William Penn Life, 2001 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2001-02-01 / 2. szám
nevezték találóan "Basta szekerének."A fiatal Bethlenben csak erősödött az elhatározás: ettől a tábornoktól és az általa képviselt uralomtól meg kell szabadulni. Nem bölcsebb-e elfogadni a török politikában rejlő bizonytalanságot, mint a Basta fegyveresei által hordozott azonnali pusztítás és a biztos halál? De vajon mennyi tépelödés előzte meg útjukat Hasszán pasához való elindulásukig? Mennyi érv és ellenérv kergette egymást a bujdosók agyában addig a döntésig; és mennyi töprengés után fordíthatták lovaikat török területek irányába...? Az ifjú Bethlen nemcsak hazáját, mindennél jobban kedvelt illyei szülőházát és birtokait hagyta el, hanem fiatal menyasszonyát, Károlyi Zsuzsannát is, hogy innen a temesvári pasa oltalma alá siessenek, aki pártfogásába vette őket, s megígérte, hogy tavasszal segítséget ad a hazatérésre. Tavasszal egy rövid ideig úgy tűnt sikerrel zárul a török földről Erdélyért hadba szálló bujdosók küzdelme. Székely Mózes hallatlan vakmerőségéről történeirók is beszélnek. Hiába indult vasbuzogánnyal a harcba. Radul vajda szolgája lelőtte, s fejét Brassó városának piacterén karóba húzva mutogatta. Bethlennek ismét menekülnie kellett. De az újrakezdés reményét nem adta fel. A Székely Mózes halála után vezér nélkül maradt menekültek között nagy tekintélyre tett szert, s fel is ajánlották neki a fejedelmi méltóságot. Ö azonban úgy látta, hogy nála hatalmasabb birtokkal és tekintéllyel rendelkező, tapasztaltabb és rátermettebb embernek kell e méltóságot, s a vele együtt járó, feladatokat, s felelőséget megkapni. Bocskai Istvánra gondolt, s mindent elkövetett ettől kezdve, hogy öt juttassa trónra. Elsöorban persze a szultáni támogatást kellett számára megszereznie. Bocskai válaszlevelében a fejedelmi cim és a török támogatás elfogadását Bethlennek megígérte. Bocskai nem menekült külföldre. Ö maga köré gyűjtötte a környéken kóborló hajdúkat, alkalmilag katonáskodó szegénylegényeket és szélnek eresztett végvári vitézeket, s belőlük szervezett ütőképes sereget. Ezzel kezdetét vette a jó, majdnem két évig tartó szabadságharc, amely Erdély önállóságának, Bécstöl való függetlenségének kivívását tűzte zászlajára. Eközben Bethlen török földön azt igyekezte elérni, hogy a szultán megtartsa ígéretét, és támogassa Bocskai fejedelemmé választását, ami a korábban törökverö föúr esetében egyáltalán nem volt könnyű feladat. Fáradozását azonban siker koronázta. Miután Bocskai az ősz folyamán győzelmet győzelemre halmozva nyomult előre, s Kassa is meghódolt előtte, november közepén Bethlen már egyenesen ide vezethette a török küldöttséget, s itt került sor a fejedemi jelvények átadására. Bethlen esküvőjére csak más évben került sor, Károlyi Zsuzsannának augusztusig ismét várnia kellett. A fejedelem bőkezűen kárpótolta a fiatal párt: ö maga volt a násznagy az esküvőn, s Bethlen hűségét a vajdahunyadi uralommal jutalmazta. Károlyi Zsuzsanna hozományával együtt Bethlen egyre inkább a legvagyonosabb erdélyi főnemesek közé számított. 1606-ban a bécsi béke kimondta Erdély függetlenségét, majd a zsitvatoroki béke a Magyarországon pusztító Habsburg-török háborút is lezárta. De még jóformán meg sem száradt a békeokmányokon a tinta, meghalt Bocskai fejedelem, aki végrendeletében gondoskodott ugyan utódról, de az urak egyrésze az idős Rákóczi Zsigmond generális helyett a daliás alkatú, megnyerő külsejű, élénk szellemű Báthori Gábort, e nagymúltú család fiatal tagját kívánta volna trónra ültetni. Ez utóbbiakhoz tartozott Bethlen is, akit ezért Rákóczi Zsigmond elfogatott, Hunyad várát elkobozta, s Bethlent börtönbe vetette. Bethlen cserencséjére az idős fejedelem nem sokáig ült Erdély trónján. "Köszvénye miatt a járástól megfosztatott, s fejedelemségétől kiment volna", - írja róla tömören az egyik krónika. Méltóságos Báthori Istvánt igy ültették trónra. De a fiatal, hatalmas testi erő mellé önfejűség, szenvedélyesség, álhatatlanság is társult. A fejedelemnek adott jótanácsok falra hányt borsónak bizonyultak, másfelől a hibás politika külső és belső ellenzői rohamosan szaporodtak. Az egyre feszesebbre vont húr akkor pattant el, amikor Bethlen tudomására jutott, hogy ura már öt is el akarja tetetni láb alól. A fejedelem egyik leghűségesebb emberének, legtapasztaltabb diplomatájának menekülnie kellet - a török hódoltságba természetesen - immár életében harmadszor. Bethlen tapintatos modorával, török nyelvtudásával elérte, hogy a szultáni tanács okos érvelését megfontolva Báthori trónfosztása a Bethlen fejedelmi kinevezésének támogatása mellett döntsön. 1613 októberében érkezett Bethlen és Szkender pasa serege a fejedelmi székhelyre Gyulafehérvárra, hogy onnan tovább induljon Kolozsvárra, az október 20-ára hirdetett országgyűlés színhelyére. Pár nappal később a város főtemplomának büszkén ivelö, gótikus boltívei alatt az országgyűlési rendek Bethlent választották meg fejedelemmé. Miután Báthorit orgyilkosok megölték, Bethlen végképp egyedül maradt az erdélyi politika küzdőterén. Az út a fejedelmi trónig rögös volt, ám célhoz vezetett. De vajon érdemes volt-e vállalnia ezt az utat? Tud-e ott rendet és biztonságot teremteni, ahol ez két évtizede ismeretlen fogalom? Ezernyi sajgó seb szorult orvoslásra, számtalan érdek szenvedett sérelmet, zűrzavaros, felfordult állapotok William Nn Lile, February 2001 13
