William Penn, 1956 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1956-02-01 / 2. szám
S-ÍK OLD Al William Penn Bucsuzás Bencze Jánostól Ezekben a sorokban búcsúzik e lap szerkesztője Magyar Amerika egyleti és közéletének, köztiszteletnek és becsülésnek örvendő tagjától: Bencze Jánostól, a Verhovay Segély Egylet központi elnökétől, aki január elsejétől saját elhatározásából jól megérdemelt nyugalomba vonult és távozott az egyleti és közéleti tevékenységtől. Bencze Jánost 1929-ben a közbizalom a testület titkárául választotta, amit az akkori körülmények között áldozat volt bárkinek is elfogadni. Bencze János iránt a tagok körében az évek során határtalan bizalom épült fel, mert tudták róla, hogy hűséggel szolgálja tagtársait és aki igazi testvériségi szellemben intézte mindig hozzá fordult tagtársai ügyét. 1943-ban a közbizalom az elnöki székbe ültette és nyugodt, az előr'ehaladás évei következtek a Verhovay Segély Egyletre. Bencze János indította el 1953-ban a Rákóczi Segélyző Egylet és a Verhovay Segély Egylet egyesítésére irányuló tárgyalásokat, ő volt a kezdeményezője a két testület egyEzekben a sorokban búcsúzik e lap szerkesztője Magyar Amerika egyleti és közéletének két köztiszteletnek és becsülésnek örvendő tagjától: Bencze Jánostól, a Verhovay Segély Egylet központi elnökétől és Szalánczy János központi pénztárnoktól, akik január elsejétől saját elhatározásukból jól megérdemelt nyugalomba vonulnak és távoznak az egyleti és közéleti tevékenységtől. Bencze Jánossal e sorok szerény írója egészen friss amerikás korában 1923-ban találkozott először Pittsburghban, a Verhovay Segély Egylet konvencióján, amikor Newark, N. J. 70-ik fiókjának delegátusaként szerepelt. 1929-ben a közbizalom az akkor nagyon zilált viszonyok között volt testület titkárául választotta, amit az akkori körülmények között áldozat volt bárkinek is elfogadni—tudják ezt jól azok az öreg testvérek, akik már abban az időben is Verhovay tagok voltak, nem kell felelevenítenem az akkori nagyon szomorú eseményeket. Bencze János feladata lett visszaállítani a tagokban az egylet és a tisztviselők iránti bizalmat — és megvédeni az egyletet még nagyobb megrázkódtatásoktól akkor is, és 1931 ben is, amikor épen ő fedezte fel egyik hűtlen .tisztviselőtársa manipulációit. Bencze János iránt a tagok körében határtalan bizalom beolvadásának. Érdemkoszorujában mindvégig tündökölni fog élete nagy munkájának koronája: a William Penn Fraternális Egyesület. Most eltávozott a hosszú egyleti szolgálatból, hogy ami még hátra van neki az életből — azt szerető családja körében, nyugalmas, békés légkörben tölthesse. Bencze János nemcsak a szorosan vett működési "területén, az egyleti életben végzett nagyon hasznos munkát, de Magyar Amerika közéletében is. Évtizedek óta ott volt minden közérdekű megmozdulásunknál és dolgozott a köz javára. Most, amikor búcsút veszünk tőle úgy érzem, nemcsak a magam nevében tehetem ezt, de “Toledo” minden olvasója nevében is. Úgy érzem nemcsak a magam, de a “Toledo” minden olvasója nevében is kívánhatom neki, hogy még hosszú ideig éljen erőben és egészségben kedves családja körében és élvezhesse a nyugalom szép éveit. Dr. Farkas Géza “Toledo” ZUNK! épült fel, mert tudták róla, hogy tisztakezü ember, aki hűséggel szolgálja tagtársait és aki igazi testvériségi szellemben intézte mindig hozzá fordult tagtársai ügyét. 1943-ban a közbizalom az elnöki székbe ültette — és megint az a szerep jutott neki, hogy az akkori — nyilvánosságra sem hozott — események után a tagok megingott bizalmát tisztviselő társaival együtt helyre állítsa. És ez sikerült is. Nem érte megrázkódtatás az egyletet az 1943 évi elnök cserével kapcsolatban — és nyugodt évek következtek a Verhovay Segély Egyletben. Bencze János indította el 1953-ban a Rákóczi Segélyző Egylet és Verhovay Segély Egylet egyesítésére irányuló tárgyalásokat, ő volt a kezdeményezője a két testület egybeolvadásának — ha erről nem is sok szó esett, ott ahol ennek helye lett volna: a szeptemberi konvención. Most távozik a hosszú egyleti szolgálatból, — hogy ami még hátra van neki az életből — azt szerető családja körében nyugalmas, békés légkörben tölthesse. Bencze János nemcsak a szorosan vett működési területén, az egyleti életben végzett nagyon hasznos munkát, de Magyar Amerika közéletében is. Évtizedek óta ott volt minden közérdekű megmozdulásunknál és dolgozott a köz javára. Most, amikor búcsút veszünk tőle: úgy érzem nemcsak a magam nevében tehetem ezt, de a Magyar Bányászlap minden olvasója nevében is, mert hiszen Bencze Jánossal kevés olvasónk van, aki személyesen ne találkozott volna, aki ne is- I merné és tisztelné is őt. Úgy érzem nemcsak a magam, de a Magyar Bányászlap minden olvasója nevében, is kívánhatom neki, hogy még hosszú ideig éljen erőben és egészségben kedves családja körében és élvezhesse a nyugalom szép éveit. És búcsúznunk kell Szalánczy János központi pénztárnoktól is, aki Chicagóban volt az ottani magyar társadalomnak nagyon becsült tagja. A Verhovay Segély Egylet 96-ik fiókja küldte őt 1935-ben először Verhovay konvencióra — mely fióknál nagyszerű munkát végzett — főleg az ifjúsági vonalon. 1939-ben már igazgatóvá választották delegátus társai — és 1940-ben az igazgatóság Varga Mihály pénztárnok halála után a testület pénztárnokává választotta. Szalánczy Jánosban — nagyon jó embert választottak az igazgatók a pénztárnoki hivatal vezetőjévé — aki lelkiismeretes, pontos és hűséges munkásnak bizonyult és aki nem volt hajlandó szemet hunyni olyan jelenségeknél, melyeket ő károsnak tartott az egyletre. Szalánczy János nyitott szemekkel figyelt — és 1943-ban idejét látta, hogy bizonyos BENCZE Az amerikai magyarok egyleti életének s igy egyúttal az amerikai magyarságnak egy olyan jelentős hivatalt betöltött férfiáról Írunk a következő sorokban, akinek csak nevét kell leírnunk s azzal máris többet fejeztünk ki, mintha az ékesszólás minden jelzőjét sorolnánk fel. Ez a férfi Bencze János, akinek élete, munkássága s alkotásai egybefolynak az amerikai magyarság egy emberöltőt kitevő történelmével, kinek érdemeiről, munkakörének kitűnő betöltéséről nehéz olyan szavakat találni, mely teljesen kifejezné azt, hogy mily kiválóan szolgálta őszinte szivével, meg nem alkuvó becsületességével, hivatottságának erejével, lelkesedésének lángjával, egyéni jeles tulajdonságaival mindig és mindenben egyletét, a Verhovay Segély Egyletet s ugyanakkor az amerikai magyarságot s a tengerentúli magyar testvéreinek ügyét. Szive minden dobbanása egyletéért, egylete tagjaiért, azok javáért, I előrehaladásáért volt, vala| mint az amerikai magyarság j i ügyének felkarolásáért. Sohasem a maga egyéni ér! dekét, se egyesek érdekét nem J B Ú C S Ű 1956. február 1. visszásságot feltárjon az igazgatóság előtt — és ennek vége az akkori elnöknek a konvenció megnyitása előtti lemondása volt. Szalanczy János volt az, aki a Verhovay Segély Egylet vagyonát, értékpapír állományát olyan állapotba hozta, hogy manapság, amikor a biztosítási felügyeleti hatóságok azokat vizsgálják: a legnagyobb dicséret hangján emlékeznek meg a vagyon kezeléséről. Szalánczy János távozásakor komoly vagyoni állományt ad át utódjának. Nyugodtan, tiszta lélekkel vonul vissza a két központi tisztviselő — mert elmondhatják, hogy tehetségük javát adták szolgalati idejük alatt az egyletnek, a rájuk bízott feladatuknak legjobb tudásuk szerint megfeleltek — mindig azt nézték, mi a leghasznosabb tagtársaiknak. Szalánczy Jánostól is nemcsak a magam, de a Magyar Bányászlap családjának minden tagja nevében is búcsúzom, hiszen őt is nagyon sokan ismerik és becsülik lapunk olvasói közül és mindig tudták róla is, hogy minden cselekedetében a legfőbb szempont nála is a tagok érdeke volt. Őszinte szívvel kívánom neki is, magam és testvéri táborunk nevében is, hogy hosszú évekig élvezhesse szerető családja körében a nyugalom éveit. Fáy Fjsher Andor. “Magyar Bányászlap” JÁNOS szolgálta s egylete s az amerikai magyarság érzi szolgálatainak áldását és sikerét. Mindezekért most, amikor Bencze János, a Verhovay Segély Egylet központi elnöke saját elhatározásából 1956 január elsejével nyugalomba vonul s távozik, az egyleti és közéleti tevékenységtől, a legkedvesebb kötelességünknek tartjuk, hogy őszinte szivünkből búcsúzzunk e sorok utján tőle s lelkünk mélyéből fakadó érzéssel fejezzük ki azt a kívánságunkat, hogy a jó Isten áldása kisérje továbbra is lépteit, adjon úgy neki, mint kedves családjának hosszú életet és igazi boldogságot. Bencze Jánost, úgy mint tagtestvérei, egylete vezetősége úgy mi is mindig szivünkben kedves emlékként őrizzük meg. Nagyrabecsült jó barátunknak tekintettük, akit minden anyagi érdek nélkül őszintén szerettünk és tiszteltünk s az; hisszük igy érzett vele szemben a Verhovay Segély Egylet egész vezetősége és tagsága. Jutalmazza őt a Mindenható a megérdemelt boldogsággal. (Detroiti Újság)
