William Penn Life, 2001 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2001-02-01 / 2. szám

ve, hogy annak működését saját ügyének tartja. Az iskolákra oly nagy gondot fordító Bethlennek pótolhatatlan segítőtársai voltak a külföldi egyetemekről hazatérő értelmiségiek; másrészt arra is törekedett, hogy a királyi Magyarország jótollű Íróit és neves tudósait maga köré gyűjtse, szolgálatába fogadja. Egy ideig öt szolgálta Rimay János, a kor legjelentősebb költője. Alvinczi Péter kassai református prédikátor ugyancsak az ö szolgálatába lépett. A Bethlen által pártfogolt prédikátorok, irók, tudósok legjelentősebbje azonban kétségkívül Szenczi Molnár Albert volt, aki a korabeli protestáns művelődésért kortársai közül a legtöbbet tette. Bethlen tanult is, mind a korábbi évszázadok históriáiból, Nagy Sándor, Julius Caesar, Attila, Mátyás király és Báthori István történetéből, mind pedig saját hadjáratainak tapasztalataiból.

Életműve - az önálló és virágó Erdély megszilárdítása, a műveltség fejlesztése, a vallások és nemzetek testvériségének hirdetése - a biztosíték rá, hogy példája sok tekintetben máig ható, tevékenysége ma is érvényes tanulságokat rejteget.

Az általa teremtett szellemi örökség valóban a magyar művelődés arculatán többé le nem törölhető jelet hagyott.

A halálára szerzett siratóének ismeretlen szerzője valós nagyságát varázsolta elénk, amikor igy szólt róla:

Rongyos skáláinknak, tanúlóifjaknak Kegyelmes patrónusa,

Az kegyes életnek, fegyhetetlense'gnek Ingyenes ábrázatja.

Mértékletességnek, okos csendességnek Eleven példázattya.

Bethelen Gábort a pusztulásból felemelkedésbe ivelö korszak eszményi uralkodójaként, múltunk legnagyobjai közt tatjuk számon. A posteritás, a jövő, a nemzedékek következő sora előtt emelt fővel állhat a fejedelem, aki a félreeső kis Erdélyország élén állva, megsejtette a modern Európát, s mikor halálos ágyán testamentumát irta, utódainak a jövőt, "az újrakezdés vakmerő reményét" villantotta fel-Imi

ONE MORE TIME...IN ENGLISH

QaBor ‘Bethlen, the reigning prince

and his eariy humanist (Protestant uniters

GABOR BETHLEN WAS VERY successful in his campaign against the Habsburg during the Thirty Years War. When he ascended to the throne, a new era began. This period earned the admiration of contemporaries and was labeled by posterity as a "golden age."

Bethlen stimulated Transylvania's economy, strengthened its army, founded schools and libraries, and led victorious battles in aid of fellow believers. He was an educated ruler, an excellent commander and Christ's humble servant.

He also promoted the cultural development of his country. He was not only a patron of authors living in Transylvania, but also a protector of those writers who were subjects of the Habsburg in the western parts of Hungary.

The majority of these writers were graduates of the University of Heidelberg, which flourished at the beginning of the century. Some of them gained fame in scientific and literary circles beyond the Hungarian border.

Albert Szencsi Molnár was an outstanding figure among Hungarian late Humanist Protestants. He spent most of his time in Germany but visited home frequently. His works satisfied the literary, scientific and religous needs of Hungarian Protestants. Supported by Bethlen, he translated into Hungarian Calvin's Institutio, which formulated the Calvinist creed. His translation of the Psalmus of Geneva, entitled Psalterium Ungari-cum, has become one of the most widely read and most frequently published of ancient Hungarian texts.

Marton Szepsi Csombor was a teacher at Kassa who traveled widely throughout Europe and

published a colorful and interesting book on his journeys, the Europica Varietas.

Peter Alvinczi of Kassa, a chaplain to the Transylvania princes István Bocskai and Gabor Bethlen, was famous for his books of sermons and theological polemics.

íanos Apaczsi Csere, a scientist and teacher who had lived in Utrecht, was a storehouse of knowledge. The brilliant Transylvanian professor realized the importance of education and urged the establishment of colleges and academies.

Those who came home found centers of scientific life in the more important schools. Debates and new movements were found chiefly in the Protestant colleges where philosophy was taught.

Among these schools was the Academicum Collegium of Gyulafehervar, founded by Bethlen in 1622, and the colleges of Sárospatak and Debrecen.

Once the leading Transylvanian master, Pal Keresztury had experience with German and English teachings. He worked at Gyulafehervar, as did two German professors of the University of Herbom. Both Germans came at Bethlen's invitation. They rejected Aristotelian scholasticism and replaced it with Protestant orthodoxy and a religious natural philosophy compatible with the authority of the Bible.

All of these scholars and writers came into contact with the court of Gabor Bethlen. Bethlen's name is as popular today among Hungarians as it was in the 17th century. His figure and his memory have rightly been immortalized for posterity by historians, artists, poets and writers.

William Penn Life, February 2001

15