William Penn Life, 2002 (37. évfolyam, 1-11. szám)
2002-04-01 / 4. szám
Szinyei Merse Pál Kerékgyártó Barbara Szinyei Merse Pál (1845-1920) élete, művész-pályafutásának története csodás kinyilatkoztatások, s riasztó, bár szintén csodálatos elzárkózások szeszélyes sora. Szinye-újfalun született abban a légkörben, amelyben Munkácsy Mihály, Benczúr Gyula és Paál László kimagasló müvészetü festőink is. A mágnás cimmel is felékesitett gazdag apa, Szinyei Merse Félix a szabadságharc gyászos végének félelmei elöl családjával együtt Pestre menekül, majd végleg odahagyja Szinyeújfalui lakóházát és Jernyére költözött, az ottani birtok nagyobb, kényelmesebb kastélyába. Szinyei Merse Pál festőnknek végül is a jernyei kastély volt otthona egészen haláláig. Az eperjesi gimnáziumi pár év alatt már kitüink a fiú rajzoló tehetsége, Nagyváradon pedig, a ciszterciták gimnáziumában Mezey Lajos rajztanárát az apa már maga kéri, hogy magánúton tanitsa tehetséges Pál fiát rajzolni. A tanítás meglepő sikkerrel járt és Mezey vezetésével az érettségiző ifjúban mindinkább megerősödött a vágy arra, hogy a hivatásos művészpályára térjen. Mezey szilárdan hitt tanítványa tehetségében, művészi elhivatottságában, tanítványa szándékát helyeselte, és meggyőző érvekkel pártolta. A földbirtokos nagyúr, Szinyei Merse Félix pedig megbízott a vidéki festő ítéletében. Hallgatva annak tanácsára és érveire, Pál fiának pályaválasztását helybenhagyta, s igy immár művész fiának e pillanattól kezdve anyagiakban, erkölcsiekben támasza, biztatója maradt. így történt, hogy Szinyei Merse Pál nagybátyja ajanló levelével a mücheni Akadémia festönövendékeinek sorába került. Előkészítő gyakorlatai alatt rajzolt szénnel, rajzolt krétával, rajzolt eleven modellről. Arányok mérésével törődött, s a hasonlóságra törekvő, szigorü egyenletességgel meghúzott körvonalak közé domborúságot, testiséget árnyúlt megvilágításos, fénysiklatásos feladatokkal küzködött. Szinyeinek azonban a festés volt a szívügye, amit az otthon, apjáról készített olajarcképe is bizonyít. Nagyváradra vissszaérkezve híven követte mestereinek, főleg Wagner Sándornak tanításait. Apjának pedig mindég tisztelő és szófogadó fia, anyjának keblén megbúvó, szerető gyermeke maradt. A Költő címet viselő mellképe, valamint a ragyogóan sikerült Vörösruhás fiú és a fényfestés nehézségeivel is eredménnyel megbirkózó Csipkekendös leány megoldása feltűnt akadémiai osztálytársainak is. Nemcsak a professzoroknak, de a társaknak is. Személyének kedves volta, és tehetségének felragyogása vonzotta hozzá a barátokat. Benczúr Gyula meleg, segitökészsége is afelöl tanúskodik, hogy Szinyeit társai elismerték és sokat vártak tőle. Münchenbe visszatérve, képtárgyat kellett keresnie. Ekkor történik Szinyei pályafutásában a második, de sajnos sokkal később felismert és elfogadott csoda: a műtermében elkészített festmény a Hinta és a Ruhaszáritás cimü két remekműve. Szinyei ebben a hirtelen keletkezett két képében túllendüt minden addigi törekvésén, gyötrődésén és kételkedésén. Tudását szabadlábra engedte, kívánságairól leszedte a féket. Azt, és csak azt festette, amit elképzelt, és akart, s úgy festette, ahogyan érezte. Ruhaszáritás-án egy kikevert lila színen kívül minden zöld és piros, kék és sárga tiszta erővel jelentkezik, kiált, süvít. A két emberalak részletei csak sejthetők, de nem olvashatók. A kis kutya mindössze egy bizonytalan, fehér-fekete folt, a mályvabokor levelei, virágai zenezsongáshoz 10 William Penn Life, April 2002
