William Penn, 1956 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1956-09-05 / 9. szám

nenn Az egyesült VERHOVAYAK LAPJA és RÁKÓCZI SZEMLE AZ ÚJVILÁG MAGYARSÁGÁNAK LEGNAGYOBB MEGJELENŐ LAPJA ¥oL XXXIX. 1956 SZEPTEMBER 5. 51 NUMBER 9. MEGINDULT A KÉSZÜLŐDÉS KÖSZÖNTÉS Lapunk múlt havi számá­ban már hírül adtuk, hogy a jövő esztendőben, Dayton, Ohtoban rendezzük meg Or­szágos Kugliversenyünket és a Testvériség Napjait. 1957. má­jus 25-26, szombat és vasár­nap, ezen a két napon fog le­folyni ez a nevezetes eGemény. Nincs kétségünk aziránt, hogy tagjainknak nagyrésze örömmel veszi tudomásul, hogy az Országos Sportbizott­ság választása, melyet Igazga­tóságunk jóváhagyott, Dayton, Ohiora, erre a jól ismert és vendégszeretetéről hires város­ra euett. Nem könnyű dolog elhatároz­ni azt, hogy melyik város len­ne legalkalmasabb erre a cél­ra. Figyelembe kell venni a vá­ros fekvését, ottani tagjaink­nak a számát, a kugli verseny megtartására alkalmas pályát valamint az elszállásolási le­hetőségeket. Dayton, Ohioban két nagy fiókunk működik hosszú évek óta a 249-ik V. és a 139-ik R. mindkét fiók élénk társadal­mi tevékenységével a daytoni magyarság közbecsülését viv­­ta ki. A National Bowling Lanes nagyszerű, modern pá­­lyáji, a minden tekintetben modern Hotel Dayton-Biltmore — ahol főhadiszállásunk lesz — biztosítékot jelentenek szá­munkra. Elérkezett az ideje annak, hogy kuglizóink mennél előbb tegyék meg a szükséges lépése­ket, hogy a jövő év májusában tartandó országos versenyen ott lehessenek. Induljon meg mennél előbb a csapat tevé­kenysége, hogy azután alapos felkészültséggel nézhessenek az országos verseny elé. Az Or­szágos Végrehajtó Bizottság, Igazgatóságunk jóváhagyásá­val azon igyekszik, hogy min­den esztendőben jobb, nagyobb és sikeresebb versenyt rendez­zen és vezessen le. Minden le­hetőt elkövet a Bizottság en­nek érdekében. A siker ezen a téren azonban csak úgy érhe­tő el, ha a játékosok, csapatok és ligák mindegyike osztozik a felelősség kérdésében s ki-ki megteszi a magáét. MENNÉL ELŐBB kezdődjön meg tehát az egész szezonra szóló pro­gram megállapítása s ennek keretében a RENDSZERES kuglizás mert csak ez tudja le­kötni a játékosok érdeklődését és figyelmét. Ha valamelyik fióknak még nincs “tenpin” kuglizó csapa­ta s azt szeretné megszervezni, jól teszi ha a szükséges felvilá­gosítást városa “Bowling As­­sociation”-nél szerzi be. Az American Bowling Congress­­nek minden városban ez a fi­ókja. Nincs olyan városa Ame­rikának, ahol ne lenne egy ilyen City Bowling Association, melynek egyik legfontosabb feladata, hogy segítséget nyújt­son kuglizó csapatok és ligák megalakításában. Ha a fióknak csak egy osapata van és ez a csapat szeretne a ligában ját­szani, szintén ehhez a szerve­zethez kell fordulni. Bármely kuglipálya tulajdonosa készsé­gei meg adja a helybeli City Bowling Association címét. Az idő sasszárnyakon repül s annak múlását nem lehet megállítani. Éppen ezért na­gyon fontos az, hogy a ősapa­­tők megszervezésével ne kés­sünk. Nagyszámmal vannak olyan fiókjaink, különösen az egyesülés megtörténte óta, ahol nincsenek még kuglizó csapatok. Kívánatos lenne, ha a jövő évi versenyünkön min­den eddiginél több csapat ven­ne részt. Bátran merjük állí­tani, hogy nagyon kevés kivé­tellel minden fióknál meg le­het szervezni, ha nem több, legalább egy csapatot. Nem kell ehhez semmi más, csak egy kis jóakarat. Kérésünk kü­lön is szól azokhoz a munka­társainkhoz, akik R. fiókjaink ügyeit intézik. Hassanak oda, hogy a kuglizás nemes sport­ját honosítsák meg tagjaik kö­rében. Úgy lenne szép, az len­ne kívánatos, ha az 1957-es Országos Kuglizóversenyen és az avval kapcsolatban tartott Testvériségi Napokon, a V. fió­kok mellett nagy számmal len­nének ott az R. fiókok képvi­selői is, evvel is bizonyságát szolgáltatva annak, hogy a William Penn Fraternális Egyesület sport tevékenységé­ből, testvéries megértéssel mél­tó részt kérnek. * »£ * Dayton, Ohioban jelenik (Folytatás a 15-ik oldalon) Szives szeretettel köszöntjük Igazgatóságunk tagjait, akik szeptember 10-én, hétfőn kez­dik meg őszi gyűlésüket. Min­den esztendőben kétszer, ta­vasszal és ősszel jön össze Egyesületünk Igazgatósága, Egyesületünk — nagygyűlések közötti időszakokban — leg­főbb kormányzó szerve, hogy elsősorban átvizsgálja az esz­tendő első felének teljesítmé­nyeit, megállapítsa, hogy a központi tisztviselők miként sáfárkodtak a rájukbizottak­­kal. Igazgatóságunk feladata teljes joggal intézkedni az Egyesület jólétét illető ügyek­ben és rendelkezni az Egyesü­let befektetései felett. Már most egész természetes az, hogy nincs az Egyesületünk működésének egyetlen egy ré­sze sem, amely ne függne szo­rosan össze annak jólétével. Minden intézkedésünk, minden határozatunk meghozatalánál figyelembe kell vennünk azt, hogy milyen mértékben szol­gáljuk avval Egyesületünk jó­létét, haladását és fejlődését. Nem egy asetben, ha csak szi­vünkre kellene hallgatni, más­ként szólna a határozat. A tör­vény azonban megköti a ke­zünket s éppen ezért meg kell találnunk az arany középutat s olyan határozatot kell hoz­nunk, amellyel legjobban szol­gáljuk Egyesületünk előrehala­dását és fejlődését. Igazgatóságunk elé kerülnek azután a beküldött, hatáskö­rükbe tartozó kérelmek, felleb­bezések, panaszok. Ezek elbírá­lásánál, a részletek megismeré­se után, a méltányo3ság és az igazság a vezérelvük s ezek fi­gyelembe vételével hozzák meg mindig határozatukat. Nem könnyű feladat egy ilyen hatalmas Egyesületnél, mint a William Penn Frater­nális Egyesület, az igazgatói tisztség betöltése. Meggondolt­­ság, higgadtság, pártatlanság és őszinte — egyéni és helyi szempontokon ás érdekeken felülemelkedő — határozott­ság, az egyleti élet és problé­máinak ismerete és szeretete szükségesek ahhoz, hogy vala­kit képessé tegyenek igazgatói tisztségének ellátására. Igazán szerencsésnek mondhatjuk E- gyesületünket, mert hiszen leg­utolsó nagygyűlésünk bölcs vá­lasztása folytán, arra minden tekintetben megfelelő tagtársa­ink kerültek a kormánykerék mellé. Abban is szerencsés volt a delegátusok választása, hogy igazgatóink sorában ott ülnek úgy az idősebbek mint a fia­talabbak képviselői, az évtize­dei egyleti gyakorlattal ren­delkezők sorában helyet fog­lalnak azok akik friss, uj üz­leti szellemmel és gyakorlattal minden tekintetben méltó tár­saknak bizonyultak. De van még egy másik, szintén figye­lemre méltó tény, Igazgatósá­gunk összeállításában: az egy­szerű munkás ember mellett ott ül az üzletember, a farmer, a bányász, az egyetemet vég­zett prof essioná tus — mind­egyiket csak egy gondolat fü­ti, sarkalja és lelkesíti, olyan határozatokat hozni, olyan in­tézkedéseket foganatosítani amivel munkálják és elősegítik Egyesületünk haladását és fej­lődését. Nagy teher és súlyos felelős­ség az igazgatósági tisztség el­látása. Szigorú bírálatban, kri­tikában bőven van részük — elismerésben, köszönetben an­nál ritkábban. Sokszor meg­hurcolják őket. Ezek ellenére hűséges odaadással, fajtánk iránti szeretettel, hazánk irán­ti loyalitással valamint Egye­sületünk s tagságunknak jói felfogott érdekeinek szemelőtt tartásával töltik be tisztségü­ket: legfőbb birájuk — lelki­ismeretük. Tisztségüket nem csak cím­nek, dísznek tekintik, hanem súlyos felelőséggel járó hiva­tásnak. Vállaikra nehezedik ennek a hatalmas testületnek ezernyi gondja, problémája — de megbirkóznak avval, meg­törik a legkeményebb diót is. Magyar szeretettel köszönt­jük Igazgatóságunk minden egyes tagját s kívánunk gyűlé­sükhöz sok sikert! CIVIL DEFENSE

Next

/
Thumbnails
Contents