William Penn Life, 2003 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2003-03-01 / 3. szám
Gróf Széchenyi István A ‘Legnagyobb Magyar’ Kerékgyártó Barbara SZÉCHENYI MINDMÁIG ABBAN a szoborszeru pózban él a köztudatban, melybe Kossuth Lajos rögzítette, mikor kimondta rá, hogy a legnagyobb magyar. Széchenyi maga tiltakozott ez ellen a legjobban, mert az bírta más formában elviselni, mint ami a működésben lévő energiának szól. Ma, amikor naplói és döblingi hagyatéka napvilágon vannak és belelátunk küzdelmes és megdöbbentő belső életébe, tudjuk, hogy valóban az: a legnagyobb magyar volt. Naplófeljegyzései ugyanis egy páratlan élet páratlan irodalmi és történelmi dokumentumai, melyek segítségével haláláig végigkísérhetjük e romantikus személyiség lelki vívódásait, gondolati küzdelmeit. Fiatalon katonának állott, harcolt Napóleon hadai ellen, kitüntetéseket és megbecsülést szerzett magának. A béke éveiben is tovább katonáskodott huszár kapitányként, de sem a katonatiszti, sem a gazdálkodó nagybirtokos életformája nem vonzotta. Nagy utazásokat tett, bejárta Európa legfejlettebb országait éppúgy, mint a Kelet mesés múltú és nyomorult sorsú vidékeit; szerelmi kalandokba bonyolódott, társasági sikereket keresett. Érzelmi életének csalódásai, közeli hozzátartozóinak elvesztése ébresztette rá a sors kegyetlenségére. Mindez elmélyítette személyiségének romantikus jegyeit, fokozta idegrendszerének eredendő érzékenységét, de erősítette aktivitását is. Hazatérve utazásaiból, Magyarországon katonáskodva, birtoka ügyeivel is többet törődve, elsősorban barátja, az erdélyi arisztokrata Wesselényi Miklós báró hatására ébredt magyarságának és főúri kötelességének tudatara, s az izzig vérig romantikus Széchenyit, a romantikus nacionalizmus szabadította fel azon dilemma alól, amely elé az 1823-as évi megyei ellenállás mozgalma is állította; a fennálló rendszerrel való azonosulás vagy az ország elhagyásáig is eljútó elutasító tagadás merev álláspontja alól. Ily módon azonosult újra megtalált nemzetével, amely hallatlan aktivitást követelt tőle: a magyarság egy új, általa kialakított eszményét szerette volna megvalósítani. Szinte mindent megváltoztatandónak tartott, nem erőszakkal, hanem fokozatosan, meggyőzés és törvényes reformok útján. A többség egyelőre nem állott melléje. Egyedüt csak egy nagy és nemes gesztusra tudott váltakozni: az 1825-ben tartott országgyűlésen felajánlotta összes birtokainak egyévi jövedelmét egy magyar tudóstársaság, a későbbi magyar Tudományos Társaság céljaira. Példájával nem marad akkor egyedül, néhány jómódú adakozó is mellé állott, igy az intézmény 1830- ban megkezdte működését. Túlzó lenne az a kép, miként Széchenyi egyedüliként ébresztgette volna alvó nemzetét. A politizáló nemesség ébredezett már; reformokat fontolgatott, tervezgetett, vitatkozott. De a kiindulópontban éppúgy nem tudtak megegyezni, mint a reformok sorrendjében, a teendők egymásutánjában és az átalakulás tempójában. Ekkor a reformkor küszöbén lépett fel Széchenyi gyors egymásutánjában kiadóit programadó müveivel. Elsőként a HÍTEL látott napvilágot. Ennek nyomán, egy új hiteltörvény szükségességétől elindulva, fontos reformkövetelések egész sorát indokolta meg. Sokan nem fogadták el nézeteit, ezért Széchenyi VILÁG (Sugárzás, fény) címmel világosította meg a következő esztendőben a teendők egymásutánját. A harmadik nagy mü a STÁDIUM, a szükséges reformok első állomását, stádiumát, szakaszát jelölte ki. Egekbe nyíló hármas pyramid - zengi róíuk Arany János. Széchenyi már az 1820-as évektől kezdődően gyakorlati vállalkozások egész sorát indította el. Hozzákezdett a Duna, (majd az 1840-es években a Tisza) szabályozászához, megszervezte a dunai gözhajózást, maghonositotta a lóversenyzést, társaskört, kaszinót alapitott, vasúttársaságokat szervezett; tervet készített a Nemzeti Színház felépítésére, kezdeményezte és organizálta a Láchid építését. Az országgyűlésen sikerült törvénybe iktatnia, hogy e hídon mindenkinek, a nemeseknek is fizetni kelljen az átkelésért. így lett e hid mindmáig a közteherviselés hatalmas szimbólumé. A hid épitese 1842-ben kezdődött. Széchenyi ekkor már Pestre költözött, a Dunaparton lakott, hogy figyelhesse ahid építését, amelynek sorsát a sajátjával fonta össze. - Soha nem adatott meg neki, hogy az 1849 végén elkészült hídon áthaladjon! Nagy politikai küzdelme Kossuthtal 1847-ben kezdődött s pár hónap elteltével Kossuth győzelmével véget is ért. A forradalom kitörésekor 14 WiDiu Ni Ült, March 2003
