William Penn Life, 2001 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2001-02-01 / 2. szám

kiáltottak rendezésért, igazságért, békéért. Súlyos kérdésként magasodott ekkor önmaga előtt a kérdés: mit tud majd tenni e körülményekkel?

De Bethlent a legnehezebb helyezetekben is remény és tettrekészség, szívós munka és kitartás jellemezte.

A haza sorsán szüntelenül töprengő, és annak felemelkedéséért fáradthatatlanul cselekvő politikusnak útkereső kísérletei végigkísérik egész fejedelmségének az útját, s idejét. Kért, kívánt, követelt, harcolt, békét kötött, adott büntetett és j utalmazott, ahogy azt a helyzet megkövetelte. Közben gyászruhát kellett öltenie az udvari testőröknek, szolgáknak, apródoknak is, mert hosszas betegeskedés után meghalt a fejedelemasszony, Károly Zsuzsanna. A gyászév leteltével a szépséges Brandenburgi Katalin hercegkisasszony lett Bethlen fejedelem második hitvese. A brandenburgiak révén igy Gusztáv Adolf svéd királyhoz, a dán királyhoz, de még az angol uralkodó udvarba is elvezették a rokonság szállai. Bethlen úgy vélte, hogy új házassága új távlatokat is nyit országegyesitö tervei előtt.

Látjuk nem kis büszkeséggel és nem kevés önérzettel emlegethette a fejedelem katonai sikereit. Máig ható példává mégsem ezek magasztositják alakját. Sokkal inkább országa belső rendjének és békéjének megteremtése. Erdély oly sok háborúskodást szenvedett földjén a társadalmi és kultúrális fejlődés feltételeinek biztosítása miatt írhatjuk be nevét történelmünk legfényesebb lapjaira.

Sok jeles hadvezért tart számon a történelem, de közülük csak kevesen voltak egy személyben nagy építtetők, művészetpártoló mecénások és szellemi életet szervező egyéniségek is. Alig volt Erdélynek oly szurdékje, melyet tudós emberekkel meg nem rakott volna.

Az újonnan öntött ágyuk csillogása, vagy a frissen rakott bástyafalak szilárdsága, ugyanúgy gyönyörködtette, mint a szépen kötött, arannyal díszített könyv, a logikusan szerkesztett szónoklat, a gazdag pohárszék, és ezüstnemü, a gyöngyházzal kirakott kard, az újonnan emelt templom és iskola. Ezen a téren legtöbbet Hunyadi Mátyástól tanult, akit tudatosan vallott nagy elődjének. Intézkedett, szervezett, követelt ennek érdekében. Vajdahunyad várát Hunyadi Mátyás építkezése óta ö hozatta először rendbe, mintegy ezzel is jelképezve, hogy a nagy király országépitö müvét folytatni kívánja. A debreceni református Nagytemplom építését a város adójának elengedésével és külön adományokkal támogatta. Egyházi vezetőkkel templomokat, nemesurakkal jellegzetes kastélyokat, erődöket emeltetett. A kultúrának otthont, keretet biztosítottak ezek az épületek; Bethlen pedig maga adta az ösztönzést, a példát az építkezésekre. Saját birtokán mindenütt rendbe hozatta, csinositta házait, kastélyait. Elsősorban azonban a fejedelmi székhely újjáépítéséről és uralkodóhoz méltó pazar berendezéséről gondoskodott. Semmi pénzt nem sajnált, ha lakhelyét európai színvonalúvá, nyugati és keleti uralkodóhoz mérhetővé tehette. Csak abban különbözött ez utóbbiaktól, hogy a fényűzéshez szükséges pénzt nem a katonák zsoldján, jobbágyai megnyomoritása révén takarította meg; vágómarhát, színesfémet, méhviaszt, bort és sót vittek megbízottjai Velencébe, Konstantinápolyba, Amszterdamba, ahol ezeket jó pénzért eladták, s ebből folyt be a pénz Erdélybe.

Arra is gondot fordított, hogy udvarában az Európa- szerte elterjedt viselkedési és magatartási formákat, a kultúráltnak számitó társasélet szokásait, a korszerű illem alapszabályait tegye általánossá. Az öt látogató nyugati követek alig tudták leplezni csodálkozásukat a látottak felett. Alighanem ekkor ragyogtak legfényesebben az udvari élet fényei Erdélyországban.

A korabeli feljegyzések arról tanúskodnak, hogy számos iskola, többek között a kassai, debreceni, nagyváradi, dési, huszti, nagybányai, kolozsvári, marosvásárhelyi, székelyudvarhely és nagyenyedi, élvezte a fejedelem bőkezű anyagi támogatását. Bethlen felismerte, hogy egy kis országnak különösen fontos a műveltség minél magasabb szinvolnalra emelése, hogy tudással, szakértelemmel sokszor pótolni lehet a

belső forrásokat, a hiányzó anyagi eszközöket. A diákok számára lehetővé tette a külfödi egyetemeken történő továbbtanulást is.

Bármily nagy volt is e téren Bethlen bőkezűsége, a nyugat-európai taníttatás igen magas költségeit ö is csak korlátozott tanulóra tudta alkalmazni. Ezért hamarosan arra az elhatározásra jutott, hogy hazai földön is létre kell hozni egy olyan főiskolát, amely a megnövekedett igényeknek az oktatás terén eleget tud tenni. Munkájának eredménye képpen nyitotta meg kapuit 1622-ben a gyulafehérvári főiskola, amely az ottani középfokú tanintézet fokozatos bővítése révén emelkedett akadémiai rangra. Különösen féltő gonddal építette ki a fejedelem a kollégium működéséhez szükséges anyagi bázist. Ekkoriban egyes birtokok jövedelmének lekötése jelenthetett állandó, folyamatos anyagi biztonságot a tanárok és a tanulóközösségek számára. A színvonal biztosítása érdekében Bethlen neves külföldi professszorokat hivatott meg előadóknak. E professzoroknak is köszönhetően a főiskola színvonala közel került a hasonló jellegű nyugat eruópai intézményekéhez, tananyaga is azokat követte. A Bethlen kollégium a fejedelem legmaradandobb alkotásai egyikévé vált, mert még Erdély 1658-60 közötti pusztulását is átvészelte.

Az intézményt ugyan az 1662-ben felegétett Gyulafehérvárról át kellett telepíteni Nagyenyedre, a Bethlenféle birtokadomány azonban a megváltozott, nehezebb körülmények között továbbra is biztosította a kollégium létét. Az alapitó szándékát és szellemét a diákság itt is, továbbra is megőrizte, s a következő évszázadokban falai közül olyan tudósok kerültek ki, mint Apáczai Csere János, Misztótfalusi Kis Miklós, az Európai hirü nyomdász, s az első magyar irói lexikon szerzője, Bőd Péter.

Színvonalas főiskolai oktatás már abban az időben is elképzelhetetlen volt gazdagon berendezett könyvtár nélkül. A diszkötéses gazdagon dekorált kötetekből álló fejedelmi könyvtárat Bethlen 1622-ben megnyitotta a főiskola számára, ezzel jelez-14

William Ppiu Life, February 2001