1956. február 1. William Penn 7-IK OLDAL AZ ALAPÍTOK erkölcsi tokeje Nagy emberi alkotásokra sokféle érzés indíthatja az embert, vagy az egyesületeket. Az egyik legnemesebb rugó, ha valaki a szenvedőkön, a bajbajutottakon igyekszik segíteni. A William Penn Fraternal Association neve mögött rejtőző magyar egyesületeink lelki rugói között ezt az indítékot nemcsak megtaláljuk, de bizonyossággal állíthatjuk, hogy ez volt a szive, létének kiindulópontja, azután pedig életének eddigi tartalma is. Az egyesület belső eszmei tartalma olyan értékeknek tudatos, vagy tudatalatti csiráit rejtette magábajh, amelyek az elgondolást életképessé és maradandóvá tették. Mivel magyar embfcrek kezdeményezése volt, bennünket ennek tudata külön örömmel és büszkeséggel tölt el. Az alapítók érdemeinek elismerésére legalább néhány mondatban óhajtok rámutatni azoknak az erőknek és képességeknek a megcsillogtatásával, amelyek ezekben az emberekben, ha csak valamennyire is mélyebbre hatolunk, röktön felismerhetőkké válnak. VOLT BENNÜNK PRÓFÉTAI MEGLÁTÁS. A próféta nem jövendőt jósól, hanem belelát a jövőbe s tudja, hogy melyik út vezet a veszedelem és pusztulás felé, de ugyanakkor látja a helyes utat is, mely jövőt és biztonságot jelent. A kor emberei ezt sokszor nem tudják felfogni s a prófétai érzékkel megáldottak sokszor ezért kerülnek ellentétbe, vitába, sőt harcba is azokkal, akik csak a jelen érdekeit tudják értékelni. VOLT BENNÜK AZ IRGALMAS SAMARITÁNUS LELKÉBŐL is, amelyik a munkában megroppant ember sanyarú állapotát magáévá tudta tenni. Ez a lelkiség sorolta be az utszélen hagyottak sorába az özvegyeket és árvákat, akiknek nemcsak sebeit kötözgette be, hanem a szükség kenyerét is asztalukra tette. S ennek értékéből semmit sem von le az a tény, hogy a maguk egyéni sorsát is védeni akarták az öregség lombot fosztó őszi zivatarától. VOLT BENNÜK JÓZAN ÉRZÉK ÉS BÖLCS GAZDASÁGI ELKÉPZELŐ ERŐ ahhoz, hogy az összeguruló centekből segítő hatalom váljék. A rideg számtan és szervezői képesség sokszor kénytelen elhalkitani a szív hangját, de az ut végén nyilvánvalóvá lesz, hogy csakis igy lehetett célhoz érni, csakis igy lehetett elkerülni, hogy a segitőkészség nemcsak óhaj maradt, hanem valósággá is lett. ÉS VOLT BENNÜK MAGYAR FAJTÁNK IRÁNTI SZERETET É S ÁLDOZATKÉSZSÉG kulturális céljaink támogatására is. A haszon falatjából jutott mindig egy darab olyan ügyekre is, amelyekből az összmagyarság kapott egyszer védelmet, máskor pedig pozitív támogatást is. Az amerikai lobogó mellett ezek az intézmények, melyek most közös nevezőre jutottak, mindig arra törekedtek, hogy a népek igazsága mellett a magyar nép sorsa se jusson feledésbe. Most amikor az egyesülés lehetőséget nyújt arra, hogy a múlt érdemei előtt hajtsunk zászlót, kívánjuk, hogy ezek a fentemlitett belső erők továbbra is fenntartó és megbecsült elvi irányai maradjanak az egyesületnek. Tartsa meg ezeket az erkölcsi értékeket s akkor megmarad ezután is egyrészt a fejlődés utján, másrészt pedig a szolgálat utján Ezzel egyúttal eleget tesz az í alapítók eredeti elgondolásának és szándékának is. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia nevében BRACHNA GÁBOR főesperes A BIZTOSÍTÁSSÁ!/ foglalkozó intézmények,, az elmúlt esztendő folyamán öt billió dollár értékű gyermekbiztositást adtak el. A gyermektóztositá.sok összege meghaladja a 22 billió dollárt. Kár, hagy ezekből a billiókból csak nehány millió jutott nekünk — Verhovayaknak. (MESE FELNŐTTEKNEK) Sok-sok telihold fogyott el azóta, Hogy a Tavasz-tündér a földre jött, Napsugarakból aranyszálat fonva Kék sátrat feszitett a völgy fölött. .. A medve, őz s az erdők minden népe Hódolni jött az uj tündér elébe. A Tavasz-tündér szórta ajándékát; Uj ruhát kapott minden kis virág, Zöld bársony fedte a domb rongyos hátát Tarka madárhad zengte uj dalát És szállt a híre szikláról-sziklára: — Tavaszt köszönt az erdők zord világa! — Elért a hir a föld barlang-szivébe, Hol tizenhárom vízcsepp álmodott Kik úgy vágytak a sötétből a fényre; Kezükbe vették hát a Holnapot.,. Lassan gördülve, egymást féltőn védve Elindultak a tavasz-keresésre. Mikor végre kiértek a napfényre Káprázó szemük utat keresett, A Tavasz-tündér mosolyogva nézte Az egymásba-fonódó cseppeket: — “Legyen hát néktek, amint álmodtátok És lássátok meg a szép Tavasz-országot!” — Nyílvesszőjével éles medret húzva Vezette őket a kövek között, Majd rálehelt a hegytetőn a hóra; Patak támadt a vizcseppek mögött És a kis patak elindult kacagva, Mohos sziklákat fürgén átugorva. Karcsú fenyők közt futott le a völgybe. Olvadt a hó ... a patak egyre nőtt. Az ei‘dők népe. elmaradt mögötte, Már elérte a virágos mezőt.. . A pár csepp vizből folyó lett azóta: “Allegheny”, — a Holnap Hordozója. Hogy meglassult a folyó gyors futása. A Tavasz-tündér ismét ott terem: — “A hegyen túl van országom határa, Haladsz tovább, — vagy visszatérsz velem? Nyár-országban a kis folyó kiszárad, Ha tovább mennél, adok utitársat!” — Visszafordulni! Ki gondolna arra! Minden cseppjével úgy vágyott tovább? ... S hogy feltűnt társa, a “Monongahela” Mindkettő várta a másik szavát. Tudták, érezték: együtt kell haladni, De ki olvad be — s ki fog megmaradni? — “Az én medrem ötven mérfölddel hosszabb!” • — “Az én vizemben sokkal több a hal!” — Közel kerültek, el-eltávolodtak (A két folyón ezért a sok kanyar.) A tündér végre ráunt a vitára, Szelíden igy szólt a két utitársra: — “A kézfogásban nincsen úr és szolga! Ha hiuságtok most közétek áll Mit számit majd a folyó büszke múltja, Ha nem folyó, — csak pusztuló mocsár !.,.. Megtartva minden értéket a múltból Legyen egy HARMADIK a két folyóból!’ — Acélnyilát leszúrta a határon; A két folyó itt egymásra talált S núnden vizcseppje, nemcsak tizenhárom Együtt viszi a Holnapot tovább... Múltjára büszkén hordja uj nevét: Ohio ő,... a “Nagy és Csodaszép” . .. * 5ií * Szép szavakból font köszöntők csokrába Odatűztem ma ezt a kis mesét, Halk meseszónak fénylő tanulsága Ragyogja be e napnak ünnepét... Világítson szent múltnak, jobb jövőnek S a Tizenhárom Bányász emlékének.
