William Penn, 1956 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1956-10-03 / 10. szám
12-IK OLDAL 1956. október 3. William Penn WILLIAM PENN Testvériség» érzület William Pennben a fraternális, a testvériség) érzület egyik legfőbb Lép viselőjét tiszteljük. Pennsylvania igyarmatositása és megszervezése ennek a fraternális gondolatnak a jegyében történt Pennsylvania az első amerikai gyarmat, amelyet nem harccal, elnyomással, hanem békés testvériség! alapokon szervezett meg az alapító William Penn. Hogy a testvériség! gondolat erőteljesen élt benne, azt abból is látjuk, hogy az uf gyarmat fővárosát Philadelphiának, testvériségi szeretet városának nevezte el. A fraternális egyesületek, igy a William Penn nevét viselő testvériségi egyesület is, méltán tekinthet William Pennre, mint a fralernálizmus gondolatának első terjesztőjére és megvalósítójára. A névadó William Penn életének megrajzolása tehát, amely egyszersmind a testvéri szeretetnek, a fraternalizmusnak megvilágítása, érthetően fontos feladata a nevét viselő, egyesületnek, A fraternális gondolat terjesztői, Pennsylvania lakosai lelkesednek William Pennért, a quakerek viszont vallásfelekezetük alkotóját és vezérét látják henne, Azonban a tisztelet és csodálat mellett tárgyilagosság Is- kell ahhoz, hogy egy embernek az életrajzát megírjuk. Az életrajzírónak a dicséret és tisztelet mellett meg kell látnia az igazi, husból-vérből alkotott embert. Ha való képét akarjuk, nem szabad sem hősnek, *em szentnek bemutatni, hanem meg kell'látni az embert, nemcsak kiválóságával .hanem, hibáival is. William Penn korának: gyermeke volt, torának jó és rossz tulajdonságai egyformán megvoltak benne. Jellemében sok az ellenmondás, mert kora is tele kapkodással, erőszakkal, harccal. William- Perm derekasan kivette részét a kor küzdelmeiből és nagyban hozzájárult az uj, békésebb szellem kialakulásához a kővetkező időszakban. A kor azoknak a zavaroknak a kora, - amelyek a harmincéves háború befejeztével dúlták fel egész Angliát és forradalmakba^ sodorták. William Peronnak a harc jutott osztályrészül, melynek kimenetele egész életén át kétséges volt. Békés elveit csak a következő korszak vezette győzelemre az uj gyarmat, Pennsylvania felvirágzásával együtt. De ez a békés virágzás nem valósulhatott volna meg, ha William Penn élete nem lett volna a harcok hosszú sorozata. Az angol Reformáció. Anglikán Egyház Angliát, amióta mi ismerjük, mindig hatalmas vezető államnak ismerjük, amelynek tekintélye a világon igen nagy. Európai harcaiban époly döntő volt tekintélye, mint az ázsiai és az afrikai népek gyarmatosításában.. Úgy ismerjük Angliát, mint amely minden csatáját elvesztette, de minden háborúját az utolsó csatában- megnyerte. William Penn korában ez a hatalmas Anglia önmagával ♦weghasonlott kis ország volt, minden tekintély nélkül. Angliát ebben, a korban a francia XIV. Lajos kényekedve szerint az ujja körül forgatfia-tta, az angol király XIV. Lajostól «évi apanázst kapott. Még a kis Hollandia is, mikor felszabadult a spanyol uralom alól, hatalmasabb és gazdagabb volt Angliánál. Erre csak két példát hozok föl. Ruyter holland tengernagy hajóhadával egész Londonig tudott előrenyomulni az egyik háborúban. A másik példa, hogy II. Jakab letételét a trónról az angol parlament csak holland segítséggel tudta megvalósítani. A holland Orániai Vilmost kellett segítségül hivni, aki az angol király leányának, Máriának, férje volt. A reformáció a XVII. század elején, Erzsébet királynő uralkodása alatt jutott teljes győzelemre, amikor a királynő Stuart Máriát kivégeztette. Erzsébet halála után mégis Stuart Mária utódai szerezték meg a hatalmat azáltal, hogy az anglikán püspöki egyház vezető szerepét elismerték. A Stuart uralkodóház ekkor az anglikán egyház vezetője lett. Úgy látszott, hogy a hatalom szilárdan áll mind az angol egyház, mind a Stuart királyok kezében. A nép a reformációnak ezzel az autokrata változatával szemben csalódottnak érezte magát. Mig az anglikán egyház erősen ragasztodott a régi szertartásokhoz, a nép ezt pazarlásnak tekintette. Az angol tömegek úgy látták, hogy ők ki vannak semmizve, mert a vallási dolgokban ezentúl sem volt semmi szavuk és a régi szertartások is megtartották régi fényüket. így éles ellentét fejlődött ki az anglikán egyház ellen a puritánok részéről. Ahogy az előző korszakban az angol egyház elvetette a pápai befolyást, most a puritánok épugy fellázadtak az anglikán püspöki kar befolyása ellen. A tömegek a püspöki hatalom csorbítását kívánták, egyszerű szertartásokat és szigorú erkölcsi életet követeltek. A puritánok nagy szerepet visznek az egész korszakban és kivándorló tömegei megalakítják a newenglandi gyarmatokat is. Vallási és erkölcsi felfogásuk emlékeztet és sokban egyezik is a magyar reformátusokéval, főleg a predestináció hangoztatásában. A puritánok tudni sem akartak a püspökökről és az udvar feslett életével szemben szigorú erkölcsöket követelnek. Ellene voltak a cifra ruháknak és elitéltek minden zajos mulatságot, igy a színházat is. Dísztelen fekete ruhákban jártak és a vasárnapot szigorúan betartották. A vallási ellentét anglikánok és puritánok közt egyre fokozódott és politikai térre is átcsapott. A királypárti anglikánok és az udvar léha, kiesapongó és fényűző világa mindenben elősegítette a Stuart királyokat. hogy kényük-kedvül: szerint uralkodjanak. Ezzel szemben a puritán tömegek, a nép körömszakadtáig harcolt e törekvések ellen és képviselőira, a parlamentre támaszkodott. így keletkezett az anglikán-puritán ellentétből a nép, a parlament harca az abszolút királyság ellen. A harmincéves háború tartama alatt Anglia is részt vett abban egy ideig, a csehországi harcokban. A hadi kiadások szaporodtak. A parlament teljes erővel ellenezte az adóemelést a flotta céljaira és támadta az udvar pazarló életmódját. Király és parlament ellentéte mind jobban kiéleződött, a parlament mind hatalmasabb lett a királlyal szemben. Oliver Cromwell puritán hadsereget szervezett. Hosszú harcok után végül is Cromwell kerekedett fölül. Négy évi harc után I. Károly hatalma a nasebyi csatában végleg megtörött A királyt 1649 januárjában, nem egész egy évvel a harmincéves háború után kivégezték. Anglia köztársaság lett Cromwell vezetésével. A forradalmi érzésű puritánok azonban jobb katonák voltak, mint politikusok és tizenegy évi köztársasági kormányzat után, 1660-ben, a lefejezett király fia, II. Károly visszanyerte trónját. Vele együtt az anglikánok is győzelmet arattak a puritánok felett és a politikai ellentét király és nép között még jobban kiéleződött és a puritánok üldözésére vezetett. II. Károly uralma (1660-1685) semmi egyebet nem hozott, mint az elnyomó rendszabályok hosszú sorozatát és újabb vallási üldözéseket. Az üldözés most már nemcsak a puritánok ellen indult meg, hanem a kisebb vallásfelekezetekkel, igy a quakerekkel és a kisebbségben levő katolikusokkal szemben is. A harc eszközeiben egyik fél seni válogatott. A napról-napra változó helyzethez képest az egyének szélkakas politikát folytattak, hogy fennmaradjanak. Ez a folytonos köpönyegforgatás természetesen a kor erkölcseinek rovására megy. Oly tetteket, amelyeket ma erősen elitélünk, abban a lázongó korban fel se vettek. Annál inkább kiemelkedik e romlott háttér sötétjéből William Penn jelleme, aki nemcsak körömszakadtaig védelmezte quaker elveit az üldözések alatt is, hanem barátaihoz mind végig hiven ragaszkodott, és nyíltan kiáll mellettük a bajban, mint ahogy támogatta őket akkor is, mikor jól ment dolguk. Említsük meg itt főhibáját is. Ha óriási pénzeket is tudott összegyűjteni, a pénzzel bánni nem tudott. Igaz, hogy politikai és vallási kérdésekben a befolyásos udvari emberek megvesztegetésére igen sokat kellett költenie, hogy quaker hittársait megvédje. Ezenkívül pereskedései miatt is állandóan ott kellett lennie a tűznél. Az udvarban csaknem mindennapos vendégnek kellett lennie, és ott semmit sem tudott volna elérni, ha nem öltözött volna drága udvari ruhákba és nem szórta volna a pénzt két kézzel, amint azt egy gazdag, befolyásos embertől elvárták. De nemcsak ez a pazarlás döntötte őt anyagi zavarok közé, hanem az is baj volt ,hogy túlságosan bízott az emberek becsületességében és alkalmazottai, barátai elül-hátul becsapták, meglopták. Az is sok pénzt emésztett föl, hogy Pennsylvania főtisztviselőit a sajátjából és nem állami adókból fizette. Ezekután érthető, hogy végül is mindinkább adósságokba keveredett, főleg Pennsylvania miatt, igy késő öregkorára az adósok börtönébe került és csak nagy nehezen tudott a hitelezőkkel kiegyezni. Az udvarban élő embernek pazarlásai, fényűző élete ellentétben áll a quaker egyszerűséggel, de hát durva fekete ruhában, nagykarimáju kalapjával nem igen juthatott volna be az udvarba, a pártfogók társaságába, akik ki tudták szabadítani az üldözött quakeretot a börtönből. Nem kell azért azt hinnünk, hogy ő behódolt az udvarnak és quaker testvéreit elhanyagolta volna. Állandóan megjelent a quaker gyülekezeteken, 6 maga prédikált is nekik; pedig ez mennyire veszedelmes volt, hiszen a gyülekezetei a király emberei feloszlattak, a gyülekezetben levő quakereket összefogdosták és börtönbe vetették, ő maga is hitvallást tett quaker hite mellett és maga is éveket töltött a börtönben hitvallása miatt . Sikereit és kudarcait a kor zavarossága teszi érthetővé. William Penn látta, hogy a Stuart király visszahívása után a Stuartok uralma biztos. Látta, hogy II. Károljr erős kézzel tartja a gyeplüket; barátságba jut a király testvérével, a Yorki herceggel. (New York városa a Yorki herceg után van elnevezve, amely neki királyi birtoka volt). Barátja marad akkor is, mikor II. Jakab néven kerül a trónra. Becsületére válik, hogy mikor az udvaroncok sietnek az uj nap, Orániai Vilmos holland államfő felé tekinteni, letéve a királyságról II. Jakabot, William Penn a király barátja marad száműzetésében is és ebből semmi titkot nem csinál Orániai Vilmos előtt sem. Ez is rontotta tekintélyét, sokkal jobban járt volna, ha behódol az uj királynak. Barátját mégsem hagyta el. így történik, hogy öregkorára tekintélye Angliában hanyatlik és az adósok börtönéből kiszabadulva Pennsylvania eladására gondol. Közben azonban agyvérzést kap, ami az eladást meghiúsítja. így felesége és fia, Thomas kivárhatják az idők változását. Vilmos uralkodása után Anna királynő lép az angol trónra, Békés, virágzó korszak következik mind Angliában, mind Pennsylvaniában. A gyarmat megmarad a család kezében és Amerika legvirágzóbb gyarmata lesz a forradalom előtt. Ezt a virágzást azonban William Penn nem érte meg. Az ő élete az üldözés és pereskedések közt kellett, hogy lefolyjon. William Penn arcmásai. A quakerek túlságosan világinak tekintették, ha valaki megfestette arcképét. Elitélték ezt a világi hiúságot. így William Penn nem volt hajlandó ülni egy festőnek, hogy megfesse arcképét. Ezért érthető, hogy teljesen hiteles arckép nem maradt róla. Ami képmás maradt róla, azt a festők emlékezetből festették. Az ilyen emlékezetből festett képeknél, főleg ha a festő barátja annak, akit az arckép ábrázol, helye marad a képzeletnek. A festő hajlandó az arcképet szebbnek festeni, mint amilyen az, akit a festmény ábrázol. Ilyen emlékezetből festett, megszépített arckép maradt ránk egy Place nevű festőtől 1674-ből, amely William Pennt fiatalembernek rajzolja páncélban, nyakán csipkedisszel, tehát még mint udvari embert. Az arc rózsaszínű, mint minden arcképnél abban a korban. Mélabusan tekint maga elé, koraérett ifjúnak látszik. Szeméből akaraterő sugárzik. Sem humor, sem ravaszság nem látszik a képről. El lehet képzelni, hogy a kép a kor egyik kimagasló egyéniségét ábrázolja. Hiven jellemzi a kép az éleslátás hiányát is William Pennben, aki hisz minden emberben. De nincs benne semmi vallási komorság, semmi savanyúság. John Hall metszetet készített William Pennről, melyből több példány is maradt. Bevan, mint quaker, valószínűleg szépítette az igazságot, de azt is mutatja a metszet, hogy William Pennnek hegyes orra volt. Ezt a hegyes orrt Penn más képein is láthatjuk. Arckifejezése türelmesnek látszik, de az üldözések alatt valóban meg is mutatta béketürését. Hemskirck, német quaker metszete William Penn-t és a quaker vallásfelekezet alapitóját, George Fox-ot egy quaker gyülekezetben ábrázolja, A gyülekezetben épen egy nő beszél lelkes kézmozdulatokkal. A hallgátóság hangulatát (a metszetkészitő magát is a hallgatóság között ábrázolja) inkább szatirizálja. Fox képe erősen kidomborodik, amint alacsony termetével a díszesebb ruháju, magas William Penn mellett áll. Maga William Penn jobblábát a dobogó szélére teszi. Díszesebb ruhája, határozott arckifejezése mutatja, hogy erős akaratú vezérember. Ami William Penn termetét illeti, ebben a források eltérnek egymástól. Némelyek magasnak, mások alacsonynak mondják. A metszetről Ítélve inkább magas lehetett, jól megtermett testtel, aki már tokát is eresztett. Hegyes orra ezen a metszeten is feltűnik. A philadelphiai városház ormán ott áll William Penn szobra és a város sok részéből jól lehet látni. A szobrász sok gondot fordított különösen William Penn ruhájára. A szobor inkább az udvaronc gavallért ábrázolja Pennben, mint a quakert. A derekán kardot visel. Teljesen képzeletbeli Penn arcképe a hires West festményen, amely az angol-indián egyezmény megkötését ábrázolja. (Folytatása következik)
